A német másodosztály különlegessége Titz és Reimann magdeburgi csodafegyvere
A német másodosztályban második alkalommal szereplő 1. FC Magdeburg nem bízta a véletlenre a sorsát, ugyanis Christian Titz edző csapata a harmadik vonalban remekül működő játékát alakította a körülményeknek megfelelően, Dominik Reimann pedig megmutatta, hogy sokkal több van benne, mint amit eddig gondoltak róla. Következzen a kapus szerepének elemzése, miként tud főszereplő lenni egy olyan ligában, ahol ez nem jellemző.
A második világháborút követően az NDK egyik nagyvárosa volt Magdeburg, s a helyi futballklub, az 1. FC Magdeburg pedig a DDR-Oberliga egyik meghatározó csapata. Az 1970-es években három bajnoki címet nyert, az idő tájt ünnepelte hét kupagyőzelmének többségét, sőt 1974-ben a Kupagyőztesek Európa-kupáját is elhódította. Amikor azonban az NSZK és az NDK 1991-ben egyesült, akkor a szászok a harmadik ligában találták magukat, s ez egy komoly érvágás volt számukra. A következő majd három évtizedben többnyire a regionális szinteken váltogatták helyüket, a német labdarúgás harmad- és negyedosztálya között ingáztak. Az első áttörést a 2017–2018-as idény jelentette, mikor Jens Härtel vezényletével bajnokként feljutottak a Bundesliga 2-be – már a negyedik vonalból is vele léptek egyet feljebb –, ám azonnal mentek is vissza a 3.Ligába. A koronavírus időszaka nehéz helyzetbe hozta a klubot, amely tovább gyengült, de 2021 februárjában Christian Titz kapta meg a kispadot, aki minden korábbi várakozást felülmúló együttest alakított ki.
A tavaszi stabilizálás és bentmaradás kivívása után jöhetett a rövid nyár, ami alatt egy új irányt szeretett volna meghonosítani az edző. Azon szakemberek, akik már két évtizede a pályán vannak nem szoktak szignifikáns változtatásokkal élni saját felfogásukat illetően, de Titz az egyik olyan kivétel, aki nem csak alkalmazkodott a változásokhoz, hanem eredményesen is tudta alkalmazni ezeket. Manapság a kapusok lábbal való játéka kulcsfontosságú a legmagasabb szinteken, de a német harmad- vagy másodosztályban közel sem az a megszokott, hogy a hálóőr a védők mellé fellépve veszi ki a részét a passzjátékból. Dominik Reimann szerződtetésével mégis ebbe az irányba mozdultak el a magdeburgiak, akik a 3.Liga megnyerése után most a Bundesliga 2-ben stabil középcsapatnak számítanak, ebben pedig kulcsszerepet játszik a 25 éves kapus és a vezetőedző rá épített taktikai megoldása.
A Titz-féle együttes többnyire 4-3-3-as formációt vesz fel, ami labdával 2-4-4-es lesz. A labdakihozatalok első fázisában a kapuskirúgásoknál a két belsővédő a hálóőr mellett helyezkedik az ötös vonalában, így egészen magasra kihúzva az ellenfeleket. A létszámbeli fölény kialakítása egy fontos faktor a csapat terveit illetően, mert a német futball egyértelműen eltolódott az előző években a rohanós, átmenetekben aktív irányba. Ezzel együtt jár a letámadások aktivitása is, ami egy hasznos fegyver már a másodosztályban is. Ennek során, ha a kapust be lehet venni az összjátékba, akkor a matek a szászok felé fog billenni.
A saját harmadbeli labdabirtoklás egyik jellegzetes pillanatképe, mikor Reimann és a két belsővédő alkotja a hátsó hármast. A szélsővédők magasan széthúzzák a pályát, középen pedig a box-középpálya két tagja mélyebben, ketten pedig magasabban helyezkednek, megteremtve megannyi egy az egy elleni szituációt a centrális területeken.
