A Paksról és Bognár Györgyről, Verebes József kontextusában – Elemzés
A Paksi FC labdarúgói az idény elején aggódhattak, hogy egy újabb kiesési gondokkal teli szezonnal néznek szembe. Osztermájer Gábor személyében egy szimpatikus és tehetséges magyar edzővel ugyan nem sikerült a rajt, de ekkor jött Bognár György és minden megváltozott. Nemcsak az eredmények javultak, játékstílust is váltott az együttes, és a csupa magyar játékosokra építő Tolna megyei klub jelentős javuláson ment át a játék minőségét és a begyűjtött pontok számát tekintve is. De hogyan, és főként miért változott meg a játék képe Bognár György vezetőedző alatt?
null
Érdekes pillanata volt Bognár György színrelépése a magyar bajnokság idei szezonjának, hiszen ritkán látni olyat a világ bármely pályáján, hogy négy nyeretlenül megvívott találkozó után egy edzőváltásnak köszönhetően nyolc veretlenül lejátszott mérkőzés következzen (a Magyar Kupa-meccseket is beleszámítva). Márpedig ez történt a paksiakkal, sőt mindezt úgy érték el, hogy a közönség számára is élvezhető, modern módon futballoztak.
Ebben a cikkben a Bognár-féle Paks sikerességéről lesz szó, hasonlóképpen, mint ahogyan tettem az előző évben a Budapest Honvéd – MTK Magyar Kupa elődöntő párharcáról, a Ferencváros játékstílusáról még a Bajnokok Ligája menetelés előtt, vagy éppen a Márton Gábor-féle Zalaegerszegről, még mielőtt a magyar szakember a Videoton csapatához igazolt volna.
Most a Pakson a sor, illetve Bognár Györgyön. Azon a Bognár Györgyön, aki a televízió stúdióiban már többször bizonyította, hogy gondolkodásmódja különleges, eltérő, és gyakran provokatív is. Mivel sokáig nem vállalt élvonalbeli kispadot, így lehetett támadni azzal, hogy a képernyőn könnyű okosnak lenni, mutassa meg a pályán, a legmagasabb szinten.
Ebben az írásban, mint ahogyan tettem azt a fentebb említett cikkek esetében is, azt próbáltam először kideríteni, hogy mely edzők, szellemiségek, futballfilozófiák, és/vagy gondolkodási rendszerek formálták az aktuálisan vizsgált edző karakterét.
Miért különleges Bognár György? Mi a kiindulópontja a paksi tréner filozófiájának, és hogyan jelenik meg a provokatív mentalitás a játéktéren? Mik azok a szemmel látható alapelvek, amiket a paksi labdarúgók folyamatosan betartanak? Többek között ezekre a kérdésekre is megpróbálok válasszal szolgálni az alábbiakban.
Verebes József, az influenszer
Minden edző, aki valaha a pálya széli hivatásra adta a fejét, valamilyen másik edző hatására választotta ki viselkedésformáját. Nem másolásról van szó, hanem olyan inspirációról, ami az évek során alakul és átalakul, de sosem hagyja el teljesen az edzői tudatot. Bognár György sem kivétel ez alól, hiszen rengeteg interjúban lehet olvasni az idősebb magyar edzőkhöz fűződő viszonyáról, vagy éppen a franciaországi pályafutásáról. De mégis, kiemelkedő szerepbe egy már-már elfeledett edzőlegenda tanításait helyezi.
Verebes József, a Mágus (Fotó: mtkbudapest.hu)Pedig Bognár találkozott egyéb komoly emberekkel pályafutása során, a touloni csapatánál Rolland Courbis mester, illetve a válogatottban és idehaza Dr. Mezey György minden bizonnyal komoly benyomást tettek a szakember mentalitására és futballról alkotott elképzeléseire. Azonban van egy személy, akire talán a legtöbbször hivatkozik az ex-csákvári szakember. Ez a személy pedig Verebes József.
Annak érdekében, hogy mélyebben átláthassuk és megérthessük azt, ami a pályán történik a Paks mérkőzésein, érdemes figyelembe venni Verebes József tanításait, hiszen Bognár György egyértelműen inspirációként tekint a Mágusra – ezért a Paks játékelképzeléséről Bognár irányítása alatt Verebes Józsefen keresztül, videókkal alátámasztva fogok értekezni.
