A mexikói labdarúgás magyar „tűzoltója”
A 2012-ben elhunyt Fekete Árpád évtizedeken keresztül dolgozott a mexikói labdarúgásban. Az egykori Újpest-játékos a második világháború után került külföldre, több éven át Olaszországban futballozott, majd egy váratlan amerikai megkeresésre igent mondva kötött ki Mexikóban, ahol országos (el)ismertségre tett szert. Utoljára 90 évesen elevenítette fel nem mindennapi életútját.
Az ígéretes kezdet ellenére Fekete Árpád játékosként nem futott be kimagasló karriert, edzőként viszont hazánktól távol, Mexikóban ért el megkérdőjelezhetetlen eredményeket. Emlékét máig tiszteletben tartják a közép-amerikai országban.
A háború befolyásolta karrierjét
Az 1921-es születésű egykori csatár gyermekkorában családjával együtt költözött fel szülővárosából, Salgótarjából Budapestre édesapja jobb munkalehetőségének reményében. Fekete 1935-től az Újpest utánpótlásában futballozott, ahol Sese becenéven hívták nevelőegyesülete, az SSE révén. A lila-fehérekkel bajnoki címet és KK-t nyert 1939-ben, majd bajnoki második és harmadik helyezett csapat tagja is volt.
A második világháború után Kolozsváron és Bukarestben játszott, majd Egri (Erbstein) Ernő hívására került Olaszországba, ahol olyan, többnyire alacsonyabb osztályú csapatoknál fordult meg, mint a Como, a Pro Sesto, a SPAL, a Cosenza, a Chinotto Neri vagy a Cagliari.
„Ha nincs a világégés, lehet, hogy sokszoros magyar válogatott vagyok, és Újpesten ma is szeretettel beszélnek rólam Kész csoda, hogy a háború borzalmait egészségesen éltem túl, annyit éheztem és nélkülöztem. Később jó néhány országban és csapatban futballoztam, voltak jobb és rosszabb időszakaim, de végül edzőként találtam meg a számításaim”
– elevenítette fel gondolatait a Nemzeti Sportnak a 90. születésnapja alkalmából adott interjúban.
Ikonikus edző lett a jaliscói csapatoknál
Olaszországban ismerkedett meg a New York Hungária elnökével, Rothenberg úrral, aki az Egyesült Államokba csábította őt az 1956-os forradalmat megelőzően. Fekete azonban a játékosok nem profi hozzáállását kifogásolva (az öltözőben alkoholt fogyasztottak), hamar távozott a csapattól.
Ezt követően került Mexikóba, ugyanis a CD Guadalajara kimondottan magyar szakembert keresett Orth György sikeres munkája után. (Az MTK egykori kiválóságáról a Dél-Amerikában megforduló magyar edzőkről szóló cikkben részletesen is írtunk.)
A Guadalajaránál Feketének kellett megteremtenie az alapvető rendet. Például azt, hogy a játékosok a heti első, keddi edzésen ne a hétvégi bajnokin használt, koszos mezben tréningezzenek. Ő volt az, aki szertárost, takarítót szerződtetett a klubhoz.
„A játékosok először zúgolódtak, de amikor új mezeket hozattam Olaszországból, és mindenki megtanulta a rendet, majd egyre jobban szerepelt a csapat, nos, akkor már nagyon szerettek a futballisták”
– olvasható a visszaemlékezése a kezdetekről a Nemzeti Sport 2002. december 29-i számában.
Rögtön két bajnoki címet a Guadalajarával, az azóta egyik legsikeresebbé és legnépszerűbb mexikói csapattá avanzsáló Chivas története második és harmadik elsőségét ünnepelte Feketével. Később az akkor az első címét szerző Oro de Jaliscóval szintén bajnok lett. Emellett egy kupát és három helyi Szuperkupát hódított el csapataival, több bajnoki második és harmadik helyezés mellett.
Szállóigévé vált a helyi csapatok körében, ha valakit megérintett a kiesés szele, hogy „hívd a tűzoltót”, Fekete pedig jött, rendre benntartotta és felszálló pályára helyezte az éppen aktuális bajba jutott együttest.
A mexikói sajtóban Don Árpádként emlegetett szakember több Jalisco állambeli klubnál ért el sikereket: a már említett két csapat mellett az Atlas, a Jalisco, a Nacional de Guadalajara, az Universidad de Guadalajara és a Tecos trénere is volt. Továbbá a régión kívül még a Deportivo Toluca, az UNAM, a Laguna, az UANL, az Atlante, a León és a Morelia alkalmazásában is állt az országban.
A Chivasnál több megszakításban dolgozott, edzőként utolsó alkalommal 1989 és 1990 között is ennél a klubnál vállalt munkát. 1963-ban egy rövid ideig a mexikói válogatott szövetségi kapitánya volt.
Emlékezete
Fekete 1999-ben megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől. 2011-ben a guadalajarai magyar konzulátus részesítette őt kitüntetésben, amelynek átvétele volt az utolsó nyilvánosság előtti megjelenése.
„Ne kérdezze, milyen 90 évesnek lenni, mert magam sem tudom. Telnek, száguldanak az évek, nemrég még 52 voltam, aztán egyszer csak 68, majd 77, és tessék, most betöltöttem a 90-et. Szerencsés fickó vagyok, azt csinálhattam egész életemben, amit szeretek: futballoztam és edzősködtem. Magyar vagyok, de félig már mexikói, hiszen itt élek hosszú évtizedek óta, s mondhatom, megszerettem az országot. Olykor hősként kezelnek, s úgy írnak, beszélnek rólam, mintha csodatévő lennék”
– mondta szintén az NS-nek.
Tavaly októberben tartották Guadalajarában a magyar kultúra heteit, ahol a különféle programok közt magyar zenei, tánc, film és képzőművészeti alkotások mellett a sport is helyet kapott. Az ünnepség alkalmával az Atlasnál Fekete emléke előtt tisztelegtek, a csapat pedig egy teqball asztalt kapott a magyar nagykövetségtől és a mexikói teqball szövetségtől. Az eseményen a mexikói magyar nagykövet, Németh Zoltán is tiszteletét tette.
A magyar szakember mindig is jó egészségi állapotnak örvendett, élete utolsó éveiben azonban egyre többet bajlódott betegségekkel, műtétre is szüksége volt.
Fekete Árpád 2012-ben néhány nappal a 91. születésnapja előtt hunyt el Guadalajarában. A városban található Gayosso kápolnában helyezték örök nyugalomra.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
