Az NBA trade deadline legfontosabb cseréi

Philadelphia 76ers kapja: James Harden, Paul Millsap.

Brooklyn Nets kapja: Ben Simmons, Seth Curry, Andre Drummond, védettség nélküli 2022-es első körös, védett 2027-es első körös.

Régóta pletykáltak erről a cseréről, és nem véletlenül, hiszen azt tudtuk Daryl Morey-ról, a Sixers jelenlegi és a Houston Rockets ex-GM-jéről, hogy imádja volt játékosa, James Harden játékát. Mivel fennállt annak a veszélye, hogy a dobóhátvéd nem hívja le a nyáron szerződésének utolsó évét a rendelkezésre álló opcióval (tehát könnyebben kiharcolhatja magának hova cseréljék tovább), Sean Marks, a Nets GM-je végül annak ellenére is rábólintott a cserére, hogy edzője, a korábbi kétszeres MVP Steve Nash a minap kijelentette, nem cserélik el Hardent. Elcserélték.

Az üzlet abból a szempontból a szokásosnál is érdekesebb, hogy mindkét csapat magas kockázatot vállal, viszont cserébe magas megtérülést is remélhet. A Nets tavaly összeálló nagy hármasa mindössze 16 mérkőzést játszott együtt, abból 13-at megnyerve. Ez elit teljesítmény, és nem fogunk hirtelen úgy tenni, mintha az Kyrie Irving – Kevin Durant – James Harden trió nem működhetett volna.

Az igazság az, hogy ha a Harden nem sérült a tavalyi rájátszás alatt, könnyen lehet, hogy a Nets bajnokként zárja az idényt. Mégis, meg tudjuk győzni magunkat arról, hogy az új felálállás hasonlóan komoly sikerekkel kecsegtethet. Ben Simmons pontosan azt tudja ugyanis, amire Durant és Irving mellett szükség van, sokoldalú, multipozíciós védekezést és elit passzkészséget, ráadásul Seth Curry és Andre Drummond is érkezik, akik közül különösen az előbbi lehet majd fontos, kérdőjeles védekezése ellenére.

Ha Simmons képes lesz arra, hogy a rájátszásig fizikailag és mentálisan is játékba hozza magát, a Nets egy rendkívül érdekes, DHO-kra (dribble handoff offense) és elzárás-leválásokra is építeni tudó, hihetetlenül veszélyes csapattá válhat. Simmons játékszervezés terén sokkal inkább képviseli azt a típusú kosárlabdát, amit Nash bevallottan játszatni szeretne a csapatával, de mivel dobni egyáltalán nem tud, labda nélkül is támadnia kell majd a gyűrűt (roll man szerep), amíg Durant és Irving (vagy éppen Patty Mills) széthúzza neki a pályát hihetetlen dobáskészségükkel.

A probléma az, hogy a gárda jelenleg egy tíz mérkőzést számláló vereségsorozatban van, így égető szüksége lenne arra, hogy Simmons minél előbb pályán legyen, mert ha nem így történik, könnyen a play-in helyeken találhatják magukat a következő hetekben.

Ha azt mondjuk a Netsre, hogy megérdemli a figyelmünket, ez talán még inkább igaz a Sixersre, ahol Harden személyében egy Simmonshoz hasonlóan – csak egy kicsit másképp – problémás esetet vesznek át. Harden megítélése még annak ellenére is felemás, hogy vitathatatlanul a liga történetének egyik legjobb, leghatékonyabb pontszerzője, és játékszervezője. Hogy miért? Mert időnként lusta és öncélú, és gyakorlatilag még senkinek nem sikerült betörni őt.

