A négy legjobb az elődöntőben

Anglia–Spanyolország 2-1

A házigazda angolok az eddigi legnehezebb találkozójukon vannak túl, hiszen a spanyolok ellen csak Georgia Stanway hosszabbításban szerzett találatával jutottak tovább. Ahogy az előzetesen várható volt, az ibériaiak labdabirtoklási fölényével kezdődött a mérkőzés, de ezúttal nem volt olyan nyomasztó a dominanciájuk, a Lioness időszakosan képes volt felülkerekedni.

Az első félidő így inkább mezőnyjátékkal telt néhány spanyol lövést és Ellen White lesgólját leszámítva. A második játékrészben Athenea del Castillo játéka hozott ebben változást, akit Rachel Daly nem tudott semlegesíteni, a Real Madrid támadója nagyszerű gólpasszal szolgálta ki csapattársát, Esther Gonzálezt. A vezető gólra Sarina Wiegman gyorsan reagált, lehozta White-ot és a góllövőlista vezetőjét, Beth Meadet, helyükre Alessia Russo és Chloe Kelly érkezett.

A hazaiak fokozták a nyomást, de egészen a rendes játékidő végéig kellett várni arra, hogy igazán veszélyes helyzet alakuljon ki a spanyol kapu előtt. A 86. percben Lauren Hemp jobboldali beadását Russo fejelte a szintén csereként pályára lépett Ella Toone elé, aki bevette Sandra Panos kapuját. A gól teljesen letaglózta Bonmatíékat, nem is találták a ritmust, aminek a következménye a hosszabbítás első félidejében Stanway találata lett. Az angol vezetést követően a hazaiak visszaálltak és húzni kezdték az időt, de ezzel inkább csak visszaengedték az összecsapásba ellenfelüket. A dél-európaiak beszorították a házigazdát, helyzeteket is kialakítottak, de az egész tornán rájuk jellemző gyenge helyzetkihasználás megmaradt, nem tudtak újabb találatot elérni, Anglia így nagy küzdelemben, de megérdemelten jutott a négy közé.

A mérkőzés mindkét fél számára hasznos tapasztalattal szolgált. Anglia nem teheti meg, hogy a meglévő erősségeit – gyorsaság, fizikai fölény – ne használja ki teljes mértékben, és Wiegman szövetségi kapitánynak a cseréin is el kell gondolkodnia. Bármennyire is két friss ember hozta össze az egyenlítést, semmivel sem játszottak jobban, mint a lecserélt White vagy Mead, így a sikert inkább a véletlen hozta meg, semmint a tudatos szakmai döntés.

Németország–Ausztria 2-0

Csütörtök este igazi Bundesliga-mérkőzést láthatott a brentfordi Community Stadium közönsége. Mindkét nemzeti csapat agresszív letámadással játszott, az előzetesen esélytelenebbnek gondolt osztrákok alaposan megnehezítették a rekordbajnok dolgát. Az első percek hullámzó játékát követően Ausztria ragadta magához a kezdeményezést, és előbb Julia Hickersberger-Füller ziccere, majd Marina Georgieva jobboldali kapufán csattanó fejese révén veszélyeztettek.

A vezetést azonban a németek szerezték meg. A mérkőzés legjobbjának választott Klara Bühl szerzett labdát, majd a visszapasszolt labdáját Lina Magull küldte a kapuba. A hátrányba került osztrákoknak tíz perc kellett ahhoz, hogy rendezzék a soraikat, újra átvették a kezdeményezést, de egyenlíteni nem tudtak. A második játékrész legelején a németek is lőttek egy kapufát a nagyszerűen játszó Giulia Gwinn révén, ez pedig visszafogta Ausztria lendületét. A félidő közepéig nem is nagyon találták a Nationalelf ellenszerét, ekkor azonban először Sarah Puntigam egy szögletet követően lőtt kapufát, majd Merle Frohms rossz passzát követően Barbara Dunst találta el a felső lécet.

A hajrában Bühl is tesztelte a lécet, majd lecserélése előtt Alexandra Popp passzát követően egy ziccert is kihagyott. A végeredményt Manuela Zinsberger hibáját követően Popp állította be. Az osztrák kapus a visszakapott labdát a letámadó német csatárba lőtte, akiről az a kapuba pattant. Nem volt előzmény nélküli az eset, hiszen a második félidőben ez egyszer már megtörtént, akkor a piros mezesek számára jobb kimenetellel.

Összességében mindkét csapat elégedett lehet a teljesítményével. A németek egy nehéz találkozót voltak képesek megnyerni, ami önbizalmat adhat számukra. Bizonyították, hogy van minőség a keretükben, jó formában vannak, és szükség esetén küzdeni is tudnak. Az osztrákok bár csalódottak lehetnek, hogy nem értek el jobb eredményt, igazolták, hogy az öt évvel ezelőtti Eb-elődöntő nem csak egy szerencsésen alakuló torna volt. Ha képesek lesznek ezt a fejlődési pályát tartani, akkor az európai mezőny élcsoportjába is felzárkózhatnak.

Az osztrákok szomorkodtak, de nincs okuk a szégyenkezésre (Forrás: BBC)

Svédország–Belgium 1-0

Előzetesen ez volt az a párharc, ahol a legnagyobb különbséget jósolták a csapatok játékereje alapján, a találkozó mégis csak a 92. percben esett góllal dőlt el. Ahogy az várható volt a svédek léptek fel támadólag, de főleg az első félidőben a belgák sem csak a védekezéssel törődtek.

