A Mourinho-fióka leváltotta az FC Porto éléről a 42 éve „uralkodó” keresztapát

2024 áprilisa óta André Villas-Boasnak hívják az FC Porto elnökét. Ismerős a név, ugye? Eleddig nem a pezsgőillatú díszpáholyok soraiból ismertük őt, ráadásul egy olyan riválist győzött le a választáson, aki úgy tűnt, a haláláig be fogja tölteni az elnöki posztot. Hogyan vált lehetővé, hogy a volt Porto-edző leváltsa a 42 éve „uralkodó” nagyhatalmú vezetőt? Egyáltalán: miért vonz valakit 26 éves edzői karrier után az elnöki szék?

Villas-Boas (teljes nevén Luís André de Pina Cabral e Villas-Boas) portói születésű, nemesi családból származik, és mivel nagymamája stockporti angol volt, ezért gyerekkora óta tökéletesen beszél angolul. A nyelvérzéke később is erőssége volt: Marseille-ben csak két évet töltött, de rövid idő elteltével már folyékonyan nyilatkozott franciául. Persze ez intelligencia kérdése is, Villas-Boasnak mindig fontos volt, hogy új állomáshelyein minél könnyebben, gyorsabban beilleszkedjen, s a közös nyelv ebben kulcsfontosságú.

Villas-Boas futballal kapcsolatos élete úgy kezdődött, ahogyan senki másé, meseszerűen. Sőt, ilyen történetet talán még egy meseíró sem találna ki. A 16 éves, dúsgazdag családból érkező, Porto-szurkoló ugyanabban a házban lakott, ahol a klub akkori vezetőedzője, az angol Bobby Robson. Kivetnivalót talált abban, hogy a tréner állandóan a kispadon hagyja a csatárt, Domingos Pacienciát, és ezt közölni akarta Robsonnal. De kölyökként nem merte négyszemközt megbeszélni álmai csapatának edzőjével, ezért leírta gondolatait, és bedobta a postaládájába. Robson elolvasta a kritikát, és amikor összetalálkozott vele, megkérte, hogy vegyen elő tényszerű, statisztikai alapú érveket. A fiatalember összeállított neki egy elemzést, Robsonra pedig ez olyan meggyőzően hatott, hogy elhívta a Portóhoz az egyik utánpótláscsapat mellé dolgozni, elemezni. És beíratta az angol szövetség edzőképzőjére. A portugál fiatalember az Ipswich Town edzésmódszertanának elemzését választotta szakmai gyakorlatként.

Villas-Boas éjt nappallá téve tanult, 18 évesen már megvolt az UEFA B licence, két éven belül pedig a legmagasabb szintet jelentő Pro Licenc. Egészen különleges ügyességgel építette a karrierjét, 21 éves korában a Brit Virgin-szigetek válogatottjának sportigazgatója volt. Portótól viszont nem nagyon akart elszakadni, és ez döntően befolyásolta a karrierjét: az Antillákról visszatért szülővárosába, és egyfajta scout-elemzőként ott volt a kispadon José Mourinho mellett, amikor övéi UEFA-kupát és Bajnokok Ligáját nyertek. Másodedzőként olyan tapasztalatot gyűjtött, amelyet máshol ilyen töményen nem tudott volna megszerezni. Mourinhót a Chelsea-hez és az Interhez is követte, így közelről látta, mi kell a Premier League-győzelemhez. Az Inter egyedülálló hármas sikerekor (Serie A, BL, Coppa Italia) már Portugáliában volt, önálló útra lépett – Mourinhóval a baráti kapcsolat ellenére nem volt zökkenőmentes az elválás.

Villas-Boas szinte berobbant a portugál futballba. Az élvonalban maradásra esélytelennek látszó Académica Coimbrával simán megkapaszkodott az első osztályban, és az FC Porto elnöke azonnal fel is fedezte magának. Az akkori csapat (soraiban Maicon, Joao Moutinho, James Rodríguez, Hulk, Radamel Falcao) a klub története során másodszor nyert veretlenül bajnokságot. Emellett hazavitte a Portugál Kupát, a hazai Szuperkupát, és a Sporting Braga elleni házidöntőből az Európa-ligát. Villas-Boas ezzel megalapozta a hírnevét, 84 százalékos győzelmi mutatóra volt képes a Portónál. 33 éves volt ekkor, ilyen fiatalon egyetlen edző sem nyert még nemzetközi klubtrófeát. Természetesen sokan azt jósolták, hogy Mourinho-fiókaként az előd útját fogja követni. Nem így lett, és ennek a legfőbb oka az, hogy az edzőnek nem a karrier egyik lépcsőfokát jelentette a Porto, hanem a Porto jelentette magát a karriert.