▶ Megjegyzés: mindegyik Verebes József idézetet Ferenczi Attila, A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei című kötetéből, a Verebes Józseffel készült interjúk soraiból használtunk fel.
A Paks játékának három kiemelkedő alapelve
Amikor elkezdtem megfigyeléseimet a Paks játékára vonatkoztatva, megpróbáltam megtalálni a három legfontosabb játékelemet, alapelvet, irányvonalat, amit a paksi játékosok szemmel láthatóan követnek. Természetesen ezek a játékelemek nem biztos, hogy Bognár György által pontosan így, ebben a formában vannak tálalva a játékosok elé. De az biztos, hogy ezek az alapelvek megfigyelhetők a videókon, jeleneteken, játékszituációkon, és statisztikai mutatókon keresztül egyaránt.
Ezt a három játékelemet kifejezetten azokra az interjúkra és megszólalásokra hivatkozva próbáltam beazonosítani, amiket az évek során megtudtunk Bognár Györgytől különböző médiumokon keresztül. Ennek legfrissebb példája az a pár mondat, ami a vezetőedző már a paksi kinevezése után hangzott el Kálnoki Kis Attilával, a 24.hu újságírójával való beszélgetés során. Ebben az interjúban rengeteg más értékes gondolat mellett a saját edzői filozófiájával kapcsolatban is világosan fogalmazott:
„A direktebb, élvezhetőbb futballt szeretem, azt, amikor már az ellenfél térfelén labdát szerez a csapatom és első szándékkal kezdeményez mindaddig, amíg nincs felállt védelem. Történjen valami a mérkőzésen, legyenek helyzetek, még ha nem is végződik mindegyik góllal. Ha nem kezdeményezel, nem futballozol. Az alibi futballt nézni sem szeretem. A játékosaimtól ezért mindig azt kérem, vállalkozzanak és hibázzanak bátran. Aki nem vállalkozik, az nem pályára való. A hibázás lehetőségét fel kell vállalni. Ha háromszor nem sikerül az egy-egy elleni szituációd, próbáld meg negyedszer is. Na, ezért kell a lehető legtöbbször és minél gyorsabban átvinni a játékot az ellenfél térfelére, hogy ott hibázzál, mert ha a saját térfeleden teszed, abból lehet baj.”
Erre alapozva, a három játékelem, amit ki lehet emelni:
- Az ellenfél térfelén való labdaszerzés fontossága.
- A vállalkozókedv taktikai értelemben vett manifesztálódása.
- A teljesítményértékelés középpontja: több helyzete legyen a Paksnak, mint az ellenfélnek.
Labdaszerzés az ellenfél térfelén
Bognár György együttese a pálya minden pontján, a mérkőzés bármelyik szakaszában, az eredménytől majdnem teljesen függetlenül, tudatosan és agresszív módon támadja a labdát és ezáltal az ellenfelet. Egyes csapatok az ellenfél mozgásaihoz képest, mások előre eltervezett módon határozzák meg a védekezésben, azon belül is a letámadásban követett alapelveket. A Paksnál a labda aktuális helye, annak aktuális állapota a meghatározó.
Erre mondta Verebes József:
„A játékos egyszer védő, egyszer támadó, attól függően, hol van a labda.”
Ebből következően, az első és talán legfontosabb feladat a labdáshoz legközelebb helyezkedő játékos viselkedése. Ennek a játékosnak a felelőssége ugyanis a labda azonnali támadása, az ellenfél döntéshelyzetének megnehezítése. Ehhez kapcsolódóan Verebes József így jellemezte csapatának védekezésben elvárt viselkedésformáját a labda támadására vonatkozóan, az előző idézettel párhuzamban:
„ (..) a lényeg, (hogy) a védőnek ne legyen ideje szembefordulni a mezőnnyel, ne tudjon felnézni. Ez a legfontosabb kritérium.”
A legközelebbi védekező játékos által végrehajtott labda támadásának alapelvével logikus módon összekapcsolódva, a labdához közvetlen közelben helyezkedő játékosoknak a passzsávok lezárása a feladatuk. Ez a második alapelv, hiszen, ha sikerül a labdás játékos döntését megnehezíteni azzal, hogy kevesebb időt hagyunk neki, a labda továbbítása nagy valószínűséggel pontatlan, sok esetben elsietett lesz. Ezért azok a játékosok, akik nem támadják a labdát első szándékból, hanem a labdát támadó csapattárs mellett vagy mögött helyezkednek el, a lehetséges passzcsatornák ellenőrzése a feladatuk és nem feltétlenül az ellenfelek szoros őrizete.