A sérülések és pozitív koronavírustesztek miatt felforgatott összeállításban szereplő skandinávok próbálkoztak átlövéssel, beadásokkal, pontrúgásokkal, de vagy a védők blokkoltak, vagy a találkozó legjobbjának megválasztott – a kontinenstornán egyébként is remekül szereplő – Nicky Evrard kapus védett hatalmasakat. A játékrész közepén a svédek középcsatára, Stina Blackstenius egy ellentámadást góllal fejezett be, ám ezt les miatt visszavonták. Érdekesség, hogy Blacksteniusnak ez volt a harmadik meg nem adott találata az Európa-bajnokságon.

A második félidőben a svédek fokozták az egyébként is egyre nagyobb nyomásukat, a belgák sokáig képtelenek voltak megtartani a labdákat, de Evrard állta a sarat, még Blackstenius közeli fejesét is hárította. A félidő végéhez közeledve a fáradó északiak és a frissen beálló cserék révén Belgium is vezetett néhány ellentámadást, a csattanó azonban a legvégére maradt. Mikor már a legtöbben a hosszabbításra készültek, a 13. svéd szöglet eredményre vezetett. A beívelt labdát Evrard ütötte ki a kapu előteréből, majd a Nathalie Björn által kapura lőtt labdát is védte, Linda Sembrandt léc alá vágott lövésével szemben azonban tehetetlen volt.

Franciaország–Hollandia 1-0

A negyeddöntő utolsó mérkőzésén a franciák legyőzték önmagukat, történetük során először jutottak elődöntőbe Európa-bajnokságon, amit ezúttal a címvédő hollandok bántak.

A két nemzet összecsapása az első félidőben gall fölényt hozott, egymás után alakították ki a helyzeteket, de sem Sandie Toletti, sem Melvine Mallard, sem Delphine Cascarino nem tudta bevenni a németalföldiek kapuját. Ebben hol a kapufa, hol a kapus Daphne van Domselaar, hol Stefanie van der Gragt akadályozta meg őket. A második játékrészben viszont megváltozott a játék, a hollandok mezőnyfölénybe kerültek, de komoly gólhelyzetet ekkor sem tudtak kialakítani. Újabb fordulatot Selma Bacha pályára lépése hozta meg, a francia szélsővel veszélyesebbé váltak a francia ellencsapások. A hajrában előbb Grace Geyoro hagyott ki egy hatalmas helyzetet, majd Van Domselaar védte Cascarino lövését és Wendie Renard fejesét. Utóbbi a torna egyik legnagyobb védése volt. A hosszabbításban aztán Dominique Janssen csúszott rá hátulról Kadidiatou Dianira a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt pedig Éve Périsset értékesítette. Az előny birtokában a gallok visszahúzódtak, de a hollandok képtelenek voltak veszélyes támadásokat vezetni, sokkal inkább volt benne a játékban egy újabb francia találat, semmint a narancsmezesek egyenlítése.

A franciák drámai csatában jutottak tovább a hollandok ellen (Forrás: Telegraph)

Elődöntő

Anglia–Svédország

Az első elődöntőben a házigazda találkozik az olimpiai ezüstérmessel. Szoros és magas színvonalú találkozóra van kilátás, hiszen mindkét együttes nagyszerű formában van. Anglia számára előny lehet, hogy játékosai két nappal többet pihenhettek, ráadásul sérülés és a pozitív koronavírustesztek miatt a svédek rendre felforgatott kezdőcsapattal játszanak. A Lioness számára kulcskérdés lesz, hogy semlegesítsék Blacksteniust és Asllanit, és fel kell készülniük a pontrúgásokra és Angeldal távoli lövéseire is. Ezúttal a fizikai fölényük sem lesz meg, mint ami a spanyolok ellen megvolt, a gyorsaság viszont sokat érhet még a találkozó során.

De a skandinávoknak sem kell megrettenniük ellenfelüktől. A nehézségeik ellenére eddig magabiztosan menetelnek, a játékuk folyamatosan javul. Építhetnek a szöglet- és szabadrúgás variációikra, és a támadásokat angol oldalon gyakran segítő Lucy Bronze mögötti megnyíló területek kihasználására. Védekezésnél leginkább a labda lassítása lehet a feladatuk. Hempnek nem szabad területet hagyniuk, Meadet és Kirbyt pedig a labda átvételében kell megakadályozniuk. Gondot okozhat számukra még White agresszív harcmodora, ami felőrölheti a középső védőiket a 90 perc során.

Németország–Franciaország

A rekordbajnok és a világranglista harmadik összecsapásának esélyese a torna előtt inkább a francia csapat lett volna, az elmúlt két hét viszont megfordította az erőviszonyokat. Martina Voss-Tecklenburg tanítványai négy találkozót követően is kapott gól nélkül állnak, pedig már játszottak Spanyolországgal, Dániával és Ausztriával is. A csapat minden tagja kitett magáért, míg támadásban Bühl, Magull és Popp gondoskodik a találkozók lezárásáról.

Ezzel szemben a franciák hullámzóan teljesítenek. Az olaszok elleni első félidő imponáló volt, azóta viszont inkább izzadtságszagú a teljesítményük. Ha a második félidők eredményeit nézzük – 0-1 Olaszországgal és Izlanddal szemben, 0-0 Belgium és Hollandia ellen – csalódás a játékuk.

Az összecsapást a németek számára a csapatjátékuk, az agresszív letámadásuk és a kimagasló egyéni teljesítmények (Gwinn, Magull, Bühl) nyerhetik meg. Figyelniük kell viszont a francia szélsőjátékra – elsősorban Dianira és Cascarinóra –, valamint Renard fejjátékára. A Les Bleus számára kulcskérdés lehet a letámadások átjátszása. Ha ez sikerül, akkor kiváló lehetőségük nyílik a németek megkontrázására, fontos lesz viszont az, hogy a helyzeteiket ezúttal értékesítsék is.

Kiemelt fotó: Football.London