A nácik, egy kutya és tolvajok Rióban – mi történt az eredeti vb-trófeával?
A labdarúgó világbajnokságok történetének első serlegét, a Jules Rimet-trófeát 1983-ban egy máig ismeretlen tettes a brazil labdarúgó-szövetség székházából ellopta, és azóta sem került elő. A II. világháború idején a nácik is tervezték a serleg megszerzését, de Ottorino Barassi olasz futballtisztviselő közbeszólt. Utóbbi történetnek megy után dokumentumfilmjében Brett Ratner, hollywoodi producer, rendező.
Az első labdarúgó-világbajnokság (1930) megrendezése óta két serleget használt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség. A jelenlegi, 18 karátos aranyból, 1971-ben készült alkotás a „FIFA világbajnoki trófea” nevet viseli, és az olasz szobrász, Silvio Gazzaniga műve. Négyévente belegravírozzák a győztes nevét, amely azonban „csak” egy 50 ezer dollár értékű másolatot vihet haza.
Ami jelen esetben érdekesebb, az az előd: a Jules Rimet-trófea. Az alkotás a győzelem görög istennőjét, Nikét ábrázolja, nevét pedig a FIFA harmadik elnökéről, az 1921 és 1945 között hivatalban lévő Jules Rimet-ről kapta.
A Jules Rimet-trófea volt a jutalma a 1930 és 1970 között a világbajnokságokat megnyerő nemzeti csapatoknak. Vándorserleg lévén a győztes négy évig birtokolhatta, azonban akadt egy kitétel, miszerint az az ország, amely három vb-címet nyer, örökre hazaviheti. Azt követően, hogy Brazília, 1970-ben harmadszorra is a világ legjobb csapata lett, hazavitte a trófeát, amelyet egészen 1983-ig a szövetség székházában őrzött, ekkor egy máig ismeretlen tettes ellopta, és azóta sem került elő.
Hollywood egyik legsikeresebb producere, Brett Ratner „A Rimet-trófea rejtélyei” (Mysteries of the Rimet Trophy) című, majd harmincperces dokumentumfilmjének középpontjában a kupa ellopásának egy korábbi terve áll. Egy náci terv, amely arra irányult, hogy a második világháború idején megszerezze a Rimet-trófeát Olaszországból. A történet hőse Ottorino Barassi, egy szelíd modorú olasz futballtisztviselő, aki megpróbálja megvédeni az értékes „kincset”. De szó van még benne egy kutyáról, Bobby Moore-ről és a riói tolvajokról is. Az egész olyan, mint egy kalandfilm.
„Filmkészítőként mindig valami remek történetet keresek, és személy szerint lenyűgöznek a sport nyers és összetett érzelmei. Amikor megismertem a Jules Rimet-trófea rejtélyes múltját – egy hétköznapi ember epikus kalandját, aki egy értékes kincset próbál megvédeni a náci katonáktól és a fasiszta tolvajoktól – azonnal megragadott. Amikor a nácik megjelentek Ottorino Barassi ajtaja előtt, ott, ahol a Jules Rimet-trófa egy ágy alá volt elrejtve, nem csak a trófeát akarták. Próbálták visszaszerezni a büszkeségüket és az 1938-as világbajnokságon elszenvedett keserű vereséget, ahol úgy érezték, ellopták a győzelmüket. Ami ezután következett, egy lebilincselő kaland volt az egyre inkább háború sújtotta Olaszországban, amely feltárja a sportág egyik legnagyobb trófeáját övező legendát.
Ez a történet a nacionalizmusról és az identitásról, az üldözésről és a menekülésről, a jóról és a rosszról szól. Feltárja a sport mély és erőteljes hatását, a büszkeség következményeit és az emberi érzelmeket, amelyek ehhez az egy nagyon egyedi trófeához kötődnek” – fogalmazott az ESPN honlapján a film rendezője, Brett Ratner.
Ide kattintva érhető el a film IMDb-profilja!
Kiemelt kép: Mysteries of the Rimet Trophy – Jonah Moran
Szerző
