A prágai „kenguruk” ismét megcélozták Európát

1895-ben Vrsovicében – ami akkoriban egy Prága melletti kis falu volt – hívták életre az SK Kotva névre hallgató csoportosulást, ahol a fiatalok főként kerékpározással és labdarúgással foglalkoztak. 1901-ben megalapult a Cseh Labdarúgó-szövetség (CSF), amely szeretett volna csatlakozni a FIFA-hoz. Noha az Osztrák–Magyar Monarchia minden erejével tiltotta ezt, a lassan emelkedő létszám miatt egyre közelebb került ehhez az CSF. Az SK Kotva 1905-ben nyújtotta be felvételi kérelmét a szövetséghez, s még ugyanabban az évben felvette az AFK Vrsovice nevet.

Az első világháború sajnos a klubot sem kerülte el, a játékosok fele a lövészárkokban harcolt, hatan közülük életüket is veszítették. Ezután a közép-csehországi ligában szerepelt a csapat, a bajnoki szünetekben pedig külföldön terjesztette a csehszlovák futball hírét. Öt év alatt mintegy 40 mérkőzést játszott francia, német, lengyel, belga, holland, osztrák és jugoszláv csapatokkal, majd 1927-ben még nagyobb túrára indult.

A legendás ausztrál turné

A messzi Ausztráliából érkezett egy felkérés, aminek komolyságában a Slavia Praha és Viktoria Zizkov vezetői nem hittek, így átengedték az utazás lehetőségét a vrsoviceieknek. A klubnál az indulás előtt még egy megfelelő nevet kerestek, mert tudták, hogy az AFK Vrsovice kiejthetetlen lenne az ausztráloknak. Végül az AFK Bohemians-Cesi nevet választották, ami mutatta a hovatartozásukat, valamint használhatónak tűnt az angol nyelvterületen is. 1927. április 6-án a Bohemians küldöttsége elindult a távoli földrészre, a pályaudvaron nemcsak egész Vrsovice, hanem Prága minden tájáról érkezett szurkolók búcsúztatták a labdarúgókat. Még a helyi polgármester is szót kért:

„Ez az expedíció Prága külvárosából a csehszlovák sportolók leghosszabb útja lesz. Nem csak a klubért, hanem az egész csehszlovák sportért, sőt az egész nemzet becsületéért fogtok harcolni. Mi pedig, szilárdan reméljük, hogy a vrsoviceiek nem fognak csalódást okozni, sikereket elérve térte majd haza.”

A július végéig tartó túra végül minden téren jól sikerült. A 19 lejátszott mérkőzés mérlege: 14 győzelem, két döntetlen és mindössze három vereség volt. A legtöbb ausztrál szurkoló csak a klub megérkezésekor értesült Csehszlovákia létezéséről, a helyi sajtó nagy nyilvánosságot biztosított a viszonylag új államnak, s a túra után is kapcsolatban maradtak a vrsoviceiek több ausztrál város képviselőivel.

1927. július 30-án szurkolókkal és zenészekkel megtelt peronok várták minden állomáson a hazatérő futballistákat. Előbb Vrsovicébe ment a csapat, majd Prágába is volt egy út, ugyanis hivatalosak voltak az elnökhöz is. Egy kengurupárt – az ausztrál külügyminiszter ajándékát – is hoztak magukkal a kirándulásról Tomás Garrigue Masaryk elnöknek, de az állatok végül a prágai állatkertbe kerültek. (Egyes hírek szerint ők az ősei a ma is ott élő kenguruknak.) A klub az utazás után csak a zöld-fehér színeit, s ezzel együtt a mezét tartotta meg, mert új nevet – AFK Bohemians – vett fel, címerébe pedig bekerült a kenguru.

Az 1927-es út csoportképe (Forrás: Wikipedia)

A következő évtizedekre a zűrzavar volt jellemző, az 1930-as évektől egészen 1973-ig kiesések és feljutások követték egymást, gyakoriak voltak a névváltoztatások, sokszor az éppen aktuális politikai irányzat határozta meg a klub mindennapjait.

