A PL korosodó ászai

Jamie Vardy

Amíg ifjabb kollégái – közösségi felületeiken meg is osztva azt rajongóikkal – iszonyatos munkával igyekeztek magukat karbantartani a nyári szünet alatt, és amerikai nyaralásokon sem átallottak nehéz súlyokat emelni, sprintelni halomszám, az edzőpályán izzadni, Jamie Vardy amúgy old schoolosan elnyúlt kanapéján, egy-egy doboz sört kortyolgatva. Így hangolt a felkészülés kezdetére. Mondhatni, csak hű maradt önmagához és életszemléletéhez: ha buli van, ereszd el a hajam; ha melózunk, beleadunk apait-anyait; ha viszont nyár és pihenés, lógassuk csak a lábat. Amúgy más rituálét is őriz a 34 éves, a Wolverhampton ellen pazar győztes gólt szerző csatárfenomén: a meccsek előtt ledönt egy-két Red Bullt, plusz felhörpint egy jóféle feketét.

Az eredmény: 85 PL-gól a harmadik iksz után.

Ezzel megelőzte a harmincasok örökranglistáján 84 gólig jutó Alan Shearert, és már csak nyolc találatra van a listavezető Ian Wrighttól. A top 5-nek amúgy Frank Lampard (82 veterán gól) és Teddy Sheringham (77) a másik két tagja. Így aztán hiába zárta az elmúlt idényt Kelechi Iheanacho 19 góllal és hét gólpasszal, bámulatos utolsó három hónapot produkálva, illetve öltötte magára a Leicester mezét a 23 millió fontért szerződtetett Patson Daka, az új idényben is Vardy a frontember. Amúgy rocksztárosan: amíg korábban a Palace híveit ingerelte gólja után sastáncával, ezúttal farkasüvöltést imitálva ünnepelte meg gólját a vendég Wolves-szurkolók előtt. Ha egyszer búcsúzik, szegényebb lesz a Premier League, addig viszont engedjük át magunkat az élménynek, és élvezzük Jamie Vardy fantasztikus góljait.

Edinson Cavani

Ole Gunnar Solskjaer elsősorban azzal győzte meg a hazavágyó dél-amerikait, nem hagyhatja el az Old Traffordot anélkül, hogy megtapasztalta volna, milyen a telt házas Álmok színházában futballozni; a 34 éves Cavani beadta a derekát. Ha a karanténkötelezettség nem száműzi onnan, már a Leeds ellen belekóstolhatott volna a (rangadókon) valóban frenetikus hangulatba – ami késik, nem múlik. Látva persze Mason Greenwood egyre érettebb centerjátékát, gyarapodó muszklijait, félelmetes gólérzékenységét, meglehet, ez az alighanem utolsó idénye sem jár automatikus kezdőcsapatbeli tagsággal, bár ha létezik az egyetemes futballnak vérprofi labdarúgója, az Edinson Cavani.

Nem csak a góljai miatt igyekezett ugyanis az Old Traffordhoz láncolni Solskjaer, hanem a példamutató edzésmunkája, elképesztő rutinja, a tőle elleshető csatárfortélyok, a hallatlan odaadása miatt is, amivel magával ragadja ifjabb csapattársait.

Greenwood emígyen az egyik legjobbtól tanulhat, és készülhet a szerepre, amelyik hosszú évekig tarthatja Jadon Sancho és Marcus Rashford között a csatársor centerében. Ott azért még jó néhányszor felbukkan majd az idén Cavani is, aki májusban kilenc bajnoki góllal a tarsolyban (7,7-es xG-ből vágott annyit) kanyarította oda a nevét az új szerződésre. „Nagyon megérintett az a rengeteg üzenet, amely arról árulkodott, a drukkerek mennyire azt akarják, hogy maradjak, én pedig mindent megteszek azért, hogy örömüket leljék a játékomban és a csapat teljesítményében” – mondta a megállapodás létrejötte után. Hamarosan élőben bizonyíthat nekik.

Séamus Coleman

A sztárvonulatból kissé kilóg a 32 éves ír, ám ha azt vesszük, hogy a nyitófordulóban a Southampton ellen kereken 300. PL-fellépését ünnepelhette (valamennyi élvonalbeli bajnokiját az Evertonban nyomta le), a kiscsillag kifejezés minimum jár neki.

