A paddock fenegyerekei – a Hesketh Racing története
Pezsgő, modellek, luxusjachtok – és valahol a háttérben egy F1-es csapat is működött. A Hesketh Racing a hetvenes években úgy rúgta fel a sport íratlan szabályait, hogy közben még dobogókért is harcolt. Egy ifjú lord és a legvadabb pilóta története.
Ha napjaink Formula–1-ére gondolunk, mi jut eszünkbe? A mérnöki csodáknak számító autók? A legendás pályák a világ minden táján? Korunk legjobb versenyzői? Ezek mind logikus válaszok lennének, de egy fontos dolgot még nem említettünk: a fényűzést. Mert bizony a tradicionálisan a gazdagok sportjának számító F1-nek fontos részét képezi a csillogás, a méregdrága autók, a dizájner ruhák, a lélegzetelállító partik és események, ahol nem csupán a sportelit krémje, hanem hírességek, politikusok és egyéb ismert emberek is megfordulnak.
Sokan mondják, hogy emiatt kezd eltávolodni az F1 az igazi lényegétől – kezdi elveszíteni a csúcskategória azon régi varázsát, amely csupán az autók nyers erejéről és az életüket kockára tévő pilóták tudásáról szólt. Így például a versenyzők többségénél is kiveri a biztosítékot minden évben a Las Vegas-i Nagydíjat övező túlzott felhajtás, mások pedig irigykedve figyelik a gazdagok életének demonstrációjaként szolgáló Monacói Nagydíj hétvégéjét.
Márpedig nehogy azt higgyük, hogy régen nem voltak olyan csapatok, versenyzők, istállótulajdonosok és csapatvezetők, akik ne élvezték volna az F1-es élet luxusát stílusosan. A mai cikkünkben a hetvenes évek egy olyan kiscsapatát mutatjuk be, amely elsősorban nem eredményeivel írta be magát a sportág történelmébe, hanem azzal, hogy kétségkívül ők voltak az első igazi gengszterei a száguldó cirkusz addig steril közegének – íme a Hesketh Racing.
Egy brit nemes, egy rakás pénz és egy merész álom
Kezdjük tehát a legelején, a csapat névadójánál és alapítójánál. 1950-ben született Alexander Fermor-Hesketh, Hesketh harmadik bárója, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk csak Lord Heskethnek. A brit nemes rangjának megfelelő neveltetést kapott, de már fiatalon kiderült róla, hogy a politikánál sokkal jobban érdeklik az autók. Így aztán, amikor 22 éves korában Hesketh örökölt egy rakás pénzt, rögtön bele is vetette magát az autóversenyzés világába, és barátjával, Anthony Horsleyval (becenevén Bubbles) a kormány mögött autót indított a Formula–3-as bajnokságban. Horsley, Heskethhez hasonlóan, izgalmas karakter volt, az autóversenyzésen kívül TV-s reklámokban való szerepléssel kereste a kenyerét.
Egy ilyen F3-as bajnoki hétvégén, Belgiumban találkozott először a páros a már akkor hírhedt James Hunttal. Hunt, noha remek pilóta volt, elsősorban arról volt híres, hogy gyakran balesetekbe keveredett – innen korabeli beceneve, Hunt the Shunt. Ez talán még nem is lett volna akkora gond, az viszont már inkább, hogy a tüzes brit versenyző örömmel vezette le a dühét pofonokkal egy-egy baleset után. Így aztán a pénzes, autóőrült lord keze alatt kezdett el versenyezni a csapat tagjaként a lelkes, de annál kevésbé tehetséges Bubbles, valamint a problémás, de kellően gyors Hunt.
Miután a szezon egy későbbi versenyén mindkét pilóta ripityára törte Hesketh két autóját, Bubbles egy az egyben felhagyott a versenyzéssel, s ezután már csak a csapat menedzselésére fókuszált. Hunt viszont nem adta fel egykönnyen: meggyőzte Max Mosleyt, a March csapat főnökét, hogy adjon neki kölcsön egy autót, amivel indulhat a hátralévő versenyeken. Ez annak fényében meglepő lehet, hogy Hunt egyébként azelőtt pont a March tagjaként versenyzett, de kirakták a csapatból, miután kritizálta az autójukat… Mindenesetre Hunt sokkal meggyőzőbben teljesített az ezt követő néhány versenyen, így Heskethék nagy nehezen összeszedtek egy normális autót és egy motort, hogy el tudjanak indulni a Formula–2-es bajnokságban. Ahol aztán ismét úgy tűnt, hogy kudarcot vallanak, egyáltalán nem értek fel a riválisok szintjére.
Mit csinálna egy ilyen helyzetben az ember józan ésszel? Visszamenne az F3-ba, esetleg próbálkozna tovább még egy darabig az F2-ben. Mit csinált ehhez képest a Hesketh-csapat? Kölcsönvett egy Surtees F1-es autót, és elindította Huntot a Race of Champions futamon a nagyfiúk között. A brit pedig remekül vette az akadályt, a harmadik helyen végzett, ezzel pedig annyira felbátorította Lord Heskethet, hogy az 1973-as szezon hátralévő részében végig az F1-ben versenyeztek. Ezzel megérkezett a száguldó cirkuszba ez a különös társaság.
