A nagy visszatérő: Paul Ince

Paul Ince játékosként és útja a kispad felé

Annak ellenére, hogy több mint félszáz alkalommal viselhette a háromoroszlános címeres mezt, sőt volt az angol válogatott kapitánya is, Paul Ince-nek aligha egységesen pozitív a megítélése az elég idős Manchester United-szurkolók körében, pedig kétszeres bajnok, illetve FA-kupát és Ligakupát is nyert a csapattal. Noha a sikerekért sokat tett, de Sir Alex Fergusonnal is többször összebalhézott, s végül kiderült, hogy ki is az erősebb kutya, ahogy mondani szokás, Ince távozott. Ezután megjárta Olaszországot, az Interrel UEFA-kupa-döntős volt, majd Liverpoolba tért vissza – mondani sem kell, milyen érzést váltott ki korábbi csapata szurkolóiból –, majd később a Middlesbrough és a Wolverhampton Wanderers játékosa is volt, utóbbi hozzásegítve egy bajnoki címhez a Championshipben. Karrierje utolsó szakaszában már alább adta, s előbb a Swindon Town, majd a Macclesfield Town csapatainál „vezetett le” a negyedik vonalban, ám ekkor már inkább edzői karrierjét szerette volna beindítani. Mindkét csapathoz úgy is igazolt el, mint játékos-edző, pályára mindössze négyszer lépett összesen, de megalapozta a folytatást.

2007-ben váltott, leült a Milton Keynes Dons kispadjára, ahol többször is megválasztották a League Two hónap menedzserének, sőt az EFL Trophy-t el is hódították ebben az idényben, majd nem sokkal később a negyedosztály bajnoki címét is. Ezek a sikerek megalapozták a hírnevét, és a feljutás után nem is maradt, hanem a Blackburn Rovers következett – az élvonalban. Azonban a Premier League túl nagy falatnak bizonyult, és Ince látványosan megbukott, ám mint minden korábbi PL-játékos esetében, aki edzői pályára lép, neki is volt még ezek után lehetősége az alacsonyabb ligákban. Visszatért az MKD csapatához, ám ezúttal már közel sem volt annyira sikeres, így a 2009-10-es szezon végét éppen csak megélte. Néhány hónap kihagyás után következett a Notts County, ahol szintén kevésnek találtatott. 2013 tavaszán – majd két év kihagyás után – a Blackpool kínált neki esélyt, hogy mentse meg a csapatot a kieséstől. Rendszeresen jelen volt az együttes meccsein, hiszen fia, Tom ekkor a narancsmezeseknél szerepelt, s végül elfogadta az állást, sőt a feladatot is abszolválta. Az új idényben hiába rajtoltak jól – klubrekordot jelentő hat meccsen elért 16 pont –, a széria utolsó mérkőzésének végén a játékvezetőnek felhánytorgatta egyik-másik döntését és nem épp a megfelelő szavakat használta. Az FA arra a következtetésre jutott, hogy viselkedése erőszakos magatartásnak minősül, így öt meccsre eltiltották, amivel elindult csapata a lejtőn. Ezután már csak egyszer nyertek, s egy tízes nyeretlen sorozat után 2014 januárjában menesztették.

Apa, fia és a barbadosi kapcsolat

Tom Ince a Liverpool akadémiáján kezdett el futballozni, miközben apja a felnőtt csapatot erősítette az 1990-es évek végén. Amikor 18 lett, akkor az utánpótlás-csapatból édesapja közbenjárásával a Notts County-hoz került kölcsönbe, majd néhány éven belül a Blackpoolnál csak azért fogadta el az edzői állást Paul Ince, mert így a fia segítségére tudott lenni.

2022 januárjában a Stoke City szerződtette Liam Moore-t a Readingtől és Tom ennek részeként fél éves kölcsönbe került a londoniakhoz. A fővárosi klub kapott egy hatpontos büntetést a 2021-22-es szezonra, ami mellé szigorú átigazolási embargó, illetve szerződés-hosszabbítási korlátozások is jártak, ezt a nehéz helyzetet pedig játékos-kölcsönzésekkel enyhítették.

Tom sorsát az a Michael Gilkes vette a kezébe ezzel a lépéssel, aki édesapja jó barátja, szintén barbadosi felmenőkkel rendelkező korábbi futballista. 2017 óta a klub alkalmazottja, volt technikai vezető és 2019-től ő irányítja az akadémiát is, majd mikor 2022 februárjában menesztették Veljko Paunovics vezetőedzőt, akkor ő ajánlotta be ideiglenes megoldásnak Paul Ince-t, aki mellé asszisztensedzőnek Gilkes is leült a padra.

