A nyolcéves ukrán csodagyerek a háború elől a sakkba menekül

Férfiak egy csoportja, egy pint sörrel a kezében a sakktábla fölé görnyedve ül az észak-angliai Yorkban található Eagle and Child pub ferde mennyezeti gerendái alatt. A félhomályból kitűnik egy nyolcéves, szeplős huncut mosolyú ukrán fiú, aki feszült figyelemmel irányítja bábuit. Édesanyjával az ukrán háború elől Nagy-Britanniába menekülő Makszim Kristafor amolyan helyi szupersztár. A pubban heti rendszerességgel megrendezett sakkcsoport kezdési időpontját előrébb hozták miatta, hogy igazodjanak a lefekvési idejéhez.

„Korához képest nagyon jó, ez nem kérdés. És egyértelműen tehetséges” – fogalmazott a New York Timesnak a 62 éves Paul Townsend, aki lelkes sakkozó és az Angol Sakkszövetség tagja.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint több mint hatmillió menekült hagyta el Ukrajnát Európa felé – ebből 65 000-en Nagy-Britannia felé vették az irányt –, és mindannyian szembesülnek a háború miatt szétzilált élet kihívásaival:

Anya és fia útja nem egyenesen Nagy-Britanniába vezetett. Az első állomás Románia volt, ahol heteket töltöttek, Irina Kristafor abban a reményben kereste az Angol Sakkszövetséget, hátha valaki befogadná, így Makszim folytathatná a játékot és visszatérhetne az iskolába. Végül Irina kapcsolatba került Paul Townsenddel és feleségével, Helennel, akik felajánlottak nekik egy melléképületet a York melletti tágas házukban – mindezt egy olyan program keretében, amely lehetővé teszi a brit családok számára, hogy hat hónapra befogadják a háború elől menekülő ukránokat.

Forrás: New York Times

Sakkot, levegőt!

A menekültek számára nem csak a biztonság a fontos. Az is, hogy olyan tevékenységet találjanak, amely célt ad, stabilitást nyújt, ezáltal könnyebb eligazodni, rendszert találni az otthontól távolabbi élet újrakezdésével járó szorongások és felfordulások közepette. Makszim pedig megtalálta azt a tevékenységet, ami egyszerre jelent számára menedéket és célt. A sakkot. Ráadásul négy napnál több se kellett, hogy felhívja magára a figyelmet. Alighogy megérkezett elutazott a Yorktól vonattal 45 percre lévő Darlingtonban, ahol egy háromnapos tornán a kiskorúak között mindenkit legyőzött, és 400 fontot nyert.

„Zseniálisan játszott. Nagyon örültem, hogy megnyerte a kategóriáját. Az arca felragyog, amikor nyer, és az édesanyja egész hétvégén ott ült és nézte őt. Egy kedves, szerény, aranyos gyerek. Makszim néhány nagy játékosra emlékeztet, amikor azok fiatalok voltak. És ami engem illet, nos, úgy gondolom, ő egy csodagyerek” – mondta a torna szervezője, Mick Riding a Metrónak.

„A sakk az élete, és most már az enyém is. Olyan ez számára, mint a levegő, egész nap játszik”

– mondta Makszim édesanyja, Irina.

Eredménye nem a véletlen műve. A család abból az Odesszából menekült a szigetországba, ahol komoly hagyományai vannak a sportágnak – több nagymester is idevalósi. Ráadásul Makszim Ukrajnában megnyerte a nyolc év alattiak bajnokságát. És ugyan nagyon kevés holmit hozott magával hazájából, de sakk-könyvét és tábláját igen.

Forrás: New York Times

Mivel nem tudott jól angolul, az iskolában néhány órán a fiatalabb diákok közé került, az édesanyja szerint nehéz volt Makszimnak kapcsolatot teremteni a többi gyerekkel. Hiányoznak neki az Odesszában maradt nagyszülei. Most már jobb a helyzet: kezd barátokat szerezni, élvezi a matematikát, és az angol nyelvet egyre jobban érti. Bár az igazság az, hogy Makszim valódi nyelve a sakk. És édesanyja szerint van, hogy olyannyira belefeledkezik a sakkba, hogy néha elfelejti, hogy ő csak egy gyerek.

Ami pedig a jövőt illeti: a brit törvények értelmében a családok vállalhatják, hogy hat hónapra befogadják az ukránokat, akiknek vízumuk legfeljebb három évre szól. A családnak saját lakást kell találnia, hacsak a szponzorok nem engedélyezik, hogy az eredeti megállapodáson túl is az országban maradjanak.

Kiemelt fotó: New York Times