Ebben a tekintetben mindenképpen ki kell emelni Balogh Balázst, aki a paksiak védekező középpályásaként élen jár az anticipáció tekintetében. Bár az InStat adatai szerint Balogh csupán negyedik a csapat rangsorában megszerzett labdák tekintetében, ha az említett köztes területen bemutatott akcióit vesszük alapul, akkor egy igen intelligens játékos körvonala rajzolódik ki előttünk. Erre illik tökéletesen Bognár György mondata a már említett 24.hu interjúban:
„A futball a legtöbb változót tartalmazó, legszubjektívebb sportág, ahol nem a statisztikából indulunk ki. A statisztika maximum segítség lehet, megkérdőjelezhet, vagy alátámaszthat bizonyos szakmai észrevételeket.”
A harmadik alapelv egyenes következménye az első kettő, az ellenfél térfelén való játékban használt paksi alapelvnek. Miután a labdás játékost agresszíven letámadják, illetve a köztes területeken a passzsávokat is megfelelően képesek őrizni, az ellenfelek gyakran a hosszú indítások alkalmazására kényszerülnek.
Ezekben a helyzetekben válik világossá, hogy miért váltott négyről három belső védőre, illetve miért használja Bognár György Böde Dánielt a csatársornál jóval hátrébb. Ugyanis a hosszú labdák következménye a légi párharcok sorozata, illetve az egy az egy elleni védekezőjáték kiemelkedő jelentősége. Rengetegszer fordul elő a Paks mérkőzésein, hogy az ellenfelek a labdakihozataluk kilátástalansága okán vaktában felrúgják az elöl helyezkedő csatárra, aki képtelen földön és/vagy levegőben megbirkózni Lenzsér Bencével, Gévay Zsolttal, Böde Dániellel, Szabó Jánossal, vagy éppen Szélpál Norberttel.
Böde Dániel Bognár György irányítása alatt a védelemben játszik (Fotó: Getty Images)Ehhez kapcsolódóan jegyzi meg Ferenczi Attila a Verebessel készült beszélgetések tanulságait leszűrve, hogy a játékfelfogás, a stílus rendszerfüggetlen. Ez adja az oly fontos kontextust Bognár György Bödével kapcsolatos döntésének. Pontosan úgy, mint Verebesnél, Bognárnál sem a stílus szolgálja a játékrendszer igényeit, hanem a játékrendszer szolgálja a stílus igényeit.
Ehhez kapcsolódóan így vélekedett a Mágus:
„Ebből a megközelítésből téves az az edzői felfogás is, hogy ha új korszerű játékrendszerben játszatom a csapatom, akkor automatikusan átveszem a korszerű játékfelfogás stílusjegyeit. Mert az új stílus a játékrendszer alkalmazása során termeli ki azokat a támadási- és védekezési eljárásokat, amelyek kifejezik az új szellemiséget.”
A felállási formák kérdéséhez kötve ezt is mondta ugyanott:
„A hollandoktól nem a rendszert vettem át, hanem a szellemiséget, a stílust, a játékfelfogásra jellemző jegyeket, és ezt adaptáltam a magyar játékosokhoz. Ugyanezt a felfogást játszottam 4-4-3-ban és 4-4-2-ben.”
Itt tennék egy fontos kijelentést: Bognár György ugyanúgy globálisan, komplex módon tekint a futballra, ahogyan Verebes is tette, és ahogy a mai modern futballban szinte minden sikeres edző teszi. Az említett három alapelv (labda támadása, köztes területeken a passzsávok őrizete, a hosszú indítások kezelése) ugyanis szorosan, egymásból következően, dinamikus módon kapcsolódik egymáshoz.
A labdát letámadó csatárokat Bognár agresszivitásuk és mozgékonyságuk alapján választja ki (Sajbán Máté, Hahn János, Ádám Martin), ezzel biztosítva az ellenfél döntéseinek nehézzé tételét.
