A Mosonmagyaróvár még mindig a magyar kézilabda egyik mintaprojektje, de hetek óta látszanak a rések a pajzson

Az évtizedes viszonylatban állandó bronzérmes Érd gyengülése után a két gigász mögött némi interregnum következett a magyar első osztályban. A DVSC akkor még nem volt ezen a szinten, így a Mosonmagyaróvár a 2020–2021-es szezonban – meglepetésnek számító – bronzérmet tudott szerezni. A csapat pedig azóta igazolta, hogy ez nem tekinthető kifutott eredménynek: az egykori veszprémi klasszis, Gyurka János vezetésével koncepciózus munka indult a határ menti városban, aminek eredménye a folyamatos nemzetközi kupaszereplés, valamint az lett, hogy a 2023-as naptári esztendőben mindhárom nagy rivális ellen pontot tudtak szerezni Tóth Gabrielláék.

A mosonmagyaróvári siker nyomában

Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek felkeltette az érdeklődését ez a téma, a Nemzeti Sport nemrégiben színvonalas anyagot készített a csapatról, amiben a megszólaló szakemberek saját szavaikkal erősítették meg azokat a pontokat, amiket már külső szemmel is felírhattunk magunknak a gárdával kapcsolatban.

A mosonmagyaróvári projekt egyik kulcsszava a fejlődés: a klubnak nyilván nincs arra lehetősége, hogy kész nemzetközi játékosokat igazoljon, de nagyon eredményesen építenek fel fiatal vagy máshol falakba ütköző kézilabdázókat. Utóbbi csoportba tartozik például Tóth Gabriella és Tóth Eszter, akik stabilizálni tudták a karrierjüket a Mosonmagyaróvárnál, míg előbbiek közé sorolhatjuk Pásztor Noémit, Tóth Nikolettet vagy Albek Annát.

A korábban említett riportból az is kiderül, hogy a kisalföldi klub minden téren igyekszik lépést tartani a legfrissebb sporttudományos innovációkkal, a szakemberek hangsúlyozzák a bemelegítés, a regeneráció fontosságát. Ez pedig látszik is a csapaton: a játékosok egyéni fejlődése az elvégzett munkáról tanúskodik.

Erre persze szükség is van, hiszen a Mosonmagyaróvár a lehetőségekhez képest megpróbál korszerű kézilabdát játszani. A csapat igyekszik magas intenzitással jelen lenni a pályán, a játékosok több egy-egyet vállalnak, mint ami itthon megszokott. Ha már más magyar együttesekkel vetjük össze az előző bajnoki kiírás negyedik helyezettjét, feltétlenül ki kell emelnünk a beállójátékot is, ami egyetlen másik hazai nemzetközi kupainduló csapatnál sem ennyire markáns, mint az MKC-nál (nem véletlen, hogy Pásztor a francia Neptunes de Nantes-hoz igazol). A kapusteljesítmény és azon belül is Szemerey Zsófi játékát pedig elég annyival jellemezni, hogy a Metz a mostani BL-szezon egyik legjobb hálóőrét, Hatadou Sakót igyekszik majd a magyar játékossal pótolni.

Ismét itt a tavaszi fáradtság?

Ugyanakkor bármennyire is remek volt ősszel a Mosonmagyaróvár, a világbajnokság óta hullámvölgybe került az együttes. Nem is elsősorban az eredmények tekintetében, hanem a játékot vizsgálva. A rések a pajzson leginkább az Európa-liga-találkozókon látszódtak. Hiába játszott remekül Gyurka csapata a hazai porondon az elmúlt években, a nemzetközi kupában eddig nem tudott maradandót alkotni (egyszer sem jutott tovább a csoportból), a mostani szezonra viszont ez volt az egyik legfontosabb kitűzött cél. És bár végül ez össze is jött, a játék rengeteg kivetnivalót hagyott maga után. Volt persze még ebben a szereplésben is egy kiemelkedő mérkőzés: a norvég Sola ellen idegenben aratott 32–28-as győzelem megmutatta, hogy milyen ez a csapat, amikor igazán formában van. Az ellenfél partner volt a rohanásban, a Mosonmagyaróvár pedig sokszínűen és pontosan játszott. Ezt leszámítva viszont egyik mérkőzésen sem mutatott olyan meggyőző teljesítményt, mint amilyet várhattuk tőlük. A spanyol Málaga ellen az óváriak egy győzelmet arattak (25–23) és egyszer kikaptak (26–29), a Sola ellen sima vereség jött hazai pályán (29–34), a román Targu Jiut pedig – ha a vártnál nehezebben is – de mindkétszer sikerült megverni (33–27, 22–20).

A gyengélkedés mögött több okot sejthetünk. Az első olyan, amiről nem tehet az MKC: a magyar bajnokság színvonala jelentősen visszaesett az elmúlt években, bajnoki mérkőzéseken egyetlen csapat sem tudja modellezni a nemzetközi terhelést, főleg annak legnehezebb és főleg legsűrűbb időszakát, El-csapatok esetében a január–februári csoportkört. A Mosonmagyaróvár játéka pedig egyébként is nagyon függ az aktuális fizikai állapottól, nem lehet gyorsan játszani, ha a csapaton olyan általános fásultság érzékelhető, mint jelenleg. Ez a probléma fizikai része, taktikailag pedig leginkább azt láhatjuk, hogy az óváriaknak nincsenek meg azok a játékaik, amelyek egy magas minőségű felállt fal folyamatos megbontásához szükségesek; ha nincs gyors játék, gondban van a kisalföldi csapat.

És ebben bizony annak is lehet szerepe a gyengébb eredményekben, hogy Gyurka az elmúlt időszakban talán kevesebben rotált, mint optimális lett volna. Tisztázódtak a szerepek a mosonmagyaróvári csapatnál, ami egyrészről üdvözlendő, másrészt viszont több mérkőzésen is lehetett az az érzésünk, hogy a kulcsjátékosok gyengébb formájára megoldást jelenthetne, ha a padról többen és többet tudnának hozzátenni. Egyébként ebben is láthatunk némi pozitív elmozdulást, Barbora Lancz például az elmúlt időszakban támadásban is több szerepet kapott és meg is hálálta a bizalmat.

Mire számíthatunk a csapattól a továbbiakban?

A gyengébb közelmúlt ellenére ki kell emelni, hogy a Mosonmagyaróvár még bármit elérhet ebben a szezonban. A bajnokságban az első két hely már elúszni látszik, de a dobogó még meglehet, a Magyar Kupa Final Fourja a jelenlegi négy legjobb csapattal abszolút nyíltnak tekinthető, és bár a Gloria Bistrita az egész Európa-liga egyik legjobb csapata, nyílttá lehet tenni a párharcot a legjobb nyolc között.

A következő szezon viszont nem tűnik egyszerűnek Gyurkáék számára. A jelenlegi keret két legjobb játékosa, Szemerey és Pásztor is klubot vált, a helyükre érkező Caroline Martins és Pipy Wolfs sem üti meg jelenleg a magyar válogatott játékosok szintjét (bár a holland fiatalban van fejlődési lehetőség), irányító poszton a Tóth Nikolett–Kukely Anna csere viszont sülhet el jól. Összességében könnyen lehet tehát, hogy a következő szezon az újjáépítésről szól majd az MKC-nál, ám láttuk, hogy ebben már többször is jeleskedett a klub.

Kiemelt kép: Mosonmagyaróvári Kézilabda Club Facebook