A negyeddöntő reális cél lehet, de ahhoz a legjobbjukat kell nyújtaniuk férfi kéziseinknek a vb-n

Ami persze közel sem lesz egyszerű, hiszen a férfi válogatott legutóbb 2012-ben járt olimpián, a kvalifikációs világbajnokság az elmúlt két alkalommal nem hozott sikert a mieink számára: a 2015-ös tornára ki sem jutottunk, 2019-ben pedig csak a 10. hely jutott az akkor Csoknyai István és Vladan Matics által vezetett nemzeti csapatnak. Most a hivatalos célkitűzés az első hét hely valamelyikének megszerzése, ami biztos selejezőtornás pozíciót jelentene. Ez a sorsolás alapján nem lehetetlen, a csapat jelenlegi állapotát vizsgálva viszont némileg távolinak tűnik.

Az előzmények

A magyar férfi kézilabda jelenlegi helyzetének értékelése kapcsán megkerülhetetlen a tavalyi Európa-bajnokság, amikor is a csapat hazai pályán minden várakozást alulmúlva még a csoportkört sem élte túl. A szereplésről számtalan elemzés, értékelés született, és végül nem is maradt következmények nélkül – Gulyás István addigi szövetségi kapitány távozott, helyére pedig a korábbi másodedző, Chema Rodríguez került, ráadásul úgy, hogy a most zajló szezonban még klubedzőként is dolgozik a Benficánál.

A spanyol tréner első önálló megméretése a magyar válogatott padján az Izrael ellen megvívott világbajnoki selejtező volt, amivel kapcsolatban pozitívumként csupán azt lehetett elmondani, hogy sikerült kiharcolni a továbbjutást, a játék ugyanis a két meccs nagy részében igen kilátástalan volt, csak a visszavágó utolsó húsz percében sikerült ellépni, amikor az izraeli csapat érezhetően elfogyott.

Az izraeliek elleni küzdelem pillanatképe (Forrás: nso)

Ezt követően jött egy Grúzia és egy Litvánia elleni Európa-bajnoki selejtező, ami semmilyen szinten nem mérvadó, szemben a szlovénokkal vívott két felkészülési meccsel, amelyek már irányadóként szolgálhatnak számunkra. Kiindulni csak a hazai mérkőzésből tudunk, hiszen a kinti találkozóról nem készült felvétel, de a tudósítások alapján a csapatok hasonló rendszerben játszhattak, mint szombat délután Nagykanizsán. A két találkozón a magyar válogatott erősségei és gyengeségei is egyértelműen látszottak – nem meglepő módon mindkét oldalon nagyjából ugyanazokat a dolgokat kell megemlítenünk, mint tavaly.

Chema Rodriguez csapata kifejezetten erős lehet a beálló környéki játékban és az átlövésekben, ugyanakkor szélre gyakorlatilag nem megy le a labda, és védekezésben is akadhatnak gondok, ha az ellenfeleknek sikerül izolálni a kettes vagy a hármas védőinket. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy akkor lehet gond, ha az ellenfél a támadásai során egy az egy elleni szituációkat tud kialakítani, hiszen ebben az esetben a magas, lassabb védőinket jó eséllyel megverik, átjátsszák, ahogy azt a tavalyi Európa-bajnokságon is több esetben láthattuk.)

Utóbbira rendszerszinten lehet megoldást találni (nagy szerepe lesz a besegítéseknek), a támadásainkban az átlövőjáték favorizálása viszont könnyen jelenthet problémát az előttünk álló világbajnokság során. Mégpedig azért, mert ez a legnagyobb kockázattal járó befejezés, a tavalyi Európa-bajnokságon például a 9 méterről leadott lövések 45 százalékából született csak gól. Természetesen kis mintán (és még egy teljes világverseny is annak számít) egy csapat felülteljesíthet ebben a mutatóban, de nagy kockázat van abban, ha az az elsődleges tervünk, hogy a magyar csapat e tekintetben végig átlag felettit nyújt majd. Pláne úgy, hogy a csapat első számú jobbátlövője, Máthé Dominik sérülés miatt kihagyja a tornát – igaz, ugyanezen a poszton Ancsin Gábor viszont karrierje legjobb formáját futja.

Chemának a korábban említett játékbeli behatároltságok miatt a keret összeállítása kapcsán sem volt nagy mozgástere. Talán Győri Mátyás kihagyása említhető meg kérdéses pontként, de érthető, hogy a szövetségi kapitány hogyan gondolkodott: balátlövőben minden bizonnyal egy klasszikusabb átlövőalkatra van szüksége, irányítóban pedig Hanusz Egon már a korábbi világversenyeken is Győri előtt volt. Irányító poszton Juhász Ádám hiánya okozhat fejtörést a kapitánynak, hiszen ő a Benficában klubszinten is tanulja Chema rendszerét, most viszont egy szerencsétlen szemsérülés miatt nem utazhatott el Svédországba.