A köztes területeken leginkább beavatkozó belső középpályásokat játékintelligenciájuk, játékolvasási képességük, illetve fürgeségük alapján választja ki (Bertus Lajos, Balogh Balázs, Bognár István, Windecker József), ezzel segítve az anticipáció általi labdaszerzések sikerességét. Ezek a tulajdonságok fontosak a támadók által kikényszerített pontatlan labdák lefülelésében, illetve a magas indításokból adódó, a köztes területekre visszafejelt labdák felszedésének kérdését tekintve is.
A védelem belső játékosaira (Lenzsér, Gévay, Böde, Szélpál) az erős fizikum, jó fejelőkészség, illetve a párharcok keresése és azok magas százalékú megnyerése jellemző. Ezek a tulajdonságok segítik a magas labdák kezelésének hatékonyságát.
A vállalkozókedv taktikai illeszkedéséről
Amikor Bognár György a már többször említett interjú egy másik részében a bátorságról, a párharcok felvállalásáról beszél, nem a hősiesség jeleként teszi azt. Kifejezetten a saját játékelképzelésének irányvonalaiból egyenes ágon következnek ezek a kijelentések.
A vállalkozókedv témájában, Verebes a következőket mondta:
„Például, Disztl (László – a szerk) 18 évesen bekerült a keretbe. Mondtam neki: »Kapsz öt meccset. Bármit csinálhatsz. Lőhetsz öngólt, bármit, csak nem félhetsz!« A halvány jelét nem láttam a félelemnek. Hibázni hibázott, de nem félt.”
A bátorság érzete alapvetően mentális tulajdonság, azonban Verebesnél és Bognárnál is megjelent, mint taktikai tevékenység. Arról van szó, hogy aki az ellenfél térfelén szeretne futballozni, annak nagy kockázatot kell vállalnia. A kockázatok kezelése bátorságot igényel, méghozzá csapatszinten.
Ilyen esetekben az ellenfélnek egy teljes félpálya áll rendelkezésre a kontráik vezetésére, aminek a levédekezése nagy koncentrációval jár.
Hiszen ha egy együttes bátran, önmagát felvállalva futballozik, akkor a felelősségérzet növekedése is megfigyelhető lesz a csapaton belül. Elkezdenek a játékosok gondolkodni, mikor és miért kellene a párharcot felvállalni. Egyre inkább kognitívvá válik a közös gondolkodás, hiszen aki jókor, jó helyen vállalja fel a párharcot, sikeressé válik. És ha valaki sikeressé válik ezekben a szituációkban, az edző játékelképzelését magasabb szinten valósítja meg – valamint a profi futball szabályai szerint többet játszik és adott esetben többet is keres. Ekképpen válik a bátorság érzete taktikailag fontos játékelemmé.
Ez a bátorság, vállakozókedv, és a félelem hiánya többféleképpen jelenik meg a Paks játékában. A védekezés pillanataiban egészen ritkán látni olyat, hogy a Paks ne előrefelé védekezzen:
Megfigyelhető a Paks mérkőzésein, hogy a középső védők az ellenfél térfelén, majdnem nyolcvan méterre a saját kapuktól próbálnak labdát szerezni, mivel a labda aktuális helyzete a legfontosabb igazodási pont.
Támadásban az egy az egy elleni szituációkban jelenik meg ez a fajta gondolkodásmód. Bognár György bátran pakolja tele csapatát mozgékony, jól cselező, kreatív játékosokkal. A magyar mezőnyben kiemelkedő megoldásokat kevés játékos képes meccsről meccsre produkálni. A Paks csapatában viszont ebből a kategóriából kifejezetten sok van. Elég Bognár István, Haraszti Zsolt, Hahn János, vagy éppen Nagy Richárd és Szakály Dénes nevét említeni.
Fontos megérteni, hogy ez a vállalkozókedv nem felelőtlen taktikai fogalom, vagyis nem jelenti azt, hogy a Paks gyakran nyílna ki feleslegesen és engedné az ellenfelet kibontakozni. Éppen ellenkezőleg. Hiszen az agresszív letámadás, és a labdavesztés utáni visszatámadás miatt ezek a bátor megmozdulások nem jelentenek extra kockázatot, ha a paksiak követik a számukra felvázolt alapelveket.
Több helyzet = kevesebb kockázat
Bognár György saját magát támadó felfogású edzőnek vallja. A kijelentést hallva arra asszociálhatunk, hogy a támadó felfogás nagyobb kockázatot jelent, mint a védekező, ugyanakkor ez téves alapokra helyezett megállapítás.