Pezsgő, nők és egy kis autóverseny – a “komolytalan” csapat
Ha egy olyan csapat, mint a Hesketh “betolakodik” az F1 elit közegébe olyan legendás nevek mellé, mint a Ferrari, a McLaren és a Lotus, senki sem fogja őket komolyan venni. Egy bérbe kapott autó, egy felfuvalkodott lord, meg egy verekedős, középszerű pilóta – kívülről ennyinek látszottak. Aztán ott volt még a körítés.
Mert bizony senki sem használta ki úgy a vagyonát az F1-es hétvégéken, mint Lord Hesketh. A pénzes ifjú úgy szórakoztatta a vendégeit és a nagyérdeműt, ahogy csak tudta. Bell JetRanger márkájú helikopterével szállította meghívottjait a nizzai reptérről a gazdagok játszóterére, Monacóba. A monte-carlói kikötőben aztán a közel 60 méter hosszú szuperjachtja várta őket, ahol patakokban folyt a pezsgő, a kaviárt pedig a kor legcsinosabb modell hölgyei hordták. Nemcsak Hesketh, de Hunt is örömmel követte ezt az életvitelt. Kifejezetten a csinos modellek társaságát élvezte, azt az érdekes tényt pedig szinte mindenki tudja róla, hogy a versenyzői overáljára rá volt írva, hogy “szex, a bajnokok reggelije”. Mondák szerint a brit pilóta rendszeresen hosszú, átmulatott éjszakák után állt rajthoz a futamokon – akár másnaposan is.
Hesketh természetesen nem engedhette előkelő vendégeinek, hogy gyalog kelljen mászkálniuk Monaco utcáin, így olyan luxusautókkal furikázta őket, mint egy Rolls-Royce Corniche és egy vadiúj Porsche Carrera, az adrenalinfüggőknek pedig egy hatalmas Suzuki motor állt a rendelkezésükre.
A grandiózus partikon kívül is figyelemfelkeltő csapat volt a Hesketh. A csapattagok a korban még nem megszokott módon egyenfelszerelésben virítottak a paddockban, mindenki felsőjére rá volt hímezve a neve, beceneve. Autójuk gyönyörű, elegáns, letisztult kék-fehér-piros festésével a tökéletes brit patrióta csapat hangulatát keltette. Még korabeli merchet (a csapatot reklámozó holmit) is gyártottak: a pólókon az elhíresült versenyzőmaci volt látható egy sisakban. Összességében tehát elmondható, hogy teljesen szokatlan volt a Hesketh csapat az akkori F1-es közegben.
A gárda kilógott a komoly nagyok közül, s éppen ezért egészen addig nem is vették őket komolyan, amíg el nem kezdtek kiemelkedő eredményeket szállítani. Már rögtön az első félszezonjukban, 1973-ban bezsebeltek egy második és egy harmadik helyet az Egyesült Államokban és Hollandiában. 1974-ben (a rengeteg kiesés mellett) sikerült háromszor is a dobogón végezniük, majd 1975-ben jött a legjobb idényük, amikor Hunt igazán megmutatta az élcsapatoknak, milyen nagyszerű pilóta is valójában. A szezon során három második helyet is szerzett, Hollandiában pedig megszerezte a Hesketh és saját maga első F1-es futamgyőzelmét, maga mögé utasítva a két Ferrarit Lauda és Regazzoni keze alatt. Abban az évben James Hunt a bajnoki tabella negyedik helyén végzett összetettben, ami a csapat történetének legjobb eredménye volt.
Itt a vége, fuss el véle – a tündérmesék sem tartanak örökké
Egy nagy problémájuk a javuló eredmények ellenére azonban így is akadt: Hesketh kifinomult, úri mentalitásával nem volt összeegyeztethető az, hogy a gyönyörű, brit színekben pompázó autót “összerondítsák” szponzori megjelenésekkel. A csapatfőnök visszautasította a támogatókat, gondolván, van elég pénze egy F1-es csapatot üzemeltetni, és még a jachton tartott pezsgőpartikra is futja. Ez azonban nem tarthatott örökké.
Az 1975-ös szezon végére bizony kifogyott a pénzcsap, szponzorok nélkül pedig már akkoriban is lehetetlenség volt sokáig biztosan fenntartani egy F1-es csapatot, főleg ha egy kisebb istállóról beszélünk. Az eladott macis merch pólókból befolyt összegből pedig nemhogy a fényűző körítésre nem futotta, de a csapat jövője is veszélybe került. 1975 végére Heskethnek egy olyan befektetőt kellett volna találnia, aki legalább 300 ezer fonttal ki tudta volna segíteni a csapatot. Ez végül sajnos nem jött össze neki, Hesketh pedig ki is szállt az istálló vezetéséből.
Hunt tehetségére időközben felfigyelt a korszak egyik élcsapata, a McLaren, az 1976-os szezont pedig már a brit istálló színeiben kezdte meg a pilóta. A többi pedig történelem, egy legendás szezon és rivalizálás végén Hunt meg is nyerte a McLaren autójával első világbajnoki címét még abban az évben. Bubbles pár évig még igyekezett életben tartani a Hesketh nevet az F1-ben pár nagy nehezen összeszedett szponzor segítségével, de maradandót ezután már nem sikerült alkotniuk. 1978-ban végleg lehúzta a rolót a korszak legnagyobb gengsztercsapata, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy Heskethék különlegesen laza hozzáállásukkal üde fénypontjai voltak a hetvenes évek F1-ének.
Borítókép: sfcriga.com
Szerző
