A nagy koponyák korábbi segítője óriásit hajrázik a címvédővel
Belgiumban a hétvégén befejeződött az alapszakasz a címvédő FC Bruges számára, és a fekete-kékek az idény végi nyolcmeccses győzelmi sorozattal feljöttek a listavezető brüsszeli Union Saint-Gilloise-ra. A szezon közben kinevezett holland szakember, Alfred Schreuder korábban nem volt túl sikeres vezetőedzőként, segítőként viszont nagy formátumú edzők mellett dolgozott. Most úgy tűnik, megtalálja első számú vezetőként is a számításait, az egészen biztos, hogy a taktikai zsenialitása nagyban hozzájárult a hajrábeli meneteléshez.
Az elmúlt két idény belga bajnoka, az FC Bruges az idei szezonban eddig csupán három fordulón át vezette a tabellát, ami nagyon nem megszokott a fekete-kékeknél az utóbbi évek alapján. A Philippe Clement irányította címvédő nem rajtolt rosszul, még a Bajnokok Ligájában is két mérkőzést követően négy ponttal állt az úgynevezett „halálcsoport” leggyengébbnek tartott együtteseként, de aztán az ősz második fele nagyon rosszul sikerült. Noha decemberre kezdett a helyére billenni a csapat, ekkor már egyre inkább erősödtek a sikeredző távozásáról szóló pletykák, és mivel a karácsonyi városi derbin több mint nyolc év után ismét kikaptak a Cercle Bruges ellen, ez végül Clement búcsúja is lett. A csaknem háromhetes téli szünetre megannyi kérdőjellel mehettek el, miközben a tabella harmadik helyén állva hét pontos lemaradásuk volt a listavezető Royale Union Saint-Gilloise mögött.
MEGLEPŐ VÁLASZTÁS
A szezon közben olyan edzőt találni, aki képes felrázni az öltözőt és tud új impulzust adni a csapatnak nem annyira bonyolult, viszont olyat, aki emellett még megközelítőleg hasonlóan nagy taktikus, mint Clement, már igazán jelentős kihívás. A belga szakember rendkívül jól tudott alkalmazkodni a körülményekhez, mert tudta, mikor fér bele a barátias kapcsolat a játékosokkal, s mikor kell megmutatni, hogy ki is a főnök. Talán e miatt is volt furcsa sokak számára, hogy a vezetőség választása végül Alfred Schreuderre esett, akiről egyik „ismérvet” sem tudjuk bizton állítani.
A holland szakember egyelőre nem rendelkezik túl veretes edzői múlttal. Vezetőedzőként Enschedében még a „totális futballt” szerette volna megvalósítani, ami akkor túl nagy változás volt a Twente keretének, s ebbe bele is bukott, majd négy évvel később a TSG Hoffenheim kispadján összességében nem végzett rossz munkát, de nem találta meg a közös hangot a vezetőséggel, és az öltöző hangadóival sem. Azonban a mellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy volt ideje és lehetősége tanulni a szakmát, hiszen annak idején Steve McClaren asszisztense volt, amikor a Twente csapatával bajnok lett, kupát és két Szuperkupát nyert. Dolgozott két szezonon át Julian Nagelsmann (Hoffenheim), s másfél éven keresztül Erik ten Hag (Ajax) mellett is, valamint a Barcelonában megbukó Ronald Koeman stábjában is fontos szerepet töltött be.
https://twitter.com/ClubBrugge/status/1478056212981858313
Az összkép elég vegyes, hiszen azt kétség nélkül lehet állítani, hogy a „nagy koponyák” egyik legfontosabb segítőjeként megtanulhatta, hogyan kell nyerni. Ezek a szakemberek remek véleménnyel vannak róla, de egyelőre azt nem láthattuk még, hogy valóban tudna-e ő lenni a főnök, bár ez a tavasz talán épp azt bizonyítja, hogy közel az ötvenhez megérett a feladatra.
ALAPJAIBAN VÁLTOZOTT MINDEN
Philippe Clement kapcsán arról beszélhettünk, hogy a belga edző a sokoldalúságra tanította meg a csapatát, amit aztán az ellenfél gyenge pontjaihoz igazított, és így igyekezett a legeredményesebb lenni. A hazai pontvadászat során többnyire dominálni akarták a meccseket, míg a nemzetközi porondon inkább a védekezésre és a kontrák ra rendezkedtek be. Hogy Schreuder milyen irányt képvisel majd a nemzetközi porondon, azt majd csak az ősszel tudhatjuk meg, de azt már láthatjuk egy ideje, hogy a ProLeague-ben a domináns szerepre megvan az elképzelése.
Miközben Clement irányítása alatt javarészt a négyvédős hadrend volt az alap, ami csak időszakosan, bizonyos fázisokban váltott át háromfős formációra, addig Schreuder egyértelműen 3-5-2-es felállást használ. Ez a hadrend lehetővé teszi a fekete-kékek számára, hogy túltöltsék, és ez által uralják a középső területeket. A kialakított létszámfölényt azért szeretné a holland tréner, hogy a védelemből történő felpasszokkal egyidejűleg tudjon az egyik játékosa az ellenfél hátsó alakzata mögötti területekbe beindulni, így megossza a védők figyelmét, és ezzel több hibát kényszerítsenek ki.