A jelenlegi modern futballban, ahol az xG (expected goals = várható gólok) adatainak, sőt azok újabb értelmezéseinek fontossága egyértelmű, a csapatok helyzetkialakítási folyamata prémiummal rendelkezik. Az xG pontosan arra mutat rá, hogy nem a kialakított helyzetek száma a legfontosabb, a kialakított helyzetek minősége az. De azt már csak én teszem hozzá: ha sok helyzetet dolgozunk ki, azok között a helyzetek között nagyobb eséllyel lesz magasabb minőségű helyzet, mintha kevesebb helyzetet dolgoznánk ki. És itt jön képbe Verebes József, nyilvánvalóan még az xG nélküli korból üzenve, folyamatosan a globális gondolkodásáról is tanúbizonyságot téve:
„A visszatámadásból szerzett labdák esetén olyan ziccerek keletkeztek, hogy csak be kellett rúgni.”
És hogy ne csak a szóbeszéd elemeivel éljünk az xG tekintetében: az Understat nevű statisztikai oldal táblázata szerint a spanyol első osztályban az összegyűjtött pontok szerinti első nyolc helyezett ugyanaz a nyolc csapat a Granada kivételével, amelyik az xG mutató alapján is.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Premier League-ben nagyjából 72%-ban nyeri meg a mérkőzéseket az a csapat, amelyik több lövéssel rendelkezett, míg a nagyobb xG mutatóval rendelkező csapat 81%-ban, akkor Bognár támadó futballra épülő mentalitása logikusan is értelmezhető.
Egészen világosan fogalmazva: támadni megéri és a vereség elkerülésénél kevesebb kockázattal jár. Erre Verebes csupán meggyőződésből épített taktikát, de a fejlődő iparág újításai miatt Bognár most már tényekkel is megteheti ugyanazt.
Konklúzió
Egy kérdés maradt már csak: Bognár támadófocija, a mentalitáshoz kapcsolódó játékelemek, és Verebes elképzelései kimutathatóak-e a Paks játékában a videókon túl, a statisztika szerint? A válasz az, hogy igen.
Ennek alátámasztásaként pedig álljon itt néhány statisztikai összehasonlítás a Bognár előtti, illetve a Bognár kinevezése utáni Pakssal kapcsolatban. A tisztánlátás végett: ezek az adatok az idei szezonra vonatkoznak, az Osztermájer Gábor által irányított öt mérkőzés, és Bognár György által irányított tizenhárom mérkőzés átlagolt eredményeit foglalják magukba.
Osztermájer Gábor és Bognár György idei meccsei a Paks kispadján (adatok forrása: Transfermarkt)
Kezdjük a legfontosabbal: a magyar bajnokság csapatai közül a Paks rendelkezik a legmagasabb xG mutatóval (1,73/meccs) a FootyStats adatai alapján. Akkor is, ha csak az idegenbeli meccseket nézzük és akkor is, ha csak a hazai meccseket nézzük.
Íme a mutatók az InStat adatbázisából:
📊 Chances – Helyzetek Száma, azaz a támadófoci szándékának egyértelmű jele.
📊 Challenges – Párharcok Száma (Támadó Párharcok Száma), azaz az agresszív letámadás egyik mellékterméke.
📊 Air Challenges – Párharcok Száma Levegőben, azaz a válasz arra a kérdésre, hogy miért játszik Böde Dániel ott, ahova a letámadásból adódóan az ellenfelek felrúgják – méghozzá levegőben – a labdát.
📊 Dribbles – Labdavezetések Száma, azaz a bátorság, a vállalkozókedv egyik mellékterméke.
📊 Ball Recovery on the Opponent’s Half – Labdaszerzések Száma az Ellenfél Térfelén, azaz a letámadásra és visszatámadásra épülő játékelképzelés statisztikailag kimutatható teljesítményjelzője.
📊 Expected Goals (xG) – Várható Gólok Száma, a helyzetek számát és minőségét együttesen jelző számadat.
📊 Opponent’s Expected Goals (xGA) – Ellenfél Várható Gólok Száma, az ellenfél a helyzeteinek számát és minőségét együttesen jelző számadat.
Kiemelt fotó: Végh István / MW
Kiemelt jelenetek: InStat, M4 Sport