A Chelsea világrekordot jelentő összegért kivásárolta a szerződéséből, de az angliai kaland nagy bukást hozott. Londonban Villas-Boas mindenki legnagyobb megrökönyödésére egy meccs előtti sajtótájékoztatón arról nyilatkozott egy ízben, hogy hamarosan már nem ebben a szakmában fog dolgozni.

„Nem szeretnék túl sokáig a labdarúgásban maradni.”

Néhány évvel később azt is megmagyarázta, miért hagyta ott szerelmét, az FC Portót.

„A Chelsea kifizette a klubnak a lelépési díjamat (a 15 millió euró akkor világrekord összeg volt egy edzőért – a szerk.), szóval így kellett lennie. Másképp sohasem hagytam volna el a Portót. Teljesen máshogyan éreztem magam, mint a többi klubnál, sokkal inkább szurkoló voltam, mintsem menedzser. Semmi másra nem tudtam gondolni, a klub megszállottja voltam. Elmentem aludni, és a taktikáról, az edzéstervről álmodtam. Tudtam, hogy ezt a fajta szenvedélyt sehol máshol nem fogom érezni.”

Emiatt biztos volt benne, s nyíltan beszélt róla, hogy előbb-utóbb felhagy az edzői munkával, hiszen hiába keresné máshol, amire Portóban rálelt. 2021-ben a The Athleticnek pontosan meg is jelölte, hogy négy év van hátra a karrierjéből. Kevesebb lett. Viszont ekkor újra megerősítette, amiről korábban beszélt:

az FC Porto elnöke szeretne lenni.

Annak tudatában, hogy szinte évre lebontva megtervezte, meddig szeretne edzőként dolgozni, a saját magával szemben támasztott elvárásokat is ehhez igazította. Hiszen sokkal rövidebb idő alatt kellett eredményt elérnie nagy kluboknál, mint a rivális trénereknek.

„Mindig is magas célokat tűztem ki magam elé. Ez visszanyúlik ahhoz, amit a rövid karriertervemről mondtam, így amikor elfogadok valamit, olyan célokat határozok meg, amelyeket nehezebb elérni, és valószínűleg nagyobb nyomás alá helyezem magam, mint kellene”

– értelmezte döntéseit a The Athleticnek.

A Chelsea-nél a Mourinhóval való szinte erőszakos összehasonlításnak ötletes irányt szabott („I’m the Group One”, vagyis a közösség erejében hiszek), ám előbb elveszítette a kulcsjátékosok bizalmát, amikor pedig kiszorult a legjobb négy csapat közül a PL-ben, a vezetőség menesztette.

Korábbi eredményei miatt a Tottenham Hotspur gyorsan lecsapott rá. A bajnokságban megszerzett ötödik hely és az Európa-liga negyeddöntője London ezen részén szinte siker, maradhatott, de csak 2013 teléig, amikor közös megegyezéssel távoznia kellett. Az őszi időszakban vaskos vereségeket szenvedett a Hotspur, 6–0-ra kapott ki a Manchester Citytől, 5–0-ra a Liverpooltól, Villas-Boas akkor azt is megmutatta, milyen mélypontokra képes a csapata.

Innentől elindult lefelé a karrierje: az, hogy elfogadta a Zenit Szankt-Petyerburg ajánlatát, már ennek a jele volt. Orosz bajnoki címmel és kupagyőzelemmel, sikeres európai kupaszerepléssel a zsebében elment pénzt keresni Sanghajba a SIPG csapatához, majd visszatért Európába. Az Olympique Marseille-nél töltött másfél év volt ez idáig edzői pályája hattyúdala. 41 évesen tulajdonképpen visszavonult.