Azt túlzás lenne állítani, hogy remekeltek, hiszen a hátralévő 14 bajnoki felét elveszítették, de a négy győzelem és a három döntetlen éppen elegendő pontot jelentett, hogy végül bennmaradjon a csapat a másodosztályban. Ezzel Ince megváltotta a helyét hosszú távra is az edzői poszton, s ennek örömére a fia is egy hároméves szerződést írt alá a klubnál.

Apa és fia karrierje több ponton is összekapcsolódik a jelenben, de Tom már a múltban is ott az apja nagy pillanatainál

A kihagyott évek

Nyolc év nagyon hosszú idő egy edző életében, a modern futball pedig olyan léptékben változik, hogy ennyi idő alatt már – kis túlzással – semmi sem ugyanaz, mint volt korábban. Ince nem szeretett volna ennyi időt kihagyni, sőt több megbeszélését, illetve ajánlatát is megírták az angol lapok, s ki tudja még mennyi volt, amelyekről nem tudunk, csak a színfalak mögött zajlottak le.

2016-ban Walter Zenga menesztése után világossá tette égető vágyát, hogy szívesen elvállalná a Wolves menedzseri pozícióját, erről a helyi lapok írogattak is néhány napig, majd jött a hír, hogy a klubnál más irányba gondolkodnak, és végül az Ince-nél 15 évvel fiatalabb Rob Edwards kapta meg a kispadot. A következő évben állásinterjúra hívta be az angol szövetség, az FA, az U21-es válogatott szövetségi edzőjét keresték. Ince négyórás prezentációt készített a teljes utánpótlás-képzési reform irányvonalait elismerve és néhány fejlesztési javaslatot taglalva, ám a bemutató előtti este már hívták azzal a hírrel, hogy Aidy Boothroydnak adták az állást. A Hartlepool United 2018-ban fontolgatta a kinevezését, ugyanabban az évben, amikor megbeszéléseket folytatott a Morecambe-bel arról, hogy a klub sportigazgatója legyen. Végül egyik állást sem kapta meg, ami kapcsán többször is kérdezték, hogy szerinte mennyi köze van ennek ahhoz, hogy színesbőrű.

Ince volt az első színesbőrű angol menedzser a Premier League történetében, amikor a Blackburn 2008-ban kinevezte, majd amikor 2022 februárjában megkapta a Readingnél az állást, akkor az angol labdarúgás legmagasabb négy osztályában összesen immár hat színesbőrű angol menedzser dolgozott.

Ince (balra) és Michael Gilkes épp egyeztet a Reading játékát illetően (Fotó: readingchronicle.co.uk)

Királyi álmok

Ha jelenlegi szezont nézzük, a Reading nem váltja meg a világot, de Ince valamit nagyon eltalált ezzel a kerettel kapcsolatosan. Már az a pár hónapos időszak, amely során kivívták a bennmaradást, igen erős egységet kovácsolt az öltözőben, ráadásul a keretet a nyáron sikerült elég jól felfrissíteni, Tom pedig a csapat vezérévé lépett elő a hosszabbítása után. Ince elhagyta a négy védős felállást, ami korábban jellemezte a csapatait, a biztonságot előtérbe helyezve felállást váltott és bár a pragmatikus felfogását nem mindig kísérik győzelmek, de meg tud birkózni a csapat a hullámzással, sőt ez előre is viszi őket.

Amennyiben a PL-t is megjárt két veterán csatár – Andy Carroll és Shane Long – kicsit is meg tudná idézni régi önmagát, és betenne néhány gólt a közösbe, akkor a védelem várható javulása mellett teljesen reálisnak tűnik az, hogy Ince a play-offba vezesse a csapatot. A Championship épp az a kiegyenlített bajnokság, ahol némiképp hullámzó teljesítménnyel is oda lehet érni a hatodik helyre. Épp egy évtizede, a 2012-13-as idényben járt a klub utoljára az élvonalba, azóta pedig csak egyszer sikerült egy dobogós hellyel elérni a feljutás esélyét. Ez most egy sokkal szerényebb lehetőségekkel bíró időszaka az egyesületnek, de az előző években is láttuk, hogy nem a pénz teszi a play-off-csapatot, így a Readingnek most van oka álmodozni erről jelenleg úgy is, hogy nem veti fel a pénz a klubot.

Kiemelt fotó: Reading FC