Ha azonban készségekről, tehetségről beszélünk, a határ a csillagos ég, és pontosan ezért éri meg a Sixers oldaláról az egyértelmű kockázatot ez a csere. Ráadásul, a tradicionálisan preferált kisember-magasember dinamikát tudják majd megvalósítani, a posztjukon jó eséllyel legjobb pontszerzőkkel. A támadójátékában időnként akadozó Sixers ezzel felléphet az ebben a kategóriában jelenlegi 14. helyéről akár az öt-hat legjobb csapat közé, ami, ha meg tudja tartani a top 10-es védekezését, egyértelmű bajnokesélyessé teszi majd. Curry elvesztése fáj egy kicsit, de a védőoldalon Hardennel, aki legalább a festékben nehezen betolható, nem esnek vissza ezen a poszton.

Nets osztályzat: 4

Sixers osztályzat: 4

Indiana Pacers kapja: Tyrese Haliburton, Buddy Hield, Tristan Thompson.

Sacramento Kings kapja: Domantas Sabonis, Jeremy Lamb, Justin Holiday, védett 2023-as második körös.

Régóta tudtuk, hogy Domantas Sabonis elérhető, és azt is, hogy a Kings ott van az érdeklődők között. Amit nem tudtunk, hogy ezért akár hajlandóak lehetnek egyetlen igazi fiatal gyémántjuk, Tyrese Haliburton beáldozására is. A döntés, amely gyakorlatilag arról szól, hogy a Sacramento jövőre, 16 év után végre újra rájátszásba jusson majd, mindenképpen megkérdőjelezhető.

A De’Aron Fox – Domantas Sabonis papíron ugyanaz a kisember-magasember dinamika, mint amit a Sixersnél dicsértem, a különbség azonban jelentős abból a szempontból, hogy Fox és Sabonis is gyenge tripladobó, így ellentétben a Philly duójával, ahol az elzárás-leválásos, és úgy egyáltalán a kintről-bentre, bentről-kintre játékok teljes tárháza elérhető lesz, itt lényegesen szűkösebb repertoárból kell majd dolgozni.

Még ha működne is ez a duó, amire azért van esély (Sabonis kiváló játékos, és Foxban is van még All Star-potenciál a gyenge szezon ellenére), valószínűleg nehéz lesz ezt a cserét nem Haliburtonön keresztül definiálni. A Kings ugyanis egy jellemzően rosszul draftoló klub, amely végre talált egy hihetetlen tehetséget, akiről tényleg csak azért mondtak le, mert Vivek Ranadivé, a többségi tulajdonos mindent a rájátszásnak rendel alá, s azóta egy négycsapatos cserében a Marvin Bagley-érának is véget vetett, aki 2. választás volt anno.

Haliburton a liga egyik legtehetségesebb fiatalja, aki 195 centiméter magas, kiváló védő és még annál is jobb dobó már most, ráadásul játékszervezőként is ott van a szűk elitben a 23 éven aluli NBA-játékosok között. Talán szupersztárrá nem válhat, de az elég valószínűnek tűnik, hogy többszörös All Star-játékosként fejezi majd be karrierjét, valamikor a 2030-as évek vége felé. Az idő és Haliburton fogják eldönteni mekkora hiba volt ez, de jelenleg nem néz ki jól a dolog. A Pacers célja innen a szezon hátralévő részére az, hogy minél rosszabb legyen, és ezáltal a lehető legjobb drafthelyre tegyen szert, de mivel Rick Carlisle az edző, hosszú tankolásban egyik Pacers-szurkoló se bízzon, a 2022–2023-as szezonban már újra – szerintem hibásan – a rájátszás lesz a cél.

Pacers osztályzat: 5

Kings osztályzat: 2

Washington Wizards kapja: Kristaps Porzingis, védett második körös.

Dallas Mavericks kapja: Spencer Dinwiddie, Davis Bertans.

