A negyedosztályban szerepel az Olasz Kupa első kiírásának győztese
Az Olasz Kupát a Juventus rekordot jelentő tizennégy alkalommal hódította el, az Inter pedig a közelmúltban szerezte meg a kilencedik elsőségét a sorozatban. Az már jóval meglepőbb lehet, hogy a kupasorozat első felvonását egy teljesen ismeretlen alacsonyabb osztályú csapat nyerte meg, a Vado FC. A liguriai egyesület azóta sem sokat hallatott magáról, a harmadosztálynál magasabb szinten nem szerepelt.
Az Olasz Kupa első, 1922-es kiírásának megnyerése a Vado FC történetének legnagyobb sikere, amely több mint százéves működése alatt végig alacsonyabb osztályokban versenyzett.
Az Olasz Kupa megnyerése
Az Olaszország északnyugati részén Savona szomszédságában található kikötővárosban, Vado Ligurében 1913-ban vasúti munkások csoportja alapította meg a Vado FC-t. Az egyesület első elnöke Lino Pizzorno volt. A klub színei a kezdetektől fogva a piros és a kék. A kezdeti időszakban különböző barátságos tornákon vettek részt és környékbeli csapatokkal mérték össze tudásukat, rendszerint már jegyzett csapatok ellen készültek, de a háború miatt nem volt lehetőség hivatalos formában regisztrálni a szerveződést. A Vado végül 1919-ben csatlakozott az olasz labdarúgó-szövetséghez és nyert besorolást a területi másodosztályba.
A 38 csapat részvételével megtartott versengésben a Vado hat meccset nyert a végső diadalig. A negyeddöntőben a Pro Livornót rendes játékidőben, az elődöntőben a Libertas Firenzét hosszabbításban verte 1–0-ra. A liguriaiak a Coppa Italia döntőjét az Udinese ellen ugyancsak egygólos, hosszabbításban elért sikerrel abszolválták. A 118. percben született győztes gól Virgilio Levratto nevéhez fűződött, aki akkoriban 28 mérkőzésen szerepelt az olasz válogatottban, és tagja volt az 1928-as amszterdami olimpián bronzérmes nemzeti csapatnak. Nevelőegyesülete után a Verona, a Genoa, az Ambrosiana-Inter és a Lazio játékosa is volt.
A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy az udineiek nem szerették volna lejátszani a hosszabbítást és az újrajátszás mellett kardoskodtak, mivel a Vado stadionjában nem volt világítás és a túlórát már erőteljes szürkületben játszották le, a játékvezető azonban be akarta fejezni a meccset. A győztes gólról különböző mítoszok és legendák születtek: egyesek szerint Levratto lövése kiszakította a hálót és betörte a pálya szélén lévő őrtorony ablakát, mások pedig azt állították, hogy a játékszer a hálóban egyszerűen kipukkadt. Arra következtethetünk, hogy a találat egy erős lövésből született.
A meseszerű diadal nem első sorban a kiváló játékosokban, hanem sokkal inkább a csapat egységében, fegyelmezett játékában rejlett, hiszen egymást követő három meccset nyertek meg 1–0-ra esélyesebb ellenfelekkel szemben.
Alacsonyabb osztályokban
Néhány évvel a nagy sikert követően egy másik stadionba költöztek át, amely később a csapat játékosaként egy 1946-os egy mérkőzésen elszenvedett sérülést követően elhunyt Ferruccio Chittolina nevét vette fel.
A kupagyőzelem után is a regionális osztályokban szerepeltek, majd 1936-ban feljutottak az országos harmadosztályba, de anyagi gondjaik voltak, így ahhoz, hogy vállalni tudják az indulást, többek közt a trófeát is el kellett adniuk. A nehézségek tovább tartottak, ugyan eltöltöttek néhány szezont a Serie C D-csoportjában, 1940-ben képtelenek voltak vállalni az indulást és a második világháború alatt felfüggesztették az egyesület működését. 1945-ben alacsonyabb osztályból kezdték újra, majd a korábbi kupagyőzelmükre való tekintettel automatikusan visszaemelték őket a harmadik vonalba, de rövidesen ismét lemorzsolódtak és évtizedeken keresztül jobbára csak alacsonyabb osztályokban tengődtek.
A klub elnöki posztját 1976-ban Giovanni Ciarlo mérnök vette át, az ő tervei alapján hajtották végre a stadion felújítását. A csapat máig itt játssza a hazai mérkőzéseit.
1992-ben az emlékezetes kupadöntő 70. évfordulója tiszteletére játszottak egy barátságos mérkőzést az akkor már a Serie A-ban szereplő Udinese ellen.
A csapat bár nem egyszer az ötöd- vagy csak a hatodosztályban szerepelt, a 2000-es években egyre többször felkerült a Serie D-be. Legutóbb 2019-ben jutottak fel a negyedik vonalba, ahol azóta is szerepelnek, ráadásul az előző idények kiesési gondjait követően a 2022-2023-as kiírásban az előkelő negyedik helyen végeztek a csoportjukban, és ezzel a teljesítménnyel már a harmadosztálytól sem voltak messze.
Kiemelt Fotó: Claudio Arena
A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Szerző
