A Paks a szögleteivel is az NB I mezőnye fölé nő
Kisebb meglepetésre a Paksi FC csapata zárta az élen a 2023-as őszi idényt, igaz, csupán egyetlen ponttal megelőzve a címvédő Ferencvárost. A sikernek sok összetevője van, amit sokszor és sokáig fogunk mi is és mások is elemezni, az viszont biztos, hogy Bognár György csapatának sikeressége a pontrúgásokban, azon belül pedig a szögletekben is rejlik. Ezeket vizsgáljuk meg.
Mint ismert, évekig a bátor, már-már gátlások nélküli támadójátékáról volt ismert a paksi csapat, amely az elmúlt években sorra szállította a magyar bajnokság gólkirályait (Hahn Jánost, Ádám Martint és Varga Barnabást), éppen ennek a felfogásnak is köszönhetően. A sok párharccal, magasan kezdett letámadással és rengeteg kapu elé belőtt labdával operáló zöld-fehérek idén nyáron kijózanító pofont kaptak az Üllői úton, amikor is 6–1-re kaptak ki a Ferencváros otthonában, és ez válaszlépésre késztette Bognár Györgyöt, aki módosított a csapat szerkezetén és a védekezésén is. Ennek következményeként rég nem látott szilárd védelmet épített az együttes, még úgy is, hogy ebben a sorban egyénenként talán nem a bajnokság legjobbjai játszanak, viszont a tapasztalat, az összeszokottság és a módosítások mintha meghatványozták volna a védőjátékosok erejét. Az idény közben már írtunk a védelem feltámadásáról, most viszont nézzük, hogy áll a csapat a pontrúgásokkal:
Ahogyan a grafikonon is látható, csak a Ferencváros végzett el több sarokrúgást a Tolna vármegyeieknél, holott korántsem olyan domináns a játékuk, mint a fővárosiaké. Hogy mást ne mondjunk, a bajnokság első felében Windecker Józsefék birtokolták a legkevesebbet (!) a labdát átlagosan a bajnokikon mindössze 43%-ban, viszont amikor megszerezték, direkt módon keresték annak a lehetőségét, hogy miként juttathatják el a támadóharmadba. Ebből is következik, hogy rengeteg beadással próbálkoztak, a legtöbbel a mezőnyben, az ősszel 326 beadást jegyeztek fel a statisztikusok a paksi támadásokban (DVTK 314, FTC 313 a további sorrend), noha nincs már sem Varga Barnabás, sem Ádám Martin típusú óriás a támadósorban, Böde Dániel pedig általában egy félidőnél nem játszik többet.
Amint az a következő ábrán is látható, az esetek túlnyomó többségében az ötösön belülre, vagy a rövid oldalra próbálja rúgni a szögleteit a Paks. 113 sarokrúgásból 39 a rövid oldalt, 40 pedig a kapus előtti közvetlen területet támadta. Ezenkívül tizenhétszer próbálkoztak kis szöglettel, további tizenhét alkalommal pedig vagy a büntetőpont környéke, vagy a hosszú oldal volt a célpont, de ezek a próbálkozások nem voltak olyan hatékonyak, mint a rövidre vagy a kapu előterébe lőtt labdák.
A Paksi FC szögleteinek területi megosztásban (Forrás: Wyscout)A paksi szögletek ellen hiába próbálkoznak egyes csapatok emberfogással, területvédekezéssel, vagy úgy nevezett kevert védekezéssel, egyértelműen sikeres elhárító mechanizmust még nem sikerült kiötleni. Az atomvárosi hátvédek ugyan nem a leggyorsabbak a magyar mezőnyben, de fizikailag jó felépítésű, jól fejelő játékosok, így Szabó János, Kinyik Ákos, Szélpál Norbert és Lenzsér Bence is képes légi veszélyt teremteni. Melléjük minden alkalommal felzárkózik a középpályás Papp Kristóf is, aki általában a rövid oldalon helyezkedik, hogy a kapu felé csúsztassa a labdát, esetleg a túloldalon érkező társaknak, így meglehetősen nehéz dolguk van az ellenfeleknek, mert több veszélyes játékosra is figyelniük kell. Ha pedig ez nem volna elég, ott van a lesipuskás Hahn János is, aki kétszer is gólt szerzett szöglet utáni lecsorgókból az öt és felesen belül.
A Paks szögleteire egyébként jobbára kétféle variáció jellemző. Sok másik csapattal ellentétben ritkán vannak mélységi beindulások, amikor kintebbről, esetleg a tizenhatos vonaláról futnak be a játékosok a beívelt labdákra, sokkal többször láthatjuk, hogy a magas emberek beállnak a kapus előtti területre és ott várják a beadásokat, esetleg ugyanebből a pozícióból indítva a kaputól kifelé mozognak. A direkt kapura lövés/fejelés sem egyértelmű prioritás, sőt inkább azt figyelhetjük meg többnyire, hogy a rövid oldalon érkező ember (általában Szabó vagy Papp) megcsúsztatja a hosszú oldali kapufánál érkezők felé.
A kulcsember
Hasznos mezőnymunkája mellett a pontrúgások miatt is nagy fogás volt a nyáron megszerzett Mezei Szabolcs, aki ballábasként szinte mindig életveszélyesen teker középre, különösen a jobb oldalról. Erre kiváló példa a 10. fordulóban Zalaegerszegen 5–2-re megnyert bajnoki, ahol három gól is egy jobb oldali Mezei-szögletből esett, de a Ferencváros, az MTK, a DVTK és a Puskás Akadémia ellen is született már gól a sarokból elvégzett beívelése után.
Jellemzően magasan és a kapu felé kanyarodnak a beadásai, ami a jobb oldalról nem meglepő, de ha balról kénytelen elvégezni a szögleteket, egyenesen meglőtt, közepes erősségű labdái akkor is a rövid oldalt vagy éppen az öt és feles területét célozzák.
Pakson tehát meglehetősen egyszerűen és hatékonyan élnek a szögletekkel, nincsenek bonyolult, látványos figurák, ám vannak megfelelő pontrúgók és erős fizikumú, jól fejelő érkezők. Mindez elégnek is mutatkozik, hogy a játék egyik legfontosabb elemében a teljes magyar mezőny fölé nőjenek. Meglátjuk, hogy tavaszra kifundálnak-e valamilyen ellenszert a riválisok, mert ha nem, akkor továbbra is veszélyes szögletekre és – viszonylag – könnyű gólokra számítatunk Szabó Jánoséktól.
Kiemelt fotó: paksifc.hu
Szerző