A sikerkorszak

A nehéz időszaknak Bohumil Musil kinevezése vetett véget, aki egy fiatal, tehetséges generációt kapott meg edzőként. Ekkor olyan játékosok szerepeltek a klubnál, mint a jelenlegi elnök, Antonín Panenka – igen, ő annak a tizenegyesrúgás típusnak a névadója –, majd általa került a csapatba Karol Dobias, aki szintén tagja volt az 1976-os Eb-győztes csehszlovák válogatottnak.

Musil még a másodosztályban vette át a Bohemianst, majd azonnal feljuttatta, a csapat pedig állandó szereplője lett az élvonalnak. Az 1974–1975-ös bronzérem már jelzésértékű volt a fejlődés szempontjából, de akkor még hiányzott egy kevés a nagy sikerhez. Ehhez Tomás Pospíchal kinevezése kellett, aki építve elődje munkájára, 1979 és 1985 között hat szezonon át dobogón végzett a csapattal.

Az 1980-as évek első három idényében egyaránt bronzérmes volt a gárda, s két vesztes kupadöntő után 1982-ben megszerezte első és egyetlen kupasikerét, amit a rákövetkező idényben az első bajnoki cím is követett. Nem sikerült azonban duplázni, mert a Bohemians ugyan zsinórban negyedszer is döntős volt, de harmadszor is kikapott. A folytatásban Pospíchallal már csak két bronz- és egy ezüstérem, valamint egy újabb vesztes kupafinálé jött össze, de amikor 1987-ben a szakember távozott, akkor az ország egyik legjobb csapatát hagyta maga mögött.

A bajnoki ünneplés (Forrás: Bohemians Praha 1905)

Az utódok azonban nem tudták megőrizni a sikerességet, a csapat egyre rosszabb teljesítményt nyújtott. A következő két évtized ismét az osztályok közti mozgásról szólt, a 2000-es évek közepén még a harmadosztályt is megjárta a klub rossz anyagi helyzete miatt, de 2013 óta stabilan az élvonal tagja.

Még egy kis Ausztrália

A Bohemiansnál továbbra is a klub identitásának szerves részeként tekintenek az Ausztráliával való történelmi kapcsolatra. 2014-ben a szurkolók egy csoportja elrepült az óceániai országba, hogy megismételje 1927-es csapatuk híres túráját. Értelemszerűen nem a helyi profi csapatokkal mérkőztek meg, hanem az adott városok különböző csapatainak rajongóival, amatőr együttesekkel. Végül 13 mérkőzést játszottak, s a hazatérés után a klub székházában lévő 1927-es emlékek mellé róluk is kikerült egy tabló, amin a szurkolók kis képe mellett a meccseken készült fotókból összevágott montázs szerepel.

A klubvezetés is bizonyította a kapcsolat erejét, amikor ugyanis 2019 júniusában Ausztráliában bozóttüzek következtében több mint 63 000 km² terület égett le, 2500 épület vált a lángok martalékává, akkor a Bohemians elnöksége arra buzdította a szurkolókat, hogy adományozzanak egy vadvédelmi alapnak. A klub azt a felajánlást tette, hogy amennyi pénz összegyűlik a drukkerek által, annak a dupláját teszi bele a közösbe.

2021-ben egy ausztrál konzorcium – amelyet az ausztrál játékosszövetség korábbi főnöke, John Didulica vezetett – tárgyalásokat folytatott a klub tulajdonjogának bizonyos mértékű megvásárlásáról. A 15%-os megállapodás nem biztosított olyan jellegű mozgásteret az új befektetőnek, amely segítéségével megvalósítsa célját.

Noha a Bohemians régóta fennálló kapcsolatát Ausztráliával ezzel is tovább építették, sőt pénzügyileg is sikerült stabilabbá tenni a klubot, de az európai futballba betörni vágyó ausztrál játékosok, edzők és stábtagok nem itt találták meg a helyüket. Azonban azon törekvés, hogy az 1980-as évek második fele után ismét megmutathassák magukat Európában, talán megvalósulhat, mert a Jaroslav Vesely irányította együttes a felsőházi küzdelmekre is esélyes, onnan pedig egyetlen lépésre van az Konferencia-liga-selejtező.

Kiemelt kép: Bohemians Praha 1905