A paralimpia atyja egy zsidó származású neurológus volt, aki üldözött sorstársain is segített

Egy német-zsidó családban született 1899-ben a Német Császárság Tost városában (amely a ma Lengyelország területén található Toszek néven). Orvosi tanulmányokat folytatott, először a wroclawi, majd a freiburgi egyetem hallgatója volt. Az utóbbi város nemcsak a diplomája megszerzése miatt lett fontos számára, hanem azért is, mert ott csatlakozott egy olyan zsidó egylethez, amely célja az egyre nagyobb teret kapó antiszemitizmus megfékezése volt az egyetemeken.

1924-ben fejezte be tanulmányait, kilenc évvel később a nácik hatalomra jutottak Németországban. Guttmann addigra már elismertséget szerzett magának, és az ország majdani egyik legjobb neurológusát látták benne. A wroclawi egyetemen tanított, mellette a helyi kórházban dolgozott idegsebészként.

1935-től azonban a nürnbergi törvények értelmében zsidó származása miatt nem dolgozhatott tovább orvosként, az egyetemről is elbocsátották. A helyi zsidó kórházban helyezkedett el, ahol két év múlva orvosigazgató lett.

Ebben a minőségében a kórház akkori 64 betegéből 60-at mentett meg a letartóztatástól és a deportálástól, amikor a Kristályéjszaka (a hírhedt zsidóellenes pogrom) idején – látva az erőszakhullámot – arra utasította munkahelye személyzetét, hogy kérdés nélkül vegyenek fel mindenkit. A náci politikai titkosrendőrségnek, a Gestapónak pedig minden beteg esetét külön megindokolta. Arra, hogy mi vette rá a bátor embermentő tettére, így emlékezett vissza később:

„November 9-én fogtam az autómat, és elmentem a zsinagógába. Az épületet több száz ember vette körül, égett, és az SS emberei az imakönyvekkel fociztak. Ott álltam, és azt vettem észre, hogy csorognak a könnyeim, de egészen eltökélt lettem abban, hogy segíteni fogok az üldözötteken”.

Nemcsak az oltalmazottjai, hanem ő és a családja sem volt biztonságban a hitleri Németországban, viszont egy rendkívüli lehetőséggel élve elhagyhatta az országot. Néhány hónappal a második világháború kitörése előtt a nácik arra utasították, hogy kezelje António de Oliveira Salazar szélsőjobboldali portugál diktátor egyik barátját. Guttmann tehát visszakapta az útlevelét és elutazott Portugáliába.

Ludwig Guttmann főszerepet vállalt a paralimpiai játékok kialakulásában (Forrás: Channel 4)

Viszont miután a kiküldetése véget ért, nem tért vissza Németországba, hanem a ma már Menekült Akadémikusokat Segítő Tanácsnak nevezett szervezetnek – amely akkor a nácik által elbocsátott, többnyire zsidó származású akadémikusoknak és tudósoknak segített – köszönhetően Angliában telepedett le. Ott pedig 1943-ban létrehozta az ország első gerincsérültekre specializálódott intézményét, ahol a bénult betegek kezelésében és rehabilitációjában is jelentős eredményeket ért el.

Nemcsak a fizikai állapotjavulást segítő terápiákra helyezte a hangsúlyt, hanem az is célja volt, hogy betegei az önbecsülésüket is visszaszerezzék. Úgy vélte, ennek az egyik kulcsa a sport lehet.

„Valószínűleg ez volt az egyik legjobb gondolat, ami orvosként valaha is eszembe jutott” – nyilatkozta később az ötletéről.

Arra is rájött, hogy az addig szokásos gyakorlat, a kényszerített mozdulatlanság nagyon ártalmas a kezelteknek – a fekélyek okozta fertőzések miatti magas halálozási aránynak ez is oka volt.

Guttmann szeretett volna ezen változtatni, ezért elrendelte, hogy a felfekvéseket elkerülendő a betegeket kétóránként az oldalukra kell fordítani. Egyszerű labdajátékokkal, kerekesszékes kosárlabdával, dartsszal és íjászattal is kísérletezett, újításai pedig jó hatással voltak betegei állapotára.

Az orvos kezdeményezése egyre jobban kinőtte magát az elkövetkezendő években. Két évvel később már 60-an vettek részt a versenyen, az íjászaton kívül pedig gerelyhajításban is összemérhették erejüket a fogyatékossággal élő versenyzők. 1954-ben pedig már 14 nemzet képviseltette magát a tornán, többek között Ausztrália, Egyiptom, Pakisztán és Portugália is küldött résztvevőket.

Korszakos ötlete adta az alapot az 1960-ban, Rómában megrendezett első paralimpiai játékokhoz, amelyen már 400 parasportoló vett részt 23 országból – akik íjászatban, kosárlabdában, úszásban, vívásban, gerelyhajításban, lövészetben, klubdobásban, snookerben, úszásban, asztaliteniszben és ötpróbában mérhették össze erejüket.

Guttmann munkásságát és a fogyatékossággal élők sportjára gyakorolt hatását számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, 1966-ban lovaggá is ütötték. Világméretű mozgalmat teremtett, ugyanakkor szembetűnő szerénysége elismertsége csúcsán is megmaradt.

„Ha valaha is tettem valami jót orvosi pályafutásom során, akkor az az volt, hogy a sportot bevezettem a gerincvelősérült és más súlyos fogyatékossággal élők kezelésébe és rehabilitációs programjába” – mondta egyszer.

Kiemelt fotó: mosaico-cem.it