A Premier League gazdasági egyeduralkodása
Napjainkban a világ legerősebb bajnokságának a Premier League-et szokás nevezni. Talán már teljesen természetesnek tűnik, hogy minden labdarúgó álma az angol bajnokságban játszani, és minden szurkoló leginkább egy-egy PL-mérkőzésre szeretne eljutni. De korántsem volt ez mindig így, és jelenlegi formájában egy kifejezetten fiatal ligáról beszélhetünk. Hogyan alakult ki mégis mindez?
KEZDETEK
A labdarúgás annak idején Angliából indult térhódító útjára, a sportág alapjait az 1800-as években a szigetországban fektették le. 1848-ban a Cambridge-i Egyetem diákjai létrehoztak egy egységes szabályzatot, amelyet idővel egyre több helyen elfogadtak és alkalmaztak. 1862-ben 12 labdarúgócsapat megpróbálkozott egy egységes rendszer megalapításával, ám ez nem jött létre. Ebenezer Cobb Morley vezetésével azonban (aki főtitkára, majd később elnöke lett a szervezetnek) egy évvel később megalakult az Angol Labdarúgó-szövetség (FA). Az FA a világon legrégebben alapított labdarúgó-szövetség, és Angliában rendeztek először a mai rendszerhez hasonlóan, szervezett formában nemzeti labdarúgó-bajnokságot. A Football League első kiírására 1888-ban került sor, a legelső idény bajnoka a Preston North End csapata lett.
A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS KEZDETE
Ahogy haladtak előre az évek, sokat fejlődött a technika és a gazdaság, az 1980-as évektől kezdődően egyre több csapatnál jelentek meg a mezszponzorok, s ekkoriban kezdtek a nagyobb nemzetközi vállalatok rájönni, hogy a futballisták kiváló reklámhordozók lehetnek.
Az ’80-as években a Sky Sports szerezte meg a bajnokság mérkőzéseinek közvetítési jogait. A Canon személyében a Football League 1983-ban kapott először főtámogatót, és lett Canon League a bajnokság neve (ez azóta is időről időre változik).
A PREMIER LEAGUE VIRÁGZÁSA
1992. február 20-án az angol első osztályú klubok az FA teljes támogatása mellett 104 év után kiváltak a Football League-ből, és létrehozták a ma is ismert Premier League-et. Néhány évvel később az első osztályú bajnokságot 22-ről 20 csapatosra csökkentették; a második vonal a Championship lett, a harmadosztály pedig a League One.
A PL létrejöttét leginkább gazdasági okok vezérelték. Az 1990-es évektől kezdődően a klubok számára a jegyeladások mellett a különböző reklámszerződések és a televíziós közvetítésekből befolyó bevételek egyaránt jelentős összeget produkáltak. Néhány év alatt a Premier League a világ legnagyobb nézettséggel bíró nemzeti bajnoksága lett, ráadásul a PL a világ hatodik legnagyobb létszámú profi sportligája az amerikai major ligák után.
Ahogy az argentin tréner, César Luis Menotti mondta a ’90-es években:
„Az utópiák világa kipusztult. Haszonelvű társadalomban élünk, ahol a futball nagy üzletekre kárhoztatott.”
A bajnokság nem csak a csapatok és azok tulajdonosai részére járt előnyökkel, hanem kétségtelenül az egész Egyesült Királyság profitált belőle. (Angol csapatok mellett előszeretettel walesiek is részt vesznek a bajnokságokban, a Swansea és a Cardiff City is megfordult a PL-ben, jelenleg mindketten az angol másodosztályban szerepelnek.)
- Turizmus: évente több mint fél millió futballszerető fordul meg a szigetországban egy-egy PL-mérkőzés megtekintése céljából, és tölt el hosszabb-rövidebb időt az országban, jelentős bevételhez juttatva ezzel a szállodákat, vendéglátóegységeket, egyéb kikapcsolódási lehetőségeket szolgáltató helyeket, stb.
- Gazdaság: az egyesületek jelentős összegű adókat fizetnek be a kincstárba (a 2016-2017-es idény adatai szerint 3.3 milliárd fontot), a külföldi klubtulajdonosok pedig jelentős mértékű tőkét hoznak be az országba.
- Munkahelyteremtés: a 20 PL-csapat hozzávetőlegesen százezer dolgozót foglalkoztat a különféle szakembereken kívül a pályagondnokon át a biztonsági személyzeten keresztül egészen a takarítókig.
