A Minnesota Vikings a végzet csapata

1983-at írtunk, amikor a North Carolina State kosárlabdacsapata véghezvitte a lehetetlent, és legyőzte a Houstont az egyetemi bajnokság döntőjében. A legendás Jim Valvano által edzett gárda minden idők egyik leginkább mesébe illő történetét valósította meg, ugyanis a March Madness minden egyes körében esélytelenként lépett pályára, és szinte minden egyes alkalommal teljesen valószínűtlen körülmények között győzött, mintha a sors vagy a kosárlabda istenei úgy döntöttek volna, a North Carolinának kell elhódítani a bajnoki címet, ezzel pedig kiérdemelte a végzet csapata elnevezést. És hogy mi köze van ennek a Vikingshoz? A minnesotaiak is hasonlóan lehetetlen helyzetekből felállva nyerik meg a meccseiket, mintha valamiféle felsőbb erő fogná a kezüket, és segítené őket. Ennek ezúttal a Buffalo Bills látta a kárát, amely közelebb volt a Vikings legyőzéséhez, mint az elmúlt hét ellenfelük közül bárki, mégsem tudta lezárni a mérkőzést.

Ismerős forgatókönyv

Aki idén egy Vikings-meccset látott, az szinte mindet látta. A forgatókönyv legtöbbször az, hogy a csapat az első negyedben szinte tökéletesen kezd, különösen az első támadásokban, amíg nem fogynak el Kevin O’Connell előre eltervezett játékhívásai, az utána következő két játékrészben viszont miden elromlik, ami elromolhat, hogy aztán a negyedik negyedben elérkezzen a káosz, amiből aztán győztesen kerül ki.

Ezáltal a félidőben 24-10-re vezettek a hazaiak, az ESPN analitikai modellje pedig már 88,8%-os esélyt adott a győzelmükre.

A mélypontot azonban nem ez, hanem a harmadik negyed vége jelentette, amikor a Buffalo sikerére 96,8%-os esélyt látott ugyanez a modell. Ekkor a hazaiak 17 pontos előnye valóban behozhatatlannak tűnt, ám ahogy közeledett az utolsó játékrész, éledezni kezdett a Vikings is, Dalvin Cook 81 yardos futása pedig jelezte, hogy ez a meccs még nincs lezárva. A negyedik negyedben aztán hiába ment végig a pályán játszi könnyedséggel a Bills, Patrick Peterson el tudta csípni Josh Allen passzát a redzone-ban, majd egy hosszú drive végén a Vikings mezőnygólnyi különbségig zárkózhatott volna, azonban az extra pont kimaradt, így négy pont különbséggel léptünk az utolsó öt percbe, ahol aztán elszabadult a pokol.

A Vikings az utolsó támadássorozatában két negyedik kísérletet is megcsinált, ezek közül az egyiknél 18 yardot kellett megtennie, azonban a gólvonalhoz érve csődöt mondott, és nem sikerült touchdownt szerezni. A Bills így nagyjából 40 másodperccel a találkozó vége előtt négypontos előny birtokában kapta meg a labdát, és csak arra kellett figyelnie, hogy a következő két játékban Josh Allent ne vigyék le a saját célterületén, de nem a 2022-es Vikingsról beszélnénk, ha összejött volna nekik. Allen nem tudta megfogni a snapet, az endzone-ban elejtett labdára pedig Eric Kendricks vetette rá magát, ezzel touchdownt szerezve, és megfordítva a mérkőzést. A hazaiak ezután még hosszabbításra tudták menteni a találkozót, ahol a Minnesota megint csak egy mezőnygólig jutott, de ez nem bosszulta meg magát, mert Peterson a második labdaszerzésével lezárta a meccset.

Semmi nem állhat az útjukba

Nagyjából ezzel a forgatókönyvvel találkozik az, aki leül idén megnézni a Vikings meccseit, egyedül a szereposztás más, de a lényeg ugyanaz. Vagyis csak majdnem ugyanaz. Eddig ugyanis többször előkerült az a kritika a Minnesotával kapcsolatban, hogy csak könnyű ellenfelek ellen tud nyerni, ellenük is szenvedve, és az első jobb erőkből álló csapat ellen felsül. Nos, a Buffalo Billst sok mindennek lehet nevezni, de a futottak még kategóriába egészen biztosan nem sorolható.

A Vikingsnak ráadásul nemcsak a Buffalóval, de a pocsék játékvezetéssel is meg kellett küzdenie, ugyanis a kulcshelyzetekben rendre az ő kárukra tévedtek. Az egyik ilyen eset Gabriel Davis elkapása volt a negyedik negyed végén, amelynél a labda ugyan földet ért, a bírók mégis elkapást ítéltek, ezzel mezőnygóltávolságba juttatva a Billst. Az utolsó két percen belül az összes kétes helyzetet vissza kellene nézni, de valamiért még akkor sem fogtak gyanút az érintettek, amikor Davis annak ellenére is sürgette a következő játék elindítását, hogy az előző play a pályán kívül ért véget, így az óra automatikusan megállt, tehát rohanásra semmi okuk nem volt, azon kívül persze, hogy így nem maradt idő a videózásra.

