A nevük törököt jelent, mégis svájci legendák

Svájc számos különböző kultúra olvasztótégelyeként ismert, mintegy 70 000 török állampolgár él az országban. A rendkívül sok bevándorló a jobb élet reményében érkezik, és vannak, akiknek sikerül megvalósítani az álmukat, és vannak, akiknek nem. A Yakin testvérek családjának sorsa igencsak különleges, talán még jobban is mint a két fiúé. Édesanyjuk, Emine 1970-ben érkezett Svájcba török férjével, és munkát vállalt. Hátrahagyták a hat gyermeküket, ám 1972 elején tragédia történt, a férje eltűnt, majd tíz nap múlva a holttestét a Genfi-tóban találták meg. Az akkori bevándorlási törvények szerint Emine csak akkor hozhatta át a gyermekeit Törökországból, ha újra férjhez megy. Hamarosan – a barátai segítségével – megismerkedett és egy hónap ismeretség után férjhez is ment egy Mustafa Yakin nevű hegesztőhöz.

Emine első házasságából született gyermekeit 1974 elején át is költöztették így, majd nem sokkal később, ezév szeptember 15-én látta meg a napvilágot Murat, majd mintegy két és fél évvel később, 1977. február 22-én megszületett az öccse, Hakan. Mindketten Bázel Münchenstein környékén nőttek fel, a külvárosban jártak iskolába. Viharos kapcsolat volt, Emine két alkalommal is anyaotthonban kötött ki a gyermekeivel, de mindkétszer visszatért végül a férjéhez, majd végül 1982-ben elváltak. A futball is a vita tárgyát képezte a házastársak között, mert miközben az anyjuk hagyta szabadon álmodozni a gyerekeket, addig apjuk azt szerette volna, ha az iskolát részesítik előnyben.

Murat még 18 éves sem volt, amikor 1992 nyarán a Grasshoppers lecsapott rá. Korát meghazudtoló magabiztosság és higgadtság jellemezte, tűpontos indításaival a védelem tengelyéből is igazi irányító tudott lenni. 1995-ben és 1996-ban svájci bajnoki címet nyert a gárdával.

Eközben Hakan 1995-ben az FC Basel játékosa lett, s ugyan ő már túl volt a 18. születésnapján a váltáskor, de a temperamentumos természetéről és rocksztár életmódjáról híres támadó középpályásra úgy tekintettek, mint egyfajta megváltóra, hiszen az akkor még „csak” nyolcszoros bajnok már 1980 óta várt egy újabb nagy sikerre.

1997 nyarán, miközben Murat áttette a székhelyét Stuttgartba, addig a zürichi Grasshoppers szerződtette Hakant, ám ő nem tudott megváltást hozni a piros-kékek gondjaira, és egy fél szezon után kölcsön is adták a St. Gallennek. Az idősebb testvérnek nem jött be a „svábországi élet”, s egy szezon után továbbadták a Fenerbahcének. A törökországi élet nem volt ellenére, de a csapat sikertelenségét megelégelve végül 2000 tavaszán felbontotta a szerződését, és egy rövid időre Bázelbe költözött. Nyáron visszatért Németországba, ezúttal az 1. FC Kaiserslauternhez, ahol már az ősz végén összeveszett Andreas Brehme vezetőedzővel, aki azzal fenyegetőzött, hogy „olyan csúnyán megveri, hogy a tükörbe nézve sem ismeri fel magát”. Ennek a vége az lett, hogy 2001 januárjában visszatért az FC Baselhez.

Öccse időközben éppen önmagával küzdött, próbálta levetkőzni személyiségének nem éppen a profi futballhoz igazodó vonásait. Egy évad Sankt Gallen-i erősödés után visszatért a szöcskékhez, de miközben a 2000-01-es kiírásban a Grasshoppers kiemelkedő volt, ő télen a kevés játéklehetőséget megelégelve távozott, és felnőtt karrierje során először testvérével azonos mezt húzott Bázelben.

Együtt ünnepelhettek bajnoki címet Bázelben (Forrás: Getty Images)

Míg Murat innentől kezdve a 2006-os visszavonulásig nem játszott már más csapatban, addig Hakan karrierje még csak most kezdett el igazán beindulni. A 2001-02-es idényben együtt nyertek bajnoki címet – Murat elnyerte a liga legjobb játékosának járó díjat is –, és ezzel megtörték a több, mint két évtizedes bázeli átkot, majd két kupasiker és egy újabb bajnoki cím is a közös élmények sorát gyarapította. A 2002-03-as szezonban Hakan is megkapta a szezon legjobbjának járó elismerést. 