„A döntéseimet mindig az a nyughatatlan gyerek befolyásolta, aki bennem lakik”

– mondta egy ekkoriban adott interjúban.

Állította, többé nem lesz vezetőedző. A válogatottak viszont érdekelték, legalábbis 2021-ben még erről beszélt, egy nemzeti csapatot még ki akart vezetni a vb-re. Nem volt rá lehetőség, onnantól pedig egyetlen szakmai cél lebegett a szeme előtt, az FC Porto elnöki posztjának megszerzése. Előtte viszont ki akart teljesedni egy teljesen más területen:

az autósportban.

A Villas-Boas család vagyonának egy részét autókba öntötte, a család több tagja odáig van a sebességért. André Villas-Boas nagybátyja, Pedro honosította meg Portugáliában az off-road-versenyeket. Apja pedig rendszeresen vitte őt a Formula–1-es futamokra.

Ebben a közegben felnőve már gyerekkorában versenyzett, elég korán meg is sérült. Miután felmondott Kínában, kipróbálta magát a profik között, elindult a 2018-as Dakar Rallyn, de felborult egy homokdűnén, súlyos sérülést szenvedett, és fel kellett adnia a versenyt. Más futamra is benevezett később, 2021-ben pedig autóba ült a World Rally Championship portugál futamán a WRC3 kategóriában. Hogy mit jelent számára a ralizás?

„Arra használom, hogy elmeneküljek. Portugáliában a futball a legfontosabb sport, a Porto, a Sporting és a Benfica közötti rivalizálás intenzív. De a raliversenyeken az ember elfelejti a focit. A rivalizálás eltűnik.”

A családi raliautó-gyűjtemény nála landolt, ő is gyarapította, és mezei városi autókból is áll a garázsában néhány. Esküszik rá, hogy a sivatagi versenyautóit soha nem adja el, mind a fiáé lesz.

Miután távozott Marseille-ből, elkezdte kikövezni az elnöki szék felé vezető utat. Bárki más szállt volna ringbe a 86 éves Jorge Nuno Pinto da Costával szemben, teljesen esélytelen lett volna. Villas-Boas viszont egész életében soció volt, vagyis családja születése óta fizette az ő nevében is a tagdíjat, s ezzel a klub életébe (például elnökválasztáskor) beleszóló klubtag lett. Amióta az eszét tudja, a csapat törzsszurkolója. A Portóval elért egészen kiemelkedő siker pedig olyan láthatatlan szobrot emelt neki a városban, amellyel le lehetett dönteni a régit, Da Costáét.

Jorge Nuno Pinto da Costa 42 éve vezette a klubot – 2024-ig ő volt a legrégebb óta klubelnök – amikor Villas-Boas elindult ellene idén áprilisban. A portugál futball keresztapjának is szokták hívni. Hét bajnoki címe volt a csapatnak, amikor átvette az irányítást, jelenleg 30 van, illetve két Bajnokok Ligája- és két Európa-liga-serlege – sok egyéb mellett, összesen 69 trófeát szerzett vele a Porto. Ám a sikerekkel együtt gyűlt a szennyes is: Da Costa a kulcsfigurája volt a 2004-es korrupciós botránynak (Apito Dourado), amely miatt az országból is el kellett menekülnie. Hosszú időn át lehallgatta a rendőrség, egyértelmű bizonyítékok voltak ellene, úgy tűnt, hogy börtönbe kell majd vonulnia, évek múltán azonban minden vád alól tisztázták.

14 évvel ezelőtt Villas-Boast még Pinto da Costa hívta edzőnek, most vele szemben kellett megőriznie elnöki székét. Villas-Boas mindent vagy semmit üzenetet küldött a szurkolóknak a választás előtt:

„Nem tudok várni a következő választásig, hogy megmentsük a klubot. Most vagy soha!”

Da Costa súlyos vereséget szenvedett: a klub történetében még soha nem választottak elnököt a szavazatok 80 százalékával, kis túlzással Portóban mindenki Villas-Boast akarta.