A másik, talán még ennél is súlyosabb hiba a hosszabbításban jött, amikor a Buffalo három yarddal a kiindulási pont mögött állította meg Cookot. Ránézésre semmi különös nem történt, azonban kicsit jobban megvizsgálva a lenti képet, feltűnhet, hogy túl sok a Bills-játékos a pályán. Erre a helyzetre egyébként maga O’Connell hívta fel a figyelmet a meccs utáni sajtótájékoztatóján, ahol megjegyezte azt is, hogy az ilyen hibák a játék gyorsaságából adódhatnak.

Forrás: Kevin Seifert

Hol lehet a menetelés vége?

A Minnesota szenzációs kezdésére legyinthetnénk, mondván most éppen ott van a szerencse, de ez hosszú távon úgyis kiegyenlítődik. Egyrészt ebben van némi igazság, és valóban előfordult, hogy éppen feléjük pattant a labda, vagy az aktuális ellenfél hibázott óriásit, de nem szabad elhallgatni azt, hogy ez igenis egy jó csapat, tele olyan játékosokkal, akik posztjuk krémjéhez tartoznak. A hétvégén két interceptiont is szerző Patrick Peterson például másodvirágzását éli éppen, és nemcsak szellemi vezérévé vált a Vikings védelmének, a teljesítményével is a jobbak közé tartozik, a PFF-nél például az ötödik legjobb coverage értékelés az övé a cornerbackek között.

Egyedül azért nem mernék azzal dobálózni, hogy az egység legfontosabb játékosa, mert Za’Darius Smith még nála is nagyobb szezont fut. Miközben „csak” a második legtöbb sacket jegyzi a 2022-es szezonban, a haladó statisztikai mutatók jelentős részében ligaelső.

Nemcsak a védelemben találunk kiemelkedő teljesítményeket, gondoljunk csak Justin Jeffersonra, aki a Bills ellen bejelentkezett a liga jelenlegi legjobb elkapójának címére. Tíz elkapással, 193 yarddal és egy touchdownnal zárta a meccset, de a számok nem mutatják meg, mennyire domináns volt a játéka. Mindenki tudta, hogy amikor bajba kerül a Vikings, Cousins őt fogja keresni, mégsem találtak rá ellenszert a Buffalo védői, a már korábban is említett negyedik és tizennyolc helyzetben pedig az NFL történetének egyik legnehezebb elkapását bemutatva lendítette tovább a csapat szekerét.

Ezzel a meccsével egyébként rekordot is döntött, ugyanis ez volt a 20. alkalom, hogy átlépte a 100 yardos álomhatárt, az első három szezonjában pedig erre még senki nem volt képes. A korábbi rekordot Randy Moss és Odell Beckham Jr. tartotta közösen, ami valljuk be, nem egy rossz társaság.

Akit még mindenképpen ki kell emelnünk, amikor a Vikings menetelését vizsgáljuk, az Kevin O’Connell vezetőedző, akinek idei munkája Brian Dabolléhoz fogható. Azt már megszokhattuk, hogy a Shanahan–McVay edzői iskolából kikerülő szakemberek jól kezdenek, ilyen szintű berobbanásra azonban nem sokan számítottak. O’Connell ráadásul nemcsak a taktikai felkészültségével emelkedik ki, hanem azzal is, hogy a játékosait képes olyan helyzetben hozni, amelyben sikeresek tudnak lenni, elég csak Kirk Cousins idei formajavulására gondolnunk, valamint egy olyan öltözői kultúrát is kialakított, amely kétségtelenül pozitív hatást gyakorol a csapat tagjaira és nagyban hozzájárul a jelenlegi sikereikhez.

Persze, nem érdemes tagadni, hogy ezekhez a sikerekhez kellett a szerencse is, és a fantasztikus mérleg ellenére talán korai volna a Vikingsot már most Super Bowl-esélyesnek kikiáltani. Ugyanakkor azt is érdemes számításba venni, hogy az ilyen pozitív spirálba kerülő csapatok gyakran elhiszik magukról, hogy képesek lehetnek akár a bajnoki cím megszerzésére is, olyankor pedig nincs náluk veszélyesebb ellenfél. Az NC State kosarasai elhitték ezt 1983-ban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a Vikings játékosai is elhiszik, a Bills elleni meccs után pedig minden okuk megvan erre.

Kiemelt fotó: Sports Illustrated