A Neil Harris-féle mesterkurzus

Neil Harris a Millwall FC történelmének egyik meghatározó alakja volt már játékosként is, a maga 431 mérkőzésével a negyedik legtöbb pályára lépése van a „The Lions” színeiben, míg a 138 góljával a mai napig ő áll az örökranglista első helyén. Csapatszinten megnyerte a 2000-01-es Second Divisiont (az akkori harmadosztályt), valamint 2010-ben a League One rájátszását, ami ugyancsak feljutást ért. Ezen felül tagja volt a Football League Trophy döntőjébe jutó (1998-99) és az FA-kupa-finálét játszó (2003-04) együttesnek is. Egyéni elismerései között szerepel, hogy 1999-ben elnyerte a Millwall Supporters Club által odaítélt év játékosa díjat, 2001-ben bekerült a PFA év csapatába a harmadosztályban, valamint a 2000-01-es idényben megosztott gólkirály lett a Second Divisionben.

Amikor 2013-ban visszavonult, a londoni klub rögtön biztosított neki egy állást a szakmai stábban. Steve Lomas mellett kezdhette el tanulni az edzői szakmát, majd amikor karácsonykor menesztették a vezetőedzőt, akkor három mérkőzésen át megbízottként irányította is a csapatot. Ezután Ian Holloway mellett folytatta a munkát, majd amikor 2015 márciusában ő is megbukott, akkor Harris állandó megbízást kapott. Ugyan a kiesést nem tudták elkerülni, ami így az ő neve mellé került be, ahogy az első League One-idény végén a rájátszás elveszített döntője is, de a következő szezonban a megnyert finálé is, amivel visszavezette a Millwallt a második vonalba. Ráadásul időközben kétszer is eljutottak az FA-kupában a hatodik fordulóig, ami az elmúlt évek legjobb szereplése volt számukra. 2019 októberében ért véget a kalandja, miután az épp csak kiharcolt bennmaradást egy nem túl veretes szezonkezdet követte. Ezután megfordult a Cardiff City csapatánál is, amellyel sikertelenül vívott meg egy play-off-elődöntőt, majd 2021 januárjában távozott a walesiektől.

Egy éven át nem volt vezetőedzői munkája, amikor is jött a Gillingham FC ajánlata, ahol a harmadosztály egyik kiesőjelöltjét kellett volna megmentenie. A hárompontos hátrányt le tudta dolgozni, de a gólkülönbségen nem tudott annyit javítani, hogy végül ne a vonal alatt zárjanak a nagyon kevés szerzett találatnak köszönhetően. A két és fél éves szerződésében állítólag egyértelműsítve volt, hogy ő marad az edző a League Two-ban is, ha kiesnek, és ez így is alakult. A negyedosztályban az első idényében a 17. helyen zártak, ami cseppet sem volt jó teljesítmény, ám mivel szerényebb körülmények között működtek, mégis kitartott mellette a klub. A jelenlegi, 2023-24-es szezonnak azonban nagyobb reményekkel vágtak neki és ez teljesülni is látszott, mert a Gills a nyolcadik helyen állt a League Two tabelláján, egy ponttal lemaradva az automatikus feljutást jelentő helyekről, amikor úgy döntöttek, hogy megválnak Harristől.

„Nem számítottam a menesztésemre. Nem arra gondoltam aznap, hogy elveszítem a munkámat. Nem örülök neki, kissé zavarba ejtő, de egyszerűen továbblépek. Ez pusztán a Paul Scally által vezetett futballtanács döntése volt, és ezt el kell fogadni. Mint mindig, most is nyugodtan kezelem a dolgot. Élveztem a Gillinghamnél töltött időmet, és családi szempontból is nagyszerű hely volt számomra. Úgy érzem, hogy a futballklub mérföldekkel előrébb tart most, mint tartott akkor, amikor átvettem. Mindig éreztem, hogy támogatnak, különösen a szurkolók, de természetesen a játékosok és a személyzet részéről is megvolt a bizalom, a jó kapcsolat” 

– mesélte a menesztett szakember.