Azonban a rocksztár nem halt ki a fiatalabb testvérből, és nem mindig volt a legőszintébb jellem. 2003 nyarán a Paris Saint-Germain megegyezett vele és a svájci klubbal is, miszerint ő lesz Ronaldinho pótlása, de végül a francia fél visszalépett az orvosi vizsgálatot követően, miután kiderült, a játékos el akarta titkolni, hogy sérve van. Így még részese volt a második bajnoki címnek, legalábbis a szezon első felében, mert 2004 januárjában ő is szerencsét próbált külföldön.

Ahogy a bátyja, úgy ő is először a VfB Stuttgarthoz igazolt, de egy kisebb sérülés, majd a viselkedése sem segítette a helyzetét, így egy év után kölcsönbe került a Galatasarayhoz, ahol ugyan csak két meccsen lépett pályára egy újabb sérülés miatt, de bajnoknak mondhatja magát Törökországban is. 2005-ben a Young Boyshoz igazolt, és a 2007-2008-as idényben, 31 évesen a gólok (24) és a gólpasszok (15) tekintetében is ő volt a legjobb Superligában. Ennek ellenére a csapata elvesztette a bajnoki címet a Basellel szemben zajló versenyfutásban.

Ezt nehezen viselte Hakan, így elment egy idényre Katarba focizni, majd a visszatérésekor 2009 nyarán az FC Luzern ajánlatát fogadta el. Ezen a nyáron kapta meg az első edzői megbízatását Murat, méghozzá a másodosztályban szenvedő FC Thun együttesénél. Míg a fiatalabb testvér igyekezett előre törni az élvonalban, addig az idősebb testvér kivívta a feljutást csapatával, és a 2010-11-es idényben várták a nagy találkozást. Ez a nap 2010. augusztus 29-én jött el, mikor szembenézett egymással az edző és a játékos, majd másodszor november végén találkoztak – mindkét meccs 1–1-es döntetlennel végződött.

Az újonc a bennmaradásért, míg a luzerniek a bajnoki címért küzdöttek, s miközben Murat együttese megúszta a kiesést, és ez neki előrelépési esélyt hozott, addig Hakan ismét elbukott az FC Basellel szemben, pedig a szezon túlnyomó részében a Luzern vezette a bajnokságot.

Murat irányításával és Hakannal a pályán a Luzern ismét vezette a bajnokságot a szezon első felében. A fiatalabb testvér aztán 2012 januárjában távozott, hogy a másodosztályú Bellinzonánál zárja le pályafutását. Ez fájó veszteség volt a csapatnak, de végül így is történetük második legjobb szereplését érték el az 1989-es egyetlen bajnoki cím után, másodikok lettek.

A két testvér hosszú ideig ült együtt is a kispadon (Fotó: sport.ch)

Hakan 2013 nyarán vonult vissza, majd nem sokkal később a Zug 94 csapatánál kezdett el edzőként dolgozni, előbb asszisztensként, majd az utánpótlás-csapatot irányítva. Ezután magasabb szintre lépett és a St. Gallen akadémiáján dolgozott, mígnem újabb közös lapot kezdhetett meg testvérével. Az idősebb fivér edzői karrierútja előbb az FC Baselhez, majd a Szpartak Moszkvához vezetett, és 2016 decemberében kinevezték az FC Schaffhausen kispadjára. Ekkor felkérte öaz ccsét, hogy legyen a segítője a sárga-feketéknél.

Fél év után esélyt kapott Murat a Grasshoppersnél, ahova vele tartott Hakan is, de a kaland nem sikerült túl jól, ezután Sionban csak az idősebbik testvér dolgozott egy rövid ideig, majd 2019-ben együtt tértek vissza Schaffhausenbe. Két teljes szezont letudtak itt, mígnem 2021-ben újra elváltak az útjaik. Muratot kinevezték svájci szövetségi kapitánynak, Hakan pedig a bátyja örökébe lépett, s most életében először lett vezetőedző felnőtt csapatnál, a második ligás Schaffhausennél.