Ha persze a küzdőszellem, győzni akarás, lelkesedés a kritérium, kevés nála nagyobbat találni, ezekre a jellemvonásaira volt szüksége 2017 márciusa után is, amikor egy Wales elleni válogatott mérkőzésen kettős lábszártörést szenvedett, és majd’ egy évbe tellett visszaküzdenie magát a gyepre.

A harcot mindig felvállalta és csapatkapitányként hirdette klubon belül is, azt követően pláne, hogy Carlo Ancelotti lett a kékek vezetőedzője. „Gyerekek, a mester nem azért jött, hogy egy középcsapatot irányítson, ő itt is sikeres akar lenni. Ha nem leszünk neki elég jók, biztos, hogy hozza magával az embereit”, fordult nagyjából ezekkel a szavakkal társaihoz, mondandója azonban nem mindenkinél talált értő fülekre. Ha gyötörték is sérülések az Evertont, a 10. hely, különösen pedig a hat győzelmet, négy döntetlent és kilenc vereséget számláló hazai mérleg pocsék ettől a nagy terveket szövögető klubtól; Rafa Benítez feladata immár egy-két polccal feljebb helyezni a kékeket. A rajt ígéretesnek bizonyult, bár az alighanem a kiesőjelöltek közé csúszó Southamptont illett is elpáholnia visszatérő fanatikus közönsége előtt. De ha az a hozzáállás jellemzi a csapatot, mint kapitányát, aligha lesz gond. Hogy miben is áll a colemani szemlélet, azt azután fogalmazta meg, hogy Djibril Sidibé személyében 2019 nyarán francia válogatott riválist kapott: „Az ember mindig játszani akar, de a futballista életében is van fent és lent. Az edzés után, vagy amikor bebújok este az ágyba, attól függetlenül, hogyan játszottam, két kérdést teszek fel: jó csapattárs voltam-e, illetve száz százalékot adtam-e. És mindig igennel tudok felelni. Eladom olykor a labdát? Igen. Hibázom? Igen. De mindig bele tudok nézni a tükörbe, és ha történetesen Sidibé játszik helyettem, száz százalékig támogatom, mert a legjobbat akarom a csapatnak.”

Pierre-Emerick Aubameyang

Az előző szezont alighanem szívesen elfelejtené, az ő szintjén a tíz bajnoki gól (a korábbi kilenc szezon egyikében sem zárt 13 alatt) édeskevés.

Pláne, hogy tavaly vált a klubtörténet egyik legjobban megfizetett játékosává.

És ugye látva elmúlt szezonbeli teljesítményét, az analógia Özillel óhatatlanul felötlik: a német középpályás fél évvel megállapodása lejárta előtt írt alá újabb három évre csillagászati, heti 350 ezer fontos (140 millió forintos) fizetésért (bruttó, de úgy sem kevés ugye), azután azonban nem nagyon volt már a régi. Mármost Aubameyang előző szezonja sem méltó a gaboni képességeihez, habár nem lehet elvárni tőle, hogy minden évben a hátán vigye csapatát, ahogy azt megtette például a 2019–2020-as szezonban. Akkor 15,8-as xG-vel szerzett 22 gólt, legutóbb nem sikerült azonban túlszárnyalnia a helyzetek minősége alapján várt gólszámot, egy klasszis csatár márpedig túl kell, hogy rúgja az xG-t. Voltak persze hátráltató tényezők: nem nagyon pihenhette ki a korábbi szezont, amelyet a Covid sújtott; édesanyja súlyos betegsége is gyötörte, ami miatt egy időre elhagyta csapatát; malária ugyancsak kínozta, ami után jó néhány kilót vesztett, és amit kondíciója is megsínylett; nem volt szerencsés a Spurs elleni derbiről való késése sem, ami után Arteta kitette a meccskeretből. Mindezek után, alaposan összeszedve magát a nyári pihenő alatt is kőkeményen dolgozott, a felkészülésben szintén, a gólok az előszezonban azonban elmaradtak. Lesz még vajon a régi? Neki kell erre megfelelnie, az Arsenal Brentford elleni nyitányán mindenesetre kiderült, Aubameyang hiánya vészjósló.

James McArthur

Ha létezik a PL-nek szorgos munkásembere, aki bár sosem tűnik ki, mégis rendkívül hasznos, az James McArthur. És ez most nem az üres sablon, amikor a semmilyen teljesítményre is azt mondjuk, hasznos; a skót tényleg rendkívül fontos alkotóeleme a Crystal Palace középpályás védekezésének.

A Premier League szintjén is előkelő helyet foglal el a nyomásgyakorlások számában, a szereléseket, labdaszerzéseket tekintve szintúgy, a lövések blokkolása ugyancsak az erőssége.