Amikor 2019-ben Mark Cuban és a Mavs vezetősége – amely azóta egyébként teljesen kicserélődött – cserélt a lett klasszisért, a Mavericks különc tulaja azt mondta, álma, mi több egyértelmű célja az, hogy 20 évig együtt tartsa a Luka Doncic – Kristaps Porzingis duót. A húszból végül épphogy három lett, de az se túl sikeres. Az igazság az, hogy az „Unikornis” – ahogy a ligában becézik Porzingist –, folyamatosan sérülésekkel bajlódott, és eddig nem tudta beváltani az egyébként nyilvánvaló potenciált.

A csere a Mavs oldaláról alapvetően érthető, de az időzítéssel és az ellenértékkel vannak problémák. A legjobb, egészséges Porzingis bizonyosan jobb játékos, mint Spencer Dinwiddie és Davis Bertans, de megkockáztatom, hogy kettejük összeadott értékénél is többet tesz hozzá. A gyűrű levédésében, és a triplázásban ott van posztján a legjobbak között, és az idei szezonban védekezésben is újra előrelépett, elfeledtetve az ebből a szempontból borzasztó tavalyi idényt.

Hiába jobb azonban az aktuális szezonban, ha gyakran kell kiülnie kisebb sérülések miatt, ráadásul gyengébb meccsekre is hajlamos. A Washington ennek ellenére egy még mindig fiatal, komoly potenciállal bíró játékost kapott, akiért nem kellett sokat feladni, hiszen szó szerint két legrosszabb szerződését küldte át Dallasba. Dinwiddie labdakezelő, ami a Mavs kispadra jól jön majd, de a kezdőbe nem fog bekerülni, és ami idén a Mavs problémája (gyenge triplázás), abban ő szinte biztosan nem tud majd segíteni.

Bertans ebben talán igen, hiszen Porzingis honfitársa normál esetben a liga egyik legjobb dobója, de mivel sajnos védekezésben ott van a legrosszabbak között, a Mavs így őt sem nagyon fogja tudni a kezdőben használni. Az egyetlen pozitív értelmezés a Mavs oldaláról csak úgy lehetséges, ha Porzingisre is, mint rossz szerződés tekintünk, és így azt talán kimondhatjuk, hogy a Dallas egy nagy rossz szerződést két kisebbre, és talán könnyebben elcserélhetőre váltott, bár Bertans esetében ez inkább 2023 nyarától lehet realitás.

Dinwiddie és Bertans kontraktusa is tele van egyébként fura kitételekkel, bizonyos számú mérkőzésen kell pályára lépniük ahhoz, hogy az utolsó évek garantálttá váljanak, ez talán még jól jöhet a Mavs számára, bár a cél egyértelműen az lesz, hogy mindkét játékos ott legyen a rájátszás rotációban, ami különösen Bertansnál lesz nehéz feladat.

Wizards osztályzat: 4

Mavericks osztályzat: 2

San Antonio Spurs kapja: Josh Richardson, Romeo Langford, 2022-es első körös.

Boston Celtics kapja: Derrick White.

A Celtics régóta kereste, mit kereste, vadul kutatott olyan irányítója után, aki együtt tud játszani a két Jay-vel (Jaylen Brown és Jayson Tatum), de a Kemba Walker, Dennis Schröder és a Marcus Smart kísérletezés is kudarcba fulladt. Utóbbi, aki még mindig a Celticsnél van, egyébként értékes játékos, de erre a szerepre nem igazán alkalmas. Felmerül a kérdés, vajon White az lesz?

A válasz erre az, hogy talán. A 27 éves kombó-hátvéd mindkét alsó poszton bevethető, és bár nem egy ösztönös tehetség, ráadásul a triplája inkább közepesnek, mintsem jónak mondható, hatékonyan támadja a gyűrűt, ráadásul kifejezetten jó, sokoldalú védő, ami beleillik a klub filozófiájába (a Celtics jelenleg egyértelműen a védőoldalon nyeri a meccseit).

A Spurs szempontjából is jó üzlet ez, hiszen az idei csapat nagy sebességgel tartott a középszerűségbe, és Romeo Langford személyében gyakorlatilag kaptak egy másik első köröst, bár meglepődnénk, ha ő megváltaná a világot a közeljövőben.