Az alábbi képen remekül kivehető, hogy a Greuther Fürth háromfős támadósora megosztott helyzetbe került a kapus fellépésével. A trió két szélső tagja vagy leköveti a magdeburgi belsővédőket, hogy a széleken történő passzsávot tudják zárni, vagy a belsővédők és a középpályások közt passzsávot igyekeznek lefedezni. Mindeközben a csatár már ott döntés előtt áll, hogy kimozduljon Reimannra, vagy az egyik hatosra lépjen vissza.
Ugyanazon a mérkőzésen pár perccel később egy nagyon hasonló szituáció. Reimann a labdával saját harmadának szélén van már, miközben az ellenfél bal oldali szélsője meghozta a döntését és igyekezett a belsővédő felé eltolódni. Ilyenkor a középpályások mozgása a kulcs, ahogy jelen esetben is látható. A magdeburgiak bal oldali hatosa elindul előre, s közben a szél irányába is, így megnyitva a területeket. A kapus jelen pillanatban két rövidpasszos opciót is kap, mert akár oldalra is a belsővédőhöz, akár közvetlenül a középpályásnak is passzolhat, s mindkét megoldás esetén egy játékost máris kivesznek az ellenfél védekezéséből. Ezután újabb progresszív átadás vagy megindulás következhet, hiszen a játékosoknak kellő területük van megfordulni a labdaátvételt követően.
A rendszer persze nem ilyen egyszerű, a jobban, illetve tervszerűbben letámadó csapatok ellen nem lehet mindig ezt alkalmazni. Amikor agresszívebb a presszing és jobban sikerült elzárni az elsődleges passzopciókat, akkor sem a pánik és a labda előre vágása a megoldás, hanem a szélsővédők bemozgása. Amennyiben a támadó elindul a kapus és a belsővédő közti területbe, hogy azt a passzsávot lezárja, akkor a szélsővédők befelé irányuló helyezkedése, és a centrális területek túltöltése nyit lehetőséget. A fenti képen remekül megmutatkozik, hogy középen létrejön egy három a kettő elleni szituáció és az ellenfél játékosának helyezkedése azonnal megmutatja kit kell célba vegyen passzával a kapus.
Reimann mérkőzésenként 56,2 sikeres passza a liga hatodik legmagasabb átlagát jelenti – 84%-os pontosággal –, de a két rendszeresen játszó belsővédő, Silas Gnaka (53,9) és Jamie Lawrence (52,8) is ott vannak a legjobb tízben. Nem meglepő módon a szászok birtokolják a legmagasabb arányban a labdát a másodosztályban, valamint a második legtöbb passzkísérlet és sikeres átadás is az övék.
Az előző idényben a 3.Liga megnyerése során még hatékonyabban működött ez a taktika, sőt ott Reimann játéka is sokkal kifinomultabbnak tűnt, de ez az ellenfelek gyengébb játéktudásával is magyarázható. A harmadosztályban a passzok száma nem kellett ennyire magas legyen, de kevésbé hosszú átadásai is voltak a kapusnak, mint most. Ott még kevesebb nyomás érkezett rá, cserébe sokkal könnyebben tudta a szervezetlen módon letámadó riválisokat kijátszani.
Titz elképzelései, és ahogy azt Reimann megvalósítja, egy igazi különlegesség a német másodosztályban, mert rajtuk kívül egyetlen csapat sem próbálkozik ezzel a stílussal. Azt nem lehet állítani, hogy kiugró sikere lenne a tervnek, mert a vele járó hibalehetőségek a játékosok minősége révén könnyedén odavezethetnek, hogy könnyű gólokat engednek az ellenfeleknek. Azonban mind az edző, mind pedig a kapus még kaphat egy jobb lehetőséget, ahol kiteljesedhetnek a minőségibb környezet jóvoltából.
Szerző
