A Nantes akár még a Barcelonát és a Kielcét is meglepheti a férfi kézilabda BL-ben

Amikor kisorsolták a férfi kézilabda Bajnokok Ligája csoportjait, egyértelmű volt, hogy ebben az idényben a B jelű nyolcasban várható nagyobb küzdelem. Bár azt előzetesen mindenki biztosra vette, hogy a FC Barcelona és Lomza Industria Kielce fut majd be az első két helyre, szinte lehetetlen volt megtippelni a további sorrendet (és akkor még egy erősebb Pick Szegeddel és egy gyengébb RK Celje Pivovarna Laskóval számoltunk). Az első mérkőzések után viszont a Nantes némileg kiemelkedett a masszív középmezőnyből, az elmúlt időszakban pedig a francia együttes két nagyon fontos győzelmet aratott a THW Kiel és az Aalborg ellen, ezzel egyértelműen bejelentkezett a csoport harmadik helyére, ami kulcsfontosságú lehet a nyolcaddöntő szempontjából.

A Nantes persze közel sem ismeretlen a kézilabdarajongók számára, már csak azért sem, mert korábbi BL- és EHF-kupa-ezüstérmes csapatról beszélünk, amely most kisebb szünet után tért vissza a legrangosabb európai kupasorozatba. A francia bajnokság ugyanis igen kompetitív liga, ahol közel sem biztosítottak a BL-pozíciók, így nem meglepő, hogy a jól ismert és európai színtéren gyakran sikeres Nantes és Montpellier életében is vannak hullámvölgyek.

Előbbi gárda azonban az előző idényben elért bajnoki második hely miatt most újra az elitsorozatban küzdhet, ezúttal már Grégory Cojean vezetésével. A szakember egy világos koncepció részeként ülhetett le a kispadra, hisz korábban másodedzőként és sportigazgatóként segítette az egyesület munkáját, sőt az egész klubstruktúra és az ahhoz szorosan kapcsolódó edzőközpont létrehozásában is kulcsszerepet vállalt.

Az új vezetőedzőnek rögtön egy jelentősebb átalakítást kellett levezényelnie: hat játékos távozott – többek között a Veszprémbe igazolt Dragan Pechmalbec, valamint a visszavonult Kiril Lazarov – és öt érkezett. Az viszont feltétlenül könnyített a dolgán, hogy az igazolások kiválasztása ismét csak egy jól meghatározott koncepció mentén történt.

Arról nem is beszélve, hogy a francia csapat Viktor Hallgrímsson személyében az egyik legnagyobb európai kapustehetséget is le tudta igazolni, az izlandi hálóőr pedig egyelőre meg is hálálja a bizalmat, a Kiel ellen például 35 százalékos védéshatékonysággal zárt.

A bevezetőben feltett kérdések közül az egyiket tehát rögtön meg is válaszolhatjuk: hatalmas meglepetésről nem lehet beszélni a Nantes esetében, hiszen a klub a financiális lehetőségeihez képest (a Nantes költségvetése a legutóbbi nyilvános adatok szerint kevesebb, mint a fele a PSG büdzséjének) kifejezetten jó átigazolási szezont zárt. Ettől függetlenül tény, hogy erősebb játékoskerettel rendelkező gárdákat győzött le (még azzal együtt is, hogy a később említett Kielnél fontos játékosok hiányoznak sérülés miatt) az őszi szezonban és vártnál kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott.

A továbbiakban két mérkőzés rövid elemzésével, illetve a jelenleg elérhető statisztikai adatok segítségével próbálunk rámutatni arra, hogy a játék mely elemeiben teljesít kiemelkedően a francia csapat.

A Nantes már két komoly skalpot begyűjtött (Forrás: sport.fr)

A leglátványosabb pozitívum természetesen a szerzett gólok száma, nemcsak az említett két mérkőzést, hanem az egész sorozatot figyelembe véve. A francia csapat 246 gólja a harmadik legtöbb az idei BL-ben (csak a PSG és a Barcelona eredményesebb), azonban a mérkőzéseken közel sem kontroll nélküli rohanást látunk Cojean csapatától. Sokkal inkább arról van szó – és ebben feltétlenül korszerű a francia támadógépezet – hogy a kínálkozó lehetőségeket kíméletlenül használják ki, az átmenetben törekednek a gyors befejezésre.

Ebben kulcsszerepe van a portugál Alexandre Cavalcantinak, aki például a Kiel ellen csak a védekezésben kezdett, viszont a lerohanásoknál rendre fennmaradt, és eredményes is volt távoli lövésekből. A korábban említett Magdeburgnál is láthattuk – ott Christian O’Sullivan játszik hasonló szerepkörben –, hogy a modern kézilabdában óriási előnyt jelent, ha egy csapatnak legalább az egyik hármasvédője olyan játékos (lehetőség szerint átlövő), aki középen fel tudja vinni a labdát, és a befejezésnél sem jön zavarba.

A felállt fal elleni támadás tekintetében a Nantes-nál remekül oszlanak meg feladatok: jobb oldalon Linus Persson és Maqueda személyében két olyan játékos szerepel, akik inkább a középtávoli zónából és betörésekből erősek, míg balátlövőben a korábban említett Cavalcanti mellett Thibaud Briet gondoskodik a távoli zónából érkező gólokról, a játékot pedig középen Rok Ovnicek és a most épp sérült Aymeric Minne személyében két minden elemében modern, alacsony súlyponttal rendelkező, de nagyon gyors irányító szervezi a támadásokat.

Ejtsünk szót az együttes védekezéséről is, ami a mezőny egészét vizsgálva szintén jónak számít. A 220 kapott gól (átlagban 31,4) a második legjobb a B csoportban (csak a Barcelona előzi meg a franciákat). Két apróbb hibát viszont a meccseket nézve könnyen észre lehet venni: egyrészt középső területről érkező átlövésből rengeteg gólt kapnak a franciák, ennek oka, hogy sokszor túlbiztosítják a beállót. Másrészt az is látszik, hogy bár egyénileg remek védők alkotják a nantes-i falat, labda nélküli mozgásokkal meg lehet bontani a védekezését, az Aalborg több nagyon hasonló gólt is szerzett ellene: a dánok súlypontot képeztek az egyik oldalon, a másik átlövő pedig könnyedén be tudott futni az üres területre.

Ettől függetlenül kétségtelen tény, hogy a franciák ebben a szezonban a negyeddöntőt szinte biztosan, de még akár a Final Fourt is megcélozhatják.

Kiemelt fotó: Eurosport