Celtics osztályzat: 4

Spurs osztályzat: 4

Portland Trail Blazers kapja: Josh Hart, Tomas Satoransky, Nickeil Alexander-Walker, Didi Louzada, védett első körös.

New Orleans Pelicans kapja: C.J. McCollum, Larry Nance Jr., Tony Snell.

A Blazers végre meglépte azt, amiről évek óta beszélünk az itthoni NBA közösségben, mint logikus lépés, és megbontotta a Damien Lillard–C.J. McCollum duót. Amennyire izgalmas és szerethető volt ez a páros, legalább annyira értelmetlen is (legalábbis egy esetleges bajnoki cím kontextusában), mert egy kifutott évet leszámítva, ahol a csapat elsősorban a könnyű sorsolásnak köszönhetően jutott be a konferenciadöntőbe, ez igazából egy második körös csapat volt. Stabil résztvevőnek lenni a rájátszásban sok klub számára fegyvertény lenne, de a Blazers, főleg Damien Lillarddal, nyilvánvalóan többre vágyott, és vágyik még ma is.

A cél, ami szerintem ezen a ponton már nem reális, hogy Lillard köré építsenek egy csapatot, amihez nyárra lenne is a sapka alatt hely, a probléma az, hogy célpontokban nem dúskál majd a piac. Kissé vicces mellékzönge, hogy a Blazers azóta egy háromcsapatos csere keretein belül egyből továbbpasszolta Alexander-Walkert és Satoranskyt is. A Pelicans szemszögéből nézve kijelenthetjük, bár relatíve olcsón megszerezték McCollumot, én személy szerint nem látom magam előtt a Devonte’ Grahammel összeálló új hátvédduót, mint potenciális sikertörténetet, hiszen masszívan alulméretezettek, és gyenge védők.

Pelicans osztályzat: 3

Blazers osztályzat: 3

Egyéb cserék, sose rosszabb deadline-t

A Blazers még korábban elcserélte Norman Powellt és Robert Covingtont a Los Angeles Clippershez. Sokan pozitívan értékelik ezt a Clippers szempontjából, számomra nem ennyire egyértelmű a helyzet, és inkább azt vártam volna, hogy egy jó irányítóért cseréljen a Los Angeles. Az is tény persze, hogy ilyen játékos, aki mozdítható is, nem nagyon volt most a piacon.

A Cleveland Cavaliers megszerezte Caris LeVertet, ami szerintem kicsit túlértékeltek a szakírók. Kellett még egy labdakezelő, ez tény, de védekezésben LeVert nem igazán illik bele a jelenlegi Cavs filozófiába, és szerintem támadásban sem igazán, mert bár valóban támadja a gyűrűt, ami a csapat egyik gyengéje, azt kicsit öncélúan teszi, ráadásul nem jó dobó.

A Celtics visszavitte Daniel Theist Dennis Schröderért, erről a cseréről annyit érdemes megemlíteni, hogy a német akár benne is lehet majd a szűk rotációban Houstonban.

Montrezl Harrell még a relatíve nagyobb név, aki a Charlotte Hornetshez vándorolt Vernon Carey és Ishmael Smith ellenében. Harrell segíteni fogja a Hornets támadójátékát, de védekezésben inkább ártani fog, pedig ott már egyébként sem áll jól Michael Jordan csapata.

A Phoenix Suns folytatta a remek húzásokat, Torrey Craig akár a rájátszásban is pályára kerülhet majd, ráadásul Aaron Holidayt is megszerezték, aki főleg akkor lehet majd segítség, ha Cameron Payne sérülései folytatódnak.

Az idei trade deadline a visszafogott elvárások ellenére minőségire sikeredett, benne egy igazi blockbuster cserével, ahol sztárok váltottak klubot, ráadásul egy konferencián belül. Sose rosszabbat.