A portói „sakkosok” sikertörténete – Boavista FC

Portugália három nagy klubján (FC Porto, Benfica, Sporting CP) kívül kizárólag a Boavista (2001) és a Belenenses (1946) tudta megnyerni a bajnokságot. A portói egylet a megismételhetetlen tetten kívül több második helyezést is elért, míg 2003-ban az elődöntőig menetelt az UEFA-kupában.

Az alapítás körülményei, a legfontosabb címek

A Boavista egyesületét tíz évvel az FC Porto megalapítása után, 1903-ban hívta életre egy brit testvérpár, Harry és Dick Lowe. Az ország északi részén található város mindkét csapatát korábban alapították a patinás lisszaboni kluboknál. A Boavista név a Porto nyugati részén fekvő városrészre utal. 1910-ben játszották az első hivatalos mérkőzést a mostani létesítmény, az Estádio do Bessa területén a környékbeli Leixoes SC ellen. A szerveződésnek a kezdetektől fogva fekete-fehér klubszínei voltak és a „párducok” becenévre hallgattak – a mai stadion bejárata előtt egy hatalmas párduc szobra fogadja az érkezőket. Eleinte teljesen fekete szerelésben, majd fekete pólóban és fehér nadrágban, később fekete-fehér csíkos mezben szerepeltek. Az ikonikussá vált „sakktáblás” szerelést 1933 óta viselik, melyet az akkori klubelnök, Artur Oliveira Valenca egy kisebb francia gárdától lesett el. Mivel a Boavista az első évtizedekben csak a területi bajnokságban szerepelt, az országos ligában már az új szerelésben mutatkozott be.

Az első sikeresebb időszak az 1970-es évekre volt tehető, amikor három kupagyőzelem (1975, 1976, 1979) és egy bajnoki második helyezés (1976) színesítette a dicsőségtablót. A Boavista ekkoriban próbálhatta ki magát először a nemzetközi porondon, de az UEFA-kupában és a KEK-ben sem jutottak rendre tovább a második fordulónál.

Az ezredforduló sikerkorszaka

A portugál élvonalban viszont alaposan gyökeret vertek maguknak és rendre a mezőny első felében kellett számolni velük, és még ha a nagyok dolgát általában nem is sikerült megnehezíteni, a csapat rendre odaért a negyedik-ötödik helyre – vagy akár a dobogó legalsó fokára. A Boavista az 1992-es és az 1997-es siker jóvoltából összesen ötszörös kupagyőztesnek mondhatja magát – háromszor a portugál szuperkupát is elhódította. Az európai porondon sokáig az UEFA-kupa 1993-1994-es kiírásában elért negyeddöntős szereplés számított a legjobb eredménynek.

1997-ben Joao Loureiro vette át a klubelnöki posztot az édesapjától, Valentimtől, aki elhatározta, hogy felvirágoztatja az akkor elég rossz passzban lévő klubot. Az új első ember legfontosabb döntésének az bizonyult, hogy az FC Porto korábbi csapatkapitánya, Jaime Pacheco személyében fiatal edzőt nevezett ki az együttes élére. A kupagyőztes együttes legjobbjait tehetősebb klubok vitték el: Erwin Sánchez és Jimmy Floyd Hasselbaink mellett a saját nevelésű Nuno Gomes is továbbállt a Benficához. Az egykori kiváló középpályás azonban lelket tudott önteni a játékosokba és mindvégig hitt a kemény munkában. Az egyesületnél ikonikus magasságokba emelkedő bolíviai játékmester, Sánchez hamar visszatért a lisszaboni „sasoktól” és Pacheco első teljes szezonjában meg sem álltak a bajnoki második helyig.

A következő kiírásban az UEFA-kupa-szereplés hamar véget ért, kizárólag a bajnokságra koncentrálhattak, melyet fantasztikus menetelés végén hódítottak el az FC Porto elleni, végletekig kiélezett versenyfutás megnyerésével. Az első helyet az utolsó előtti fordulóban az Aves legyőzésével hódították el, így az utolsó fordulóban a városi rivális elleni 4–0-s fiaskó már nem számított. A Boavista kiemelkedő csapatteljesítménye révén egy ponttal meg tudta előzni a jóval nagyobb nevekből álló Portót. Legeredményesebb játékosai a brazil Elpídio Silva és Duda voltak tíz-tíz találattal, a kiegyensúlyozottságról mindent elmond, hogy összesen 16 játékos szerzett gólt, míg a magabiztos lábakon álló védelem a 34 forduló alatt csupán 22 alkalommal kapitulált.

„Azért nyertünk, mert mi voltunk a legjobbak” – summázta a szezont Pacheco mester.

Címvédőként a bajnokságban a második helyen végeztek öt ponttal a Sporting CP mögött, míg a Bajnokok Ligájában a Borussia Dortmundot megelőzve bejutottak a második csoportkörbe, ahol a harmadik helyet csípték el a Manchester United és a Bayern München kvartettjében.

