A nyári átalakulás őszi bajnoki címet hozott Kielben

Tizenhét mérkőzésen szerzett 35 pontjával féltávnál az élen áll a 2. Bundesligában a Holstein Kiel, amelynek így jó esélye van arra, hogy a Bundesliga 1963-as megalakulása óta először tagja legyen az élvonalnak. Az 1900-ban alapított klub a legnagyobb diadalát 1912-ben aratta, amikor össznémet bajnoki címet szerzett. Az észak-németországi első osztály bajnokaként jutottak be az akkori nyolcas döntőbe, amelynek a végén a Karlsruher FV (nem a jelenleg másodosztályú csapat) ellen diadalmaskodtak a fináléban.

A klubot a németországi labdarúgás 1963-as átszervezése során a másodosztályba sorolták, majd aztán ahogy egyre profibbá vált a labdarúgás, a kieliek úgy csúsztak hátrafelé. Az előző évtized elején épp a negyedik vonalban szerepeltek, majd 2013-ban jutottak fel a 3. Ligába, onnan pedig 2017-ben tudtak még egy szintet lépni. A klub egyik, a közvélemény és szakma számára is igen vonzó sajátossága, hogy rendszeresen esélyt ad fiatal edzőknek a kispadon, és ezek a választások rendre jól is sülnek el. Markus Anfangot a leverkuseni utánpótlástól csábították el, majd Tim Walter is itt kapta meg az első jelentősebb feladatát, miután sikereket ért el a karlsruhei és a müncheni fiatalokkal. Ők biztosítottak először vezetőedzői lehetőséget a klubhoz ezer szállal kötődő Ole Wernernek, illetve a jelenleg a kispadon ülő, korábban a hoffenheimi akadémián nagyszerű eredményeket elérő Marcel Rappnak is ez a bemutatkozása a felnőtt mezőnyben.

Rapp 2021 októberében érkezett meg a klubhoz, és az után kellett rendet tennie, hogy a Wernerrel elbukott élvonalbeli osztályozót követően pocsékul rajtolt a csapat. Megfékezte a kisiklóban lévő vonatot, és behozta a kilencedikek helyre, majd a 2022-23-as idényben a nyolcadik helyen végeztek. Uwe Stöver sportigazgató tavaly nyáron aztán úgy döntött, hogy ha már mindenképp át kell alakítania a keretet a rengeteg lejáró szerződésű futballista miatt, ezt igyekszik minél inkább Rapp ízlésére szabni, annak ellenére, hogy már csak egy év volt hátra a vezetőedző szerződéséből. Kettejük munkakapcsolatáról sokfélét, pozitív és negatív hangvételűt is lehetett olvasni, hallani, ám választ igazából csak októberben kaptunk, amikor az edző 2026-ig hosszabbított, Stöver pedig bejelentette, hogy 2024 nyarán elhagyja a klubot.

(Forrás: transfermarkt.de)

A nyári távozók névsorát olyan, a csapatban meghatározó szerepet betöltő játékosok alkották, mint Fabian Reese (Hertha BSC), Hauke Wahl (St. Pauli), Fin Bartels (Eidertal Molfsee) vagy épp Mikkel Kirkeskov (Zaglebie Lubin). A rengeteg távozót látva előre lehetett tudni, hogy sokan fognak érkezni is. Két saját nevelésű játékost (Colin Kleine-Bekel és Niklas Niehoff) beépítettek a keretbe és e mellett is fontos szempont volt a fiatalítás, ennek fényében érkezett Aurel Wagbe (VfL Wolfsburg U19), Lasse Rosenboom (Werder Bremen II), Marko Ivezic (FK Vozdovac), Nicolai Remberg (Preussen Münster) és a japán Macsino Suto (Shonan Bellmare). Azért némi rutin is kellett, ezért Ba-Muaka Simakala (VfL Osnabrück), Marcel Engelhardt (FSV Zwickau) és Carl Johansson (IFK Göteborg) is csatlakozott a kerethez, Tom Rothét pedig a harmadosztályban szereplő dortmundi tartalékcsapatból vettek kölcsön egy idényre.

