A Newcastle 8–0-ja, no meg a korábbi 9–0-k, avagy a Premier League történetének legbrutálisabb kiütései

4988 bajnoki mérkőzést játszott a több, mint 130 évre visszanyúló történetében a Sheffield United, de egyszer sem szaladt bele akkora kiütésbe, mint az elmúlt hétvégén.

Az, hogy melyik csapat nyer most a Bramall Lane-en, viszonylag hamar eldőlt, elvégre 35 perc után 3–0-ra vezetett már a vendég, de hogy nyolc lesz a vége, arra kevesen számítottak. Meglehetős hatékonysággal dolgozott a Newcastle: 22 lövést küldött Wes Foderingham kapujára, 15 eltalálta azt, nyolc védhetetlenül.

A Newcastle históriájában ez a legnagyobb különbségű idegenbeli győzelem, miközben a hazai rekordja is éppen ennyi: 8–0. Nem fogják kitalálni, melyik csapat ellen született meg. Nem, nem a Sheffield United ellen, az úgy túl egyszerű volna. A szomszéd Sheffield Wednesday ellenében 1999 szeptemberében. Úgyhogy, ha szeptember, és Sheffield, a Newcastle-t jobb elkerülni.

Érdekesség, hogy valamennyi gólt más játékos szerezte – ilyen sem fordult elő még 8–0-s eredmény esetén –, valamint hogy a három assziszttal jelentkező Kieran Trippier mindhárom gólpassza után fejesből talált be a Howe-csapat. Három fejre kiosztott gólpasszt a PL történetben eddig csak Jason Puncheon jegyzett, a Crystal Palace futballistája 2015-ben a West Ham United ellen csillogott.

Callum Wilson pedig most, vagy inkább most is: bár ezúttal csak egy gólt szerzett, az utóbbi 19 fellépésén 15-ször (!) talált be az angol center. Meg is kérdezték a felettébb mutatós gólérzékenységéről. „A góljaim teszik oda az ételt a gyerekeim asztalára. Én legalábbis így tekintek rájuk.” Elég érzékletes magyarázat, nemde? És valahol a Newcastle bámulatos, hétről hétre megcsodált küzdőszellemére is magyarázattal szolgál. Ha valami, éppen ez az elszánt harcosság hiányzott ezúttal a Sheffieldből.

„Egy kiütéses vereség még akár elő is fordulhat a futballban, a teljesítményünk az, ami leginkább elszomorít – értékelt Paul Heckingbottom edző. – Főként a második félidei. Sok olyan érthetetlen dolgot láttam akkor, amit addig soha. Vannak, amik egész egyszerűen elfogadhatatlanok, ezt a játékosaim is tudják. Az nem történhet meg, hogy az ellenfél a meccs nagy részében harcosságban és futómennyiségben is ennyire felülmúljon minket. Tanulnunk kell ebből a meccsből, de nem szabad elveszítenünk a fejünket. Nem ez a mérkőzés fogja meghatározni a szezonunkat.”

Feltehetően nem, és úgy járja, Heckingbottomot sem tervezik kirúgni. Tegye ő rendbe a kialakuló káoszt, vallják a klubházban. 8–0-s vereséget a két sheffieldi klubon túl elszenvedett már egyébként a Wigan Athletic (2010 májusában a Chelsea ellen), az Aston Villa (ugyancsak a Chelsea ellen 2012 decemberében), a Sunderland (a Southamptontól 2014 októberében), valamint a Watford (a Manchester Citytől 2019 szeptemberében), de szintén nyolcgólos különbségű zakóba szaladt bele a White Hart Lane-en a Wigan, amikor 2009 novemberében 9–1-re kapott ki a Tottenham Hotspurtől.

Manchester United–Ipswich Town 9–0

Egészen 2019-ig a „vörös ördögök” pokla számított a legégetőbbnek: 1995. március 4-én a United kilenc góllal a batyujában küldte haza az ipswich-ieket, Andy Cole jutalomjátékával. A támadó 93 United-mezben szerzett bajnoki góljából ötöt aznap rámolt be, nem csoda, ha időről időre felhangzott a manchesteri tábor egyik kedvenc éneke: „He gets the ball and scores a goal, Andy, Andy Cole!” És hogy micsoda klasszisok futballoztak abban a Unitedben: Mark Hughes duplázott, Roy Keane és Paul Ince ugyancsak betalált. Az Ipswich kapuját bizonyos Craig Forrest védte, aki öt évvel később a West Ham játékosaként tért vissza az Old Traffordra, akkor történetesen hetet kapott. A BBC piszok riportere persze nem felejtette el, hogy a fél évtizeddel korábbi 9–0-nál ki védte az Ipswich kapuját: „Nem szeret maga ide járni, ugye?” – kérdezte tőle kellő kíméletlenséggel. „Nem” – érkezett a lakonikus válasz.