Egy buldog, akit nem véletlenül állított rendre a csapatba Alan Pardew, Sam Allardyce valamint Roy Hodgson. Most, közel a 34-hez lesz talán a legnehezebb dolga megőrizni csapattagságát, és nem azért, mert a korral annyit romlott volna a teljesítménye, hanem mert a Patrick Vieira irányította Palace a Chelsea-től kölcsönvette Conor Gallaghert, és mert a védelem közepébe érkezett ugyanonnan Marc Guéhi, valamint Joachim Andersen, így Cheikhou Kouyaté felléphet eredeti posztjára, a középpályára. Ekképpen mindjárt két új belső középpályással gyarapodott a konkurencia, ami McArthurnak kevésbé, a Palace-nek örömteli fejlemény. A Chelsea elleni nyitóforduló azt sugallta, munkája lesz bőven az újdonsült francia trénernek, de az esetleges gyengébb kezdet idején épp az olyan tapasztalt harcosoknak kell a többieket is magával ragadó produkcióval kirukkolniuk, mint James McArthur. Ha a hétvégén a Brentford ellen szerepet kap, 300. PL-meccsét ünnepelheti. Az azért dicsőség.

Thiago Silva

Egyelőre nem tudni, hogyan fest majd a Chelsea állandó védő triója – megy-e Kurt Zouma, és ha igen, hova; Jules Koundét sikerül-e megvennie a kékeknek; Trevoh Chalobah nyitófordulóbeli góljával végképp bejátszotta-e magát a kezdőbe –, az elmúlt szezon alapján azonban azt gondolhatjuk, még egy évig elég sokszor sepreget majd a védelem közepén Thiago Silva.

A BL-döntőben az Azpilicueta, Thiago Silva, Rüdiger hármas szerepelt, meglehet, idén is ezt az egységet tartja a legerősebbnek Thomas Tuchel.

A brazil az egyetlen, West Bromwich elleni fiaskót leszámítva – ő is bénázott az áprilisi, 5–2-re elveszített bajnokin –, a rá jellemző nagyvonalúsággal tette a dolgát, az egész mezőnyben a második legjobb passzhatékonyságot produkálva. Egy igazi vezér, alighanem ezt értékeli benne leginkább Tuchel. Ő pedig továbbra is tapintható játékörömmel futballozik, bár van valami, amit egykor a labdánál is szenvedélyesebben szeretett: „Gyerekkoromban, Rióban még a futballnál is jobban imádtam papírsárkányozni. Ha fociztunk, de közben megláttam egy papírsárkányt felszállni, hagytam a labdát, és fogtam a zsinóromat.” Paolo Maldini mondta róla egyszer, „az egyetlen védő, aki képes változtatni a meccs végeredményén”. Ehhez képest 36 éves koráig kellett várnia első BL-győzelmére. Hogy angol bajnoki címmel párosul-e, májusban kiderül. 40 éves koráig mindenesetre a pályán akar lenni.

Angelo Ogbonna

A hetedik londoni szezonját taposó 33 éves itáliai védő az elmúlt két idényben, David Moyesnál vált azzá a vezérré, amit már ifikorában, a Torinóban játszva beleláttak. Vagy legalábbis Alberto Zaccheroni, aki sokak meglepetésére egy Reggina elleni mérkőzésen bedobta az akkor 18 éves olaszt a mélyvízbe. Egyvalamiben majd’ mindenki megegyezik Zaccheronival: Angelo Ogbonna elszántságával kevesen bírnak vetekedni. „Mindig kiteszi a szívét a pályára”, mondta róla a korábbi londoni csapattárs Robert Snodgrass, edzésmunkáját dicsérte másik torinói trénere, Gianni De Biasi is. Egyetlen felróható hibájának az ambíció hiányát említette Zaccheroni.

„Ő ha játszott, boldog volt, ahogyan akkor is, ha nem. Ha Giorgio Chiellini személyiségének csak a húsz százalékát a magáénak tudhatja, az olasz válogatott kapitányává válik.”

Tizenháromszor így is beválogatták, a West Hamben mégsem mindig számított első számú középső védőnek. Manuel Pellegrini harmadikként számolt vele, David Moyes kellett ahhoz, hogy biztos kezdő legyen. A névjegyét az Európa-ligában is letenni igyekvő együttesben pedig immár nem csak kezdőember, vezér is.

Fotók: Getty Images