Rapp esetében már korábban is tudni lehetett, hogy nem ragaszkodik egyetlen formációhoz és egyetlen felfogáshoz sem. Nagyon rugalmas tréner, aki a 4–4–2, illetve a 3–4–2–1 közötti hibrid megoldásokat előszeretettel alkalmazta már az előző másfél éve során is, hát még most, amikor kellően sok komplex játékosa lett, akikkel bátran tud csere nélkül is módosítani a taktikán a meccsek alatt. A kérdés az volt a szezon előtt, hogy mikor fog összeállni a keret és mennyire találják meg az egyensúlyt. A kezdet épp ezek miatt hullámzó volt, de összességében pozitív, mert hiába csúsztak be vereségek is, a győzelmek voltak többségben. Az ősz végére pedig nagyon elkapták a fonalat és sorozatban öt sikert aratva átvették az első helyet a tabellán.

Az első tizenhét fordulót áttekintve azt láthatjuk, hogy bár van egy minimális felülteljesítés támadó oldalon, de megközelítőleg sem olyan mértékű, mint az előző években meglepetést okozó feljutók esetében. Az elmúlt öt szezonban a várható gólkülönbséget figyelembe véve öt csapat is hasonló értékkel bírt, amely az első két hely valamelyikén zárt. A 2018-19-ben ezüstérmes SC Paderborn (+0,14 xGDiff), a 2019-20-ban bajnok DSC Arminia Bielefeld (+0,31 xGDiff), a 2020-21-ben első helyezett VfL Bochum (+0,38 xGDiff), illetve az előző kiírásban mindkét feljutó, az 1. FC Heidenheim (0,35 xGDiff) és az SV Darmstadt is (0,22 xGDiff). Azonban ezek közül a legtöbb jelölt vagy az egyik vagy a másik, vagy netán mindkét oldalon jókora felülteljesítéssel tudta elérni azt, hogy végül automatikus feljutást érő helyen zárjon. A kieliek igazából egyik korábbi példára sem hajaznak, ami azért nem sok jót vetít előre, főleg nem annak fényében, hogy a legutóbbi, féltávnál ilyen mutatókat felmutató együttes a 2021-22-es idény St. Paulija volt, mely a bajnokság végén csak ötödik lett.

A szoros győzelmek és a nem épp meggyőző alapozó mutatók ellenére nem tűnik lehetetlennek, hogy a Holstein Kiel történelmet írjon, hiszen a terhek jól eloszlanak a játékosok közt. Mind a játékpercek tekintetében, mind a gólszerzést illetően azt látjuk, hogy nincs igazán kiemelkedő és pótolhatatlan labdarúgó a keretben. Márpedig ez nagyon fontos lehet, hiszen a sérülések mindig benne vannak egy-egy csapat életében, különösen az olyan „fizikális” bajnokságokban, mint amilyen a 2. Bundesliga. Jól példázza a csapat egyenletességét, hogy a házi gólkirály, Benedikt Pichler és a listán második Steven Skrzybski sem volt bevethető az utolsó két fordulóban, ám a csapat mégis négyszer volt eredményes és meg is nyerte mindkét találkozót.

A csapat idegenben több egységet gyűjtött egyelőre, mint odahaza, ami azt is jelentheti, hogy még javulhatnak a számaik, mert korábban egyértelműen a Holstein Stadion közönsége előtt hozták össze a pontjaik többségét. Ráadásul még soha nem szereztek ennyi pontot 17 másodosztályú mérkőzésen (35), és ezzel jó úton haladnak afelé, hogy a következő szezonban debütálhassanak az élvonalban. Ha a Kiel biztosítja a feljutást, akkor az 58. csapat lesz, amely az egységes Bundesliga bő hatvanéves története során megfordul az élvonalban.

Kiemelt fotó: Holstein Kiel