Egy évvel később az UEFA-kupában majdnem összejött az igazán nagy dobás, a „sakkosok” ugyanis egészen az elődöntőig meneteltek. A második számú európai kupasorozatban a Paris Saint-Germain, a Hertha BSC és a Málaga együtteseit búcsúztatták. A döntőbe jutásért 2–1-es összesítéssel kényszerültek főhajtásra a Henrik Larsson vezette Celtic ellen, így elmaradt az FC Porto elleni házi döntő, melyet José Mourinhóék 3–2-re megnyertek a skótokkal szemben.

A Boavista az akkori sikereinek hatására természetesen hazánkban is szép számmal szerzett rajongókat magának. Balázs László, a Boavista magyar blogjának és a portugál labdarúgással foglalkozó Luzofoci oldalnak a szerkesztője kérésünkre a felelevenítette a portói csapat iránti rajongásának kialakulását:

„Az Eurosporton az ezredforduló környékén még futó Eurogoals című műsor portugál bajnoki összefoglalóinak köszönhetően már korábban is találkoztam a Boavista nevével, de mint oly sokakban, természetesen bennem is a legnagyobb sikereket elérő csapat hagyott mély nyomot. A jellegzetes meznek biztosan köze van hozzá, hogy miért ők lettek a kedvenceim. A csapat játéka, egyéniségei, később a klubot övező szurkolói kultúra mind éppúgy megfogott. Ezen túlmenően valamilyen okból kifolyólag mindig is kicsit különc srác voltam, nem feltétlenül vonzódtam az aktuális sztárcsapatok felé. A portugál labdarúgás egészével a 2004-es Európa-bajnokság hatására kezdtem el jobban foglalkozni és a nyelvet tanulni. Annak idején a blogom tulajdonképpen a Nemzeti Sport Online fórumáról nőtte ki magát, eleinte ott kezdtem a Boavistáról írni a maga topikjában.”

Kizárás és feltámadás

A nagy sikereket követően jelentős visszaesésnek számított, hogy a 2002-2003-as bajnoki idényben csak a tizedik helyet sikerült megcsípni. Ezt követően Pacheco helyét Sánchez vette át, de ő sem tudta megállítani a zuhanást. A 2004-es portugáliai Európa-bajnokságra felhúzott új stadion költségei olyan kiadásokba verték a klubot, melynek eredményeként egyre jobban eladósodtak és gyengébb eredményeket értek el. Még ennél is fájóbb volt, hogy 2008-ban a játékvezetők megvesztegetésévével vádolták meg a klubot. A bundabotrány miatt Loureirónak távoznia kellett, a „sakkosokat” pedig visszasorolták a másodosztályba. A meggyengült csapat 2009-ben kiesett a második vonalból és 41 év után először csak a harmadosztályban versenyezhetett. A Boavista éveken át a harmadosztályban sínylődött, de 2013-ban jogszerűtlennek ítélték a kizárást és 2014-ben már újra a Primera Ligában állhatott rajthoz. Onnantól kezdve ismét állandó szereplői a legmagasabb portugál ligának, de a legjobbak dolgát képtelenek megnehezíteni. A nagy visszatérés óta a csapat legjobb eredménye két nyolcadik helyezés volt.

„Alapvetően 2009 elején azért indítottam el a blogot, hogy a bundabotrány miatti kizárás ügyét végigkísérjem. A közösségi médiának köszönhetően felfigyeltek a blogomra Portugáliában is. Még a Boavista hivatalos honlapján is írtak róla, így aztán csakhamar több kinti, egyébként roppant barátságos drukkerrel ismerkedhettem meg. Volt, akit a portói kirándulásaim után Budapesten is viszontláthattam. Először 2015-ben jártam Portugáliában, a szenegáli klubikon, Fary Faye búcsúmeccsére készültem. Szerencsétlen módon a meccsnézés füstbe ment, mivel az ellenfél, a Nacional gépe a rossz időjárási viszonyok miatt Madeirán ragadt, így a bajnokit elhalasztották. Másodszor 2018 októberében, akkor már némi nyelvismerettel felvértezve, hosszabb ideig maradtam. Több szurkolóval sikerült megismerkednem az Aves elleni meccs előtt. Éreztették velem, hogy mennyire megbecsülik a messziről jött drukkereket. Igazi nagy család ez a közösség. Ismerek cseh és brazil Boavista-szurkolót, valószínűleg őket is hasonló fogadtatásban részesítették. Porto városa már az első alkalommal teljesen elvarázsolt, lenyűgöző hely, igazán vendégszerető lakókkal” – mesélt élményeiről Balázs László.

Egyhamar nem várható, hogy a Boavista újból beleszóljon a nagy hármas versengésébe, a Porto, a Benfica és a Sporting sokkal jobb anyagi lehetőségekkel és versenyképesebb klubmodellel bír, de a 2000-es évek elejét senki sem veheti már el tőlük. A Boavista az elmúlt idényt a 18 csapatos portugál első osztály tizenkettedik helyén zárta, az új kiírást pedig két győzelemmel rajtolva igencsak biztató módon kezdte.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtangó

Kiemelt kép: iol.pt