Érdemes még kitérni arra is, hogy négy beálló és három balátlövő utazik, ami igen nagy számnak tűnik, ám még azt sem zárom ki, hogy mindannyian benne lesznek a meccskeretben is. A beállók közül hárman (Bánhidi Bence, Sipos Adrián és Rosta Miklós) hármas védőként kaphat fontos szerepet, míg Szöllősi Szabolcs az eddigiek alapján Chema egyik bizalmi emberének tűnik, kettesben és hármasban számíthat rá a kapitány, és bizony a felkészülési meccsek alapján erre szükség is lehet. A balátlövőkkel pedig többféle felállás képzelhető el: Szita Zoltánt a második mérkőzésen láttuk a szélen is játszani, ami a cseretaktika szempontjából lehet optimális, illetve az első mérkőzésen háromlövős felállással is játszott a magyar válogatott, ami szintén előkerülhet majd a vb folyamán, ha nem elég stabil az irányítók játéka.

Csoportbeosztás (Forrás: IFH)

Az esélyekről

Tavaly több cikket is szenteltünk annak, hogy mi lehetett a magyar válogatott rossz szereplésének oka. A helyzet persze már akkor is igen összetett volt, de a mentális felkészítés elégtelensége első helyen szerepelt a lehetséges indokok között. Ebből a szempontból most kedvezőbb lehet a helyzet, hiszen bár olimpiai kvalifikációs világversenyről van szó, a hazai pálya ezúttal nem jelent majd plusz terhet.

A sorsolás a mieink számára kifejezetten kedvezőnek tűnik. Az alapcsoportban Portugália, Izland és Dél-Korea lesz a magyar csapat ellenfele, majd jöhet minden bizonnyal Svédország, Brazília és valószínűleg Uruguay. Ezek alapján tehát a magyar válogatottnak – a svédekkel szembeni kalkulálható vereség mellett – az Izland és a Portugália elleni mérkőzés lesz kulcsfontosságú, így paradox módon már a torna első hetében eldőlhet Bánhidi Bencéék sorsa.

A két csoportriválissal tavaly is összecsapott a magyar együttes, és mivel mindkét meccsen egy gól döntött (győztünk Portugália ellen és kikaptunk Izlandtól), szinte lehetetlennek tűnik megtippelni, hogy idén mire lehet számítani. Ha mindenképpen állást kellene foglalnom, Izlandot a mieink elé, Portugáliát viszont hátrébb sorolnám, a célok eléréséhez viszont mindkét meccset meg kellene nyernie Chema Rodríguez csapatának (persze alakulhat ki körbeverés, de most számoljunk a papírformával).

Előtte azonban lesz még egy Dél-Korea elleni találkozó, ami közel sem ígérkezik annyira egyértelműnek, mint amire a szélesebb közvélemény számít. Az ázsiai csapat nemrégiben megverte Brazíliát és szoros mecset játszott Lengyelország és Tunézia ellen is. Ezek persze a jelenlegi magyarnál gyengébb csapatok, a mieink papíron 5-8 góllal biztosan jobbak az ázsiai együttesnél, de azért a világversenyek első meccseivel mindig érdemes vigyázni.

A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTBELI MÉRKŐZÉSEI (D-CSOPORT)

1. Január 12., csütörtök, 18.00: Magyarország–Dél-Korea
2. Január 14., szombat, 20.30: Izland–Magyarország
3. Január 16., hétfő, 20.30: Portugália–Magyarország

(A magyar csapat mérkőzéseit az M4 Sport csatorna élőben közvetíti.)

A MAGYAR KERET

1. Kapusok: MIKLER Roland (OTP Bank-Pick Szeged), SZÉKELY Márton (MOL Tatabánya KC)
2. Jobbszélsők: RODRÍGUEZ ÁLVAREZ Pedro (MOL Tatabánya KC), BUJDOSÓ Bendegúz (Ferencvárosi TC)
3. Jobbátlövők: ILIC Zoran (Telekom Veszprém), LEIMETER Csaba (PPD Zagreb, horvát), ANCSIN Gábor (MOL Tatabánya KC)
4. Irányítók: LÉKAI Máté (Ferencvárosi TC), HANUSZ Egon (TvB Stuttgart, német)
5. Beállók: BÁNHIDI Bence (OTP Bank-Pick Szeged), ROSTA Miklós (OTP Bank-Pick Szeged), SIPOS Adrián (Telekom Veszprém), SZÖLLŐSI Szabolcs (Dabas KC)
6. Balátlövők: BODÓ Richárd (OTP Bank-Pick Szeged), LIGETVÁRI Patrik (Telekom Veszprém), SZITA Zoltán (OTP Bank-Pick Szeged)
7. Balszélsők: BÓKA Bendegúz (Balatonfüredi KSE), KOVACSICS Péter (Ferencvárosi TC)