Southampton FC–Leicester City 0–9

Hasonló szemtelenséggel kérdezhették volna meg 2021-ben Ralph Hasenhüttltől, mennyire szereti a kilences számot, persze az ő termete és aurája elég félelmetes ahhoz, hogy hasonló pimaszságra egyetlen újságíró se vetemedjen. Pedig a második kilencest szedte már be vele akkor a Southampton (majd erről bővebben mindjárt), az első súlyos maflást két évvel korábban, 2019 októberében hazai pályán volt kénytelen elszenvedni.

A hangsúly márpedig a hazai pályán van, minthogy az angol élvonal 135 évre visszatekintő históriájában nem akad példa hasonlóra. „Ezt azért nehéz megemészteni – értékelt Hasenhüttl, aki abba sem igazán kapaszkodhatott, hogy a 12. perctől emberhátrányban futballozott együttese. – Bocsánatot kell kérnem, és teljes mértékben vállalnom a felelősséget ezért a katasztrófáért. Ilyen hozzáállást sosem tapasztaltam még, hogy semmi küzdőszellem ne legyen egy csapatban. Aki itt maradt a stadionban, és végignézte ezt, a klub igazán megszállott rajongója.”

És mi járhatott a fejükben, amikor ezek után ránéztek a sorsolásra: a Soton négy nappal később ligakupa-meccsre, újabb négy nap elteltével bajnokira volt hivatalos az Etihadba. Ehhez képest egy 3–1-es, illetve egy 2–1-es vereséggel megúszta. Ez ám a fejlődés!

Manchester United–Southampton FC 9–0

Néhány napig még bizonyára gyötörték Hasenhüttlt a 0–9-et nyögő rémálmok, nos, másfél év elteltével a rémálomból valóság lett. 2021. február 2-án a Soton megint kilencet kapott, megint korai piros lap után, megint az osztrákkal a kispadon. Ezúttal mindjárt a második percben megfogyatkozott a csapat, a 19 éves Alexandre Jankewitz kiállítása után. A svájci középpályás akkor kezdett először a PL-ben – és utoljára, minthogy a Soton a nyáron elpasszolta inkább a Young Boysnak.

„Mit mondhatnék? Tragikus – feszengett ismét az osztrák mester. – De az első katasztrofális vereség után is felálltunk a padlóról, ezután is ezt tesszük.” Nos, ezúttal is két vereség következett, bár két egygólos, a Newcastle United és a Wolverhampton Wanderers ellen. Majd egy bravúrdöntetlen a Chelsea-vel szemben. Az pedig valahol dicséretes, hogy Hasenhüttlben feltétel nélkül megbíztak a kikötővárosban, elvégre a második olyan idényét is megúszta menesztés nélkül, amelyikben kilencet kapott együttese.

Liverpool FC–AFC Bournemouth 9–0

A 2020–2021-es idényben meglepetésre sem a Soton, sem egyetlen más klub nem kapott ekkora pofont, hanem az előző szezon ismét tartogatott egy 9–0-t, a Liverpool jóvoltából. 2022 augusztusában a Bournemouth volt a szenvedő fél, a déliek mestere, Scott Parker nem úszta meg a kirúgást, de nem az eredmény miatt kellett mennie, hanem mert a találkozó után azt nyilatkozta, csapata nincs kellőképp felfegyverkezve a Premier League-re. Magyarán, játékosai nem alkalmasak erre a szintre. Márpedig az ilyen kommentár sem klubvezetőéknél, sem az öltözőben nem szokott tapsviharra lelni – három nappal később vehette is a kalapját. És hogy abból a Bournemouth-ból bizony többet is ki lehetett azért hozni, az őt váltó Gary O’Neil mindjárt bizonyította: az első hat bajnokiján (!) veretlen maradt. A Liverpool? Egyfelől a 9–0-lal másolta saját, 1989-es rekordját, amikor a Crystal Palace-t intézte el ugyanennyivel, másfelől a hazai formát képtelen volt idegenben reprodukálni – az Anfielden a 19 bajnokiból 13-at megnyert, és csak egyszer kapott ki, vendégségben viszont mindössze hatszor győzött nyolc vereség mellett –, így a BL-ről is lecsúszott. A PL-rekorderei közé ellenben feliratkozott.

Kiemelt kép: Sipa USA / Alamy Stock Photo