A nemek csatája – teniszütővel a női egyenjogúságért

Bobby Riggs az 1930-as és 1940-es évek egyik legnagyobb teniszjátékosa volt. Három szezont zárt a világranglista élén, hat Grand Slam-trófeát, köztük három wimbledoni diadalt tudhatott magáénak. A második világháború ugyan kettétörte a karrierjét, a profi sporttól való visszavonulása után is meghatározó személyisége maradt a teniszvilágnak. Sokan brutálisan szókimondó és rendkívül megosztó személyisége miatt emlékeznek rá, gyakran hangoztatta véleményét a nők teniszben betöltött szerepéről. A saját magát hímsovinisztának valló Riggs úgy gondolta, hogy a nők helye a pálya helyett a hálószobában és a konyhában van (szigorúan ebben a sorrendben), és hogy a férfi tenisz felsőbbrendű a nők játékához képest.

Többszöri próbálkozás után sikerült találnia egy, a kor topjátékosának számító hölgyjátékost, aki hajlandó volt ellene kiállni. Ellenfele Margaret Court volt, aki abban az időben a női ranglista második helyén állt. A mérkőzésre a kaliforniai Ramonában került sor, a pálya körüli lelátók 5000 szurkolóval teltek meg, még a CBS Sports tévécsatorna is közvetítette az összecsapást. A kezdés előtt Riggs virágcsokorral ajándékozta meg Courtot, aki ezt egy pukedlivel köszönte meg. A játék során azonban már nem kímélte ellenfelét Riggs, aki kiütéses győzelmet aratott: két szettben (6:2, 6:1) győzte le a nála 25 évvel fiatalabb hölgyjátékost, győzelmével pedig még a Time magazin akkori borítójára is felkerült. Az 1973. május 13-án lejátszott mérkőzés az „anyák napi mészárlás” néven vált hírhedtté.

Riggs elsöprő diadala nagy érvágás volt a női tenisznek, valamint a nemek egyenlőségéért küzdőknek a sport világában. Ezután viszont új kihívója akadt az amerikai ex-sportolónak egy olyan hölgy személyében, akit nem csupán kora egyik legjobb női teniszezőjének tartottak, de a nők hátrányos megkülönböztetése elleni harc is a szívügye volt.

Billie Jean King a hatvanas és hetvenes évek legnagyobb tehetsége volt a teniszvilágban. 1961-ben Karen Hantze Susmannal a legfiatalabb párossá váltak, akik megnyerték a wimbledoni női párost. Billie Jean karrierje során nem kevesebb, mint 39 Grand Slam-trófeát vihetett haza, és hat szezont zárt a női világranglista éllovasaként. 1971-ben 117 000 dollárt (amely ma több, mint 300 millió forintnak felel meg) keresett egy szezonon belül pénzdíjakból, amellyel első női sportolóként átlépte a 100 000 dolláros határt. 

Billie Jean King 39 alkalommal nyert Grand Slam-trófeát (Forrás: CNN)

Nagyszerű sporteredményei mellett hatalmas szerepet játszott a nők egyenjogúságáért folytatott harcban a sport világában. Csupán 12 éves volt, amikor először találkozott a nők hátrányos megkülönböztetésével a teniszen belül: egy Los Angelesben tartott verseny során megtiltották neki, hogy a többi sportolóval együtt szerepeljen egy képen, mivel nem a nőknél megszokott teniszszoknyát hordta, hanem az édesanyja által készített rövidnadrágot. Ez a negatív élmény gyújtotta fel benne a tüzet, amely aztán végig égett a társadalmi érdekképviselet terén végzett munkája során.

Az amerikai tagja volt azon kilenc teniszezőnőnek, akik 1970-ben aláírtak egy 1 dolláros szerződést a Virginia Slims Circuit versenysorozattal együttműködve, ezzel tiltakozva az igazságtalan díjazások ellen. A szériából fejlődött ki később a jelenlegi WTA Tour női teniszverseny-sorozat. 1973-ban részt vett a Women’s Tennis Association (Női Tenisz-szövetség) megalapításában, és rögtön az elnöke is lett. A célját végül sikerült is elérnie, amikor a US Open az első olyan nagy teniszversennyé vált, ahol a női és férfi egyes győztesei egyenlő pénzdíjban részesültek.

Riggs már a Court elleni összecsapást megelőzően is felajánlotta Kingnek, hogy játsszák le a nemek harcát szimbolizáló mérkőzést, de utóbbi csak ausztrál sporttársa veresége után döntött úgy, hogy kiáll a sportot korábban uraló férfi játékos ellen. A két legenda szöges ellentéte volt egymásnak személyiségüket és ideológiájukat tekintve, abban viszont mindenki egyetértett, hogy két generációs tehetség fog összecsapni a pályán. És nem csupán a teniszvilág legjei erőfitogtatásának lehettek szemtanúi a nézők, hanem egy ideológiai csatának is. Több, mint 30 000 néző gyűlt össze 1973. szeptember 20-án Houstonban, az Astrodome sportkomplexumban, hogy megtekintsék az ikonikus összecsapást. Ötvenmillió amerikai kapcsolódott be a közvetítésbe a televíziókészülékén keresztül (ez megközelítőleg megegyezik az azévi Super Bowl nézettségi szintjével), világszinten pedig nagyjából 90 millióan követték figyelemmel a meccset. Azóta sem volt példa ennél nézettebb teniszeseményre.

„Nagyon komolyan veszem ezt a mérkőzést. Imádok nyerni. Örülök a felelősségnek és a nyomásnak. Bobby jobban teszi, ha jól felkészül” – mondta King a találkozó előtt.

Billie Jean King villámgyors tempójának és kíméletlen fonákütéseinek köszönhetően nem hogy fel tudta venni a versenyt Riggs játékával, de messze túl is szárnyalta ellenfele teljesítményét.

2017-ben egészestés mozifilm készült az ikonikus összecsapásról Emma Stone és Steve Carell főszereplésével.

„Ötven évet visszaugrottunk volna, ha nem nyerem meg ezt a meccset. Negatívan befolyásolta volna a női teniszt és a nők önbecsülését is. Nem okozott különösebb izgalmat nekem az, hogy megvertem egy 55 éves fickót. Annak örültem, hogy többekkel megismertethettem a teniszt” – értékelt a teniszezőnő.

King győzelme fontos állomás volt a nőkkel való egyenlő bánásmódért folytatott küzdelemben. A sportvilág legendájaként 1987-ben bekerült a Teniszhírességek Csarnokába, 2009-ben pedig az megkapta az Elnöki Szabadság-érdemrendet, az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését. A sportolónőt az akkori elnök, Barack Obama köszöntötte, aki 12 évesen maga is végignézte a televízióban a nemek harcaként elhíresült találkozót.

Kiemelt kép: The New York Times