Akkortájt készült vele egy hosszabb interjú is, amiben arról beszélt, hogy akár azt is el tudja képzelni, hogy befejezi az edzősködést, és más irányba indul el futballon belül. Ezt támasztotta alá az is, hogy két hivatalos ajánlatot is visszautasított, legalábbis ennyi volt, amit lehetett tudni. Azonban amikor december elején – két hónappal a menesztése után – bejelentkezett érte a Cambridge United, akkor mégiscsak igent mondott a felkérésre.

„Egy ragyogó projekt van itt épülőben, és én csak szeretnék hozzájárulni ehhez a nagyszerű munkához. Láttam a csapat fejlődését az elmúlt négy-öt évben, és mindig is követtem a klub eredményeit, hiszen itt kezdtem futballozni. Mindig is vonzódtam a Cambridge-hez, és az itteni játékosoknak olyan remek tulajdonságai vannak, amelyek megfelelnek annak, ahogyan én szeretném a csapatot játszatni. Azt akarom, hogy olyan Cambridge United legyen a pályán, amely ellen félnek játszani. Szeretnék meccseket nyerni, és a lehető leggyorsabban változtatni a közelmúltbeli eredményeken” 

– fejtegette gondolatait az újdonsült vezetőedző.

Az enyhe túlzásnak tűnt, hogy a United annyira jól működő klub lenne, mert a 2021-es feljutás óta kissé megtorpantak, a League One alsóházához tartoztak mindvégig. Ennek ellenére kétségtelenül lehetett hinni abban, hogy egy stabil középmezőnybe előre lehet lépni, de ahhoz több kellett volna, mint amit Harris a maga két és fél hónapja, illetve 14 meccse alatt összehozott. Nem lehetett azt mondani, hogy egyértelműen látszódnának azok a lenyomatok, melyek az általa irányított, sikeres időszakát élő Gillingham esetében. Ezt ráfoghatjuk a keret és a mezőny különbségének, de az eredmények alapján nem kapott volna ilyen gyorsan egy olyan állást, amely még egy szinttel magasabban jegyeztt együttes irányítására jogosítja fel.

Csakhogy a szezon közben a Millwallnál is zajlott az élet és nem pont úgy, ahogy azt remélték. Október elején Gary Rowett közös megegyezéssel távozott a klubtól, hatalmas űrt hagyva maga mögött. Vele évről évre a felsőház volt a minimum, amit elértek, sőt a szezonok bizonyos időszakában a rájátszás is reális álom volt. A helyérre kinevezett Joe Edwards viszont totális betli lett, s egészen a kiesőmezőnyig csúszott vissza a londoni alakulat. Ezt megelégelve a vezetés hajlandó volt kivásárolni Harrist a cambridge-i szerződéséből, hogy térjen vissza korábbi sikerei színhelyére, s mentse meg a csapatot a harmadosztályba kerüléstől.

„Neil mindenki másnál jobban ismeri ezt a klubot, és pontosan tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy itt sikeres legyél. Nehéz pillanatban vagyunk, de megragadta ezt a lehetőséget, és ez sokat elárul a Millwall iránti szeretetéről, valamint arról, hogy mennyire elszánt teljesítmény és az eredmények javítására”

– nyilatkozta a Millwall elnöke, James Berylson.

A bemutatkozás nem is lehetett volna nehezebb, minthogy az egyik feljutásra esélyes gárda, az élvonalból kiesett Southampton FC otthonában kellett pályára lépniük. Ehhez képest az új edző hatása rögtön három pont formájában jelentkezett, mert a „The Lions” sikeresen bevette a St Mary's Stadiumot. Nagyon jót tett a csapatnak a siker, hiszen így továbbra sincsenek vonal alatt, de mindössze egyetlen pont az előnyük. Öldöklő harc vár rájuk, hogy ezúttal ne ismétlődjön meg a történelem Harris irányítása alatt, mikor is beugróként nem tudta megmenteni a londoniakat a kieséstől.