Ezt – ahogy Clementnél is történt – Charles De Ketelaere visszalépéseivel érik el. A korábban hamis kilencest játszó fiatal támadó eddig is megvalósította ezt, mert az ősszel is az volt a feladata, hogy az összjátékba való belépés lehetősége miatt mozogjon visszább. Azonban az új szisztémában van mellette egy target man is, akinek épp az a dolga, hogy elöl célpontot biztosítson, ha az ellenfél presszingje hatásos lenne. Korábban nem mindig volt meg a boxon belüli jelenlét, s ezt a problémát oldotta meg egy echte centerrel a holland mester.
Azzal, hogy középen De Ketelaere visszalépésével megnövelik a létszámot, esély nyílik a három belső középpályás egyikének, hogy mélyebben helyezkedve amolyan „forgatópontként” funkcionáljon. Ezt a szerepet többnyire Ruud Vormer tölti be, akit a magas szintű passzjátéka és a szervezőkészsége alkalmassá is tesz erre a feladatra.
A középpályán kiemelt szerep hárul még Mats Ritsre, akit korábban egy elnyűhetetlen labdaszerzőként ismerhettünk, akinek a térlátása elősegítette, hogy jó helyekre mozogjon, s most is ezt kamatoztatja, csak már inkább a területbe való beindulások és labdakérések során. Hasonló feladata van Hans Vanakennek is, de ő inkább csak a kulcspasszok kiosztásáért felel, mintsem a nagy rohanások embere lenne, az ő sebessége sosem volt kiemelkedő.
Ami Schreuder szempontjából, vagyis a korábbi állomáshelyeihez képest hatalmas változás, az az Amszterdamban magas szintre emelt presszing, amit hozott ide magával. Miközben annak idején Hoffenheimben egy passzívabb letámadást alkalmazott, és a csapata PPDA-mutatója 11,97 volt (PPDA=„közbelépés előtt engedélyezett passzok”), addig a bruges-ieknél ez a szám 6,76-re csökkent, vagyis csaknem fele annyi átadást engedélyeznek az ellenfélnek, mielőtt nyomást helyeznének rá.
Az Erik ten Hagtól átvett stílust némileg saját elképzeléseivel vegyítve oktatta le együttesének, amiből az kerekedett ki, hogy a támadók nyomásgyakorlása után igyekeznek a pálya széle felé terelni az ellenfeleket. A középső területek „uralma” itt is visszaköszön, mert el tudják zárni az ellenfelek passzopcióit, így ívelésre vagy egyéni megindulásra kényszerítve őket.
A támadók követik a megiramodó védőket, a visszafordulás lehetőségét elvéve tőlük, szemből pedig a középpályások feladata, hogy ne tudjon könnyű passzal élni a labdát cipelő bekk. Megannyi esetben tudják ezzel felívelésre kényszeríteni az ellenfelet, ami után egy az egy elleni párharc alakulhat ki.
Amennyiben pedig mégis sikerül középen megjátszani valakit, akkor a létszámfölény érezteti hatását és a nyomás több irányból érkezik. Ugyan vannak olyan játékosok a ProLeague-ben is, akik képesek több oldalról érkező presszió esetén is higgadt és pontos passzt adni, de kevés ilyen típusú focista van ezen a szinten, és így nagyon hatékonyak tudnak lenni a fekete-kékek.
E mellett előszeretettel használják ki az oldalvonal adta lehetőséget is, hogy lecsökkentsék a labdás játékos opcióit. A labdavesztés után mielőbb próbálják elérni, hogy az egyik szélső védőhöz kerüljön a labda, őt pedig úgy támadni, hogy ne maradjon számára opció.
A középpálya „uralma” ilyenkor is fontos, mert egy, de akár két ember is ki tud tolódni, hogy az adott területen létszámfölényt alakítsanak ki. A védők közül is bátran felléphet valaki támogatni a nyomásgyakorlást, mert ketten ekkor is el tudják osztani hátul a feladatokat és a területet.
ÖSSZEGZÉS
Nagyon nehéz feladatot kapott Alfred Schreuder az FC Bruges kispadján, mert egy kiváló szakembert kellett pótolnia, ráadásul jelentős eredménykényszer közepette. Az első meccsei nem alakultak még a legsikeresebben, de aztán nagyon belelendült a csapata, nyolcmeccses győzelmi sorozattal zárták az alapszakaszt, fel is jöttek a második helyre, és két ponttal vannak az egy meccsel kevesebbet játszott Union Saint-Gilloise mögött. A listavezető utolsó alapszakaszbeli mérkőzése a hétvégén pár perccel a vége előtt 0-0-ás állásnál félbeszakadt a vendég Beerschot szurkolóinak nézőtéri rendbontása miatt. De térjünk is vissza az FC Bruges-re, Schreuder legénységének ezzel a játékkal esélye lesz a remek szereplésre a felsőházi rájátszásban, és ezáltal akár a címvédésre is.
(A belga élvonal az alapszakaszt követően négycsapatos felsőházi rájátszással zárul, az USG, az FC Bruges, az Anderlecht és az Antwerp minibajnokságot játszik egymással a helyezésekért és a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekért. A négyes kör nem nulláról indul, az alap pontokat az alapszakaszbeli teljesítmény alapján hozzák magukkal a csapatok.)
Borítókép forrása: Getty Images
Szerző
