A mérleg pozitív, a kilátások borúsak Chicagóban
A Chicago Bears két győzelemmel és egy vereséggel kezdte a szezont, ami alapvetően bizakodásra adhatna okot, csakhogy az már most látszik, hogy egyre sötétebb viharfelhők gyülekeznek a Soldier Field felett. Nézzük, mit tanultunk a harmadik héten!
A Bears szezonja egy San Francisco 49ers elleni győzelemmel indult a chicagói monszunban, egy héttel később a Green Bay Packers ellen csúnyán beleszaladt a késbe, hogy aztán a harmadik fordulóban a Houston Texans ellen javítson hazai pályán. Ez a kezdés teljesen rendben lenne, ha csak az eredményeket vizsgáljuk, ha azonban a játékra, azon belül is a támadókéra vettünk egy pillantást, azonnal feltűnnek a problémák és azok forrása is.
Justin Fields nem fejlődik
Justin Fields egészen különleges képességekkel érkezett meg a ligába a 2021-es drafton: fantasztikus fizikai adottságokkal rendelkezik, mind a karereje, mind a sebessége megfelel a modern irányítókkal szemben támasztott elvárásoknak. Ezzel szemben viszont olyan hibái voltak, amelyekkel nehéz hosszú karriert befutni az NFL-ben, hiszen a játékolvasási és anticipációs készsége bőven elmaradt az átlagtól. Ezek a hiányosságai már az előző szezonban is alaposan megnehezítették a dolgát, és egyelőre úgy tűnik, az idei szezonra sem tudott javulni a játék ezen területén.
Fields első olvasása Cole Kmet volt a pálya közepén, aki felé Jalen Pitre el is indult, az irányító mégis őt vette célba a pálya szélén bántóan üresen lévő Eqiunamious St. Brown helyett. A dobása ráadásul még pontatlan is volt, aminek a következménye labdaeladás volt a játék végén.
Mark Schofield az SB Nationre írt cikkében Fields ezen hibáit a bizalomhiányra vezeti vissza. Szerinte a fiatal irányító nem bízik sem a csapattársaiban, sem a saját karjában. Ezért nem vállal be nehezebb, de az ő karjával gond nélkül kivitelezhető dobásokat, és ezért nem marad bent a zsebben még akkor sem, ha egyébként a támadófal tökéletes védelmet nyújt neki.
Helyette folyamatosan lábon próbálja megoldani a helyzeteket, mert ezt érzi az egyetlen komfortos játékstílusnak. A Texans elleni meccsen az ilyen szituációkra is számos példát találtunk. Harmadik kísérlet, kilenc yardot kellett megtenni, a hitchet futó Dante Pettisnek és a corner útvonalon elszakadó Cole Kmetnek is volt esélye a first downra, Fields egyértelműen észre is vette ezt, mert fellépett a zsebben, de meggondolta magát, és inkább a lábaiban bízott. Ez ebben az esetben elég volt az újabb első kísérlethez, sőt egy egészen nagy játék jött ki belőle, de a tendencia aggasztó, mert ez hosszú távon fenntarthatatlan.
A számok sem festenek jól
Fields problémáit a statisztikák is nagyon szemléletesen mutatják. Három forduló alatt összesen 279 yardot passzolt, ilyen kevés utoljára 1975-ben jött össze olyan irányítónak, aki csapata mindhárom meccsét végigjátszotta. Ennél is aggasztóbb képet festenek a haladó statisztikák, amelyek ráadásul egyben arra is rávilágítanak, hogy a fiatal irányító mennyire nem tud mit kezdeni a pass rush-sal.
A közvéleményben ez legtöbbször úgy csapódik le, hogy borzalmas támadófal dolgozik előtte, akik képtelen őt megvédeni, erre a fals állításra ráadásul még Warren Sharp is ráerősített az előszezonban. Pedig ahogy a lenti diagramon is látható, 11 olyan irányító van, akinek a támadófal rosszabb PFF-értékelést kapott a passzblokkolására, mint a Bearsé.
Finoman szólva sincs könnyű helyzete Justin Fieldsnek a támadó fal mögött (Forrás: Twitter/@benbbaldwin)Ezekből a számokból könnyedén levonhatjuk a következtetést, hogy a sackek száma legalább annyira az irányító sara, mint a támadófalé, és ezt támasztja alá Kevin Cole ábrája is, ahol azt veti össze, ki tehető felelőssé azért, hogy az irányító a földre került. Ez a diagram ráadásul figyelembe veszi, hogy hányszor lépett hátra passzolni az adott QB, hiszen Fields idén mindössze 53 kísérlettel rendelkezik, míg Josh Allen csak ezen a hétvégén majdnem ugyanennyi dobást próbált meg, így a százalékos arány sokkal pontosabb képet ad arról, ki mennyire tehető felelőssé a sackekért.
A támadófal munkáját jól jellemzi, hogy nem tudják kellőképpen megvédeni az irányítótEzek után nem meglepő, hogy a Bearsé a legrosszabb EPA/play-mutató a passzjátékokat tekintve, ebből pedig az is következik, hogy az egész támadósoruk a liga végén kullog. A támadásaik több mint egyharmada ér véget három játék után, ami a legrosszabb eredmény az első három fordulóban.
A First down nélküli támadások számában (labdaeladásokat leszámítva), a Bears a legrosszabb a mezőnybenNem csak az irányító a hibás
Fields gyengeségei lekorlátozzák tehát a teljes támadósort és csak nehézkesen tudnak haladni a pályán, mindazonáltal nem lenne sportszerű mindent a másodéves irányító nyakába varrni, a körülmények ugyanis közel sem ideálisak számára.
Kezdjük azzal, hogy Ryan Day rengeteg mélységi passzjátékába épülő rendszeréből megérkezett az ezzel szöges ellentétben álló Matt Nagy-féle West Coast offense-be, ami a létező legtávolabb állt az ő erősségeitől. Majd miután ebben a szisztémában eltöltött egy szezont, újabb váltás következett, az új edzői stáb bizalmát pedig láthatóan nem élvezi túlzottan, és a legtöbbször próbálják kivenni a labdát a kezéből.
Ezek a körülmények nagyon könnyen megakaszthatják egy fiatal játékos fejlődését és magyarázatként szolgáltathatnak a már korábban említett önbizalomhiányra is, amin az sem segít túlzottan, hogy a kiszolgálószemélyzete a liga leggyengébbjei közé tartozik. Bár a támadófal rossz teljesítménye sokkal inkább mítosz, mint valóság, azt nem lehet letagadni, hogy nehéz lenne öt rosszabb elkapósort mondani, mint a Bearsé.
Adódik tehát a kérdés, hogy mivel lehetne javítani a helyzeten. A válasz nem egyszerű, hiszen ahogy láttuk az elmúlt három hétben, a megfelelő playmakerek beillesztése a támadósorba óriási javulást eredményezhet az irányító teljesítményében is, elég csak a Miami Dolphinsra vagy az Philadelphia Eaglesre gondolni, de ezt leghamarabb tavasszal tudják megtenni. Az idei szezonra nem maradt tehát más, minthogy hozzák ki abból a legtöbbet, amijük van, és segítsék Fieldset egy számára megfelelő sémával, építsék fel az önbizalmát, majd a következő évben tegyenek köré egy olyan csapatot, amiben megmutathatja, mire képes. Ha így sem következik be a várva várt fejlődés, akkor ideje új irányítóprojekt után nézni.
Kiemelt fotó: Melissa Tamez/Getty Images