Amikor 2011-ben triplázott a Portóval, már arról beszélt a barátainak, hogy elhagyja a csapatot, de vissza akar jönni, és egyszer ő akarja vezetni ezt a klubot. Gondoljunk csak bele: tizenévesen a kedvenc csapatunknak szurkolunk, majd elhatározzuk, hogy egy nap mi irányítjuk majd a kispadról. Összejön, részegítő sikereket érünk el vele, de nem elégszünk meg ezzel, az egész klub felett át akarjuk venni az irányítást. És a végén mindent elérünk, amit kitűztünk magunk elé.

Ez Villas-Boas története. Aki gyerekként edző volt, álmai csapatával a klub történetének egyik legemlékezetesebb idényét produkálta, majd elment a világ legerősebb bajnokságába. Ha úgy tartotta kedve, ralizott egyet a sivatagban, majd megszerezte kedvenc csapata elnöki posztját. Tanulás, kalandvágy, önmegvalósítás, kiteljesedés, nagyravágyás – ezek mind-mind jellemzik a portugált.

De miért akar valaki sikeres edzői karrier után az egyik legnagyobb portugál klub elnöke lenni? Ide teljesen más ösztönzők, képességek kellenek, mint a kispadra. Ráadásul a legnagyobb kluboknál az elnök manapság gazdasági vagy tudományos területről érkezik, míg Villas-Boas világéletében a futballpályán és az öltözőben mozgott otthonosan. Erre a posztra politikusi alkatnak is kell lenni, már csak azért is, mert az ilyen pozíció együtt jár azzal, hogy az ember a VIP-páholyban személyesen smúzol politikai és gazdasági döntéshozókkal. Vajon Villas-Boas számára az elnöki tisztség ugródeszka lesz egy másik szférába?

A korábbi realista, őszinte megszólalásai, az, hogy szerinte a futballra ma már csak üzletként tekintenek a tulajok, s ezért számára az 1990-es évek focija jelenti az őszinte labdarúgást, nem ezt vetíti előre.

Első elnöki döntéseiben visszaköszön az elbukott Európai Szuperligáról szóló kritikája, és az, hogy a klubnak fenntarthatónak kell lennie. A Porto rettenetesen gazdálkodott a közelmúltban, óriási mennyiségű pénzt költött ügynöki díjakra, fizetésekre, gigantikus adóssággal küzd. 2020 decemberére érte el a csúcsot, a 370 millió dollárt. Tavaly júniusra az összeg 340 millióra csökkent, de még mindig nem látszik, hogyan lehetne ezt valamikor is rendezni.

Eközben a régmúlt sikerei letűntek, a klub szurkolóinak a 88 százaléka három körzetből (Porto, Braga, Aveiro) jön, a többi régióban élőket képtelen megszólítani.

A fizetések csökkentése azt jelenti, hogy például az Eb-n szereplő csapatkapitánynak, a veterán Pepének biztosan távoznia kell. Villas-Boas profibb kiválasztást szeretne a futballpiacról, és sokkal kevesebb hibát akar látni a klub körül. A frissen kinevezett sportigazgatótól, Andoni Zubizarretától várja mindezt, akivel Marseille-ben dolgozott együtt, és akinek az elbocsátását akkor értetlenül fogadta.

A tisztogatásnak Sérgio Conceicao is áldozata, a vezetőedző hét évig volt az FC Porto vezetőedzője. Jobbkeze, Vítor Bruno lép előre a sorban, ő Conceicao nevelése, már az FC Nantes-nál is az asszisztense volt. Vítor Bruno 15 éves edzői karrierjében most először kap vezetőedzői posztot.

Az FC Porto a 2021–2022-es idény óta a piaci értékek alapján összeállított listán csupán a harmadik a Benfica és a Sporting mögött. Annak ellenére, hogy minden évben 30-40 millió euróért adott el játékosokat (Luis Díaz, Vitinha, Fábio Vieira) sőt, volt, hogy 60 millióért (Otávio) értékesített. Ha Villas-Boas rendbeteszi a gazdálkodást és a káros oldalhajtásokat lemetszve tiszta, profi szakmai viszonyokat teremt, a klubnak van esélye a visszakapaszkodásra. Óriási feladat, annyi szent, de Porto-törzsszurkolóként teljesen más érzés nekivágni, mint egy messziről jött embernek.

Kiemelt kép: The Athletic