Mark Gregory, az Ernst & Young vezére úgy fogalmazott:
„Egy sikeres Premier League nem csak a futball, de az egész ország számára hasznos, hiszen a PL egy világszerte ismert márka a magas színvonalú labdarúgás révén.”
A Premier League gazdasági fölénye teljesen egyértelmű a többi európai topbajnoksággal szemben, hiszen már évekkel ezelőtt is megközelítették az évi 3 millió eurós bevételt, miközben a német, a spanyol, vagy az olasz liga csak a 2 milliót, vagy még azt sem érte el:
Kevin Alavy, a Futures Sport + Entertainment ügyvezető igazgatója szerint a PL sikere elsősorban azon múlt, hogy ők kínáltak először topfutballt ingyenesen a távol-keleti piacoknak:
„Például a 250 millió lakosú Indonézia a tévétársaságok elsődleges célpontjává vált. Először beetettek az ingyenes csomagokkal, aztán amikor mindenki rákapott a Premier League ízére, akkor bedobták a nem annyira ingyenes tévécsomagokat.”
A PL legnagyobb bevétele ugyanis a televíziós közvetítések jogdíjaiból származik, világszerte csaknem 200 országban sugározzák a mérkőzéseket. Ennek köszönhetően az angol csapatok közül még a kiesőjelöltek is nagyobb bevételre tehetnek szert a közvetítések jogdíjaiból, mint mondjuk az olasz vagy spanyol bajnokság harmadik-negyedik helyezettjei. A PL televíziós bevételei éves szinten már meghaladják az 5 milliárd fontot:
A 2000-es évektől kezdődően egyre több angol csapat került külföldi milliárdos tulajdonába: a Chelsea-t az orosz üzletember, Roman Abramovics először 2003-ban vette meg; a Manchester United 2005 óta van az amerikai Glazer-család birtokában, míg a leginkább „semmiből” nagyratörő csapat, a Manchester City, amelynek 2008 óta az arab emírségekbeli Mansour sejk a tulajdonosa, azóta egy többszörös bajnok sztárcsapatot vásárolt össze a város (korábban) kisebbik gárdájánál.
Az angol másodosztály (Championship) rájátszásának döntőjét szokás „a világ legdrágább meccsének” nevezni, hiszen a győztes feljut a Premier League-be, és éves szinten mintegy 90 millió fonthoz jut a televíziós bevételekből, reklámokból, jegyeladásokból, míg a vesztes marad a jóval szerényebb anyagi támogatást biztosító második vonalban.
Az angol csapatok ugyan finoman szólva sem voltak egyeduralkodók az európai labdarúgásban, a gazdag klubtulajdonosok viszont rengeteg pénzt fektettek bele a klubok működtetésébe, így egyfelől méregdrága fizetéseket tudnak biztosítani a játékosok számára, másrészt pedig elképesztő összegeket képesek kifizetni a piacon egy-egy kiszemelt játékosért.
Ebből a két okból kifolyólag tömegével igazoltak át kiváló labdarúgók a Premier League-be. Bár az elmúlt egy-másfél évtized két korszakos zsenije közül Cristiano Ronaldo csupán hat éven át, Lionel Messi pedig – eddig – egyáltalán nem játszott Angliában, mégis hosszú évek óta a PL-t jóval erősebb bajnokságnak tartja a közvélemény, mint bármelyik másik európai topligát.
A 2010-es évektől kezdődően a Premier League magasan a legtöbbet költötte a játékosigazolásokra a másik négy topbajnoksággal szemben, és a csapatok rangsorában is rendszerint arányaiban véve legalább öt angol klub található minden átigazolási időszakban a legjobb tíz között. A teljesség igénye nélkül a Manchester City, a Manchester United, a Liverpool, a Chelsea és az Arsenal költekezik a legtöbbet, és biztosítja a legmagasabb jövedelmet játékosai számára. (A táblázaton látszik, hogy a MU például a 2019-2020-as szezonban csaknem 180 millió eurót költ a fizetésekre.)
A LEGVONZÓBB BAJNOKSÁG
Az angol egyesületek „munkássága” révén elszálló árak miatt világszerte egyre nagyobb összegeket fizetnek ki a csapatok játékosokért. Ebből kifolyólag a piaci értékek az elmúlt néhány évben az egekbe szöktek – erre a tendenciára a mostani, koronavírus-járvány miatti kényszerszünet jó eséllyel átmeneti visszajelzést jelenthet. Noha amíg a 2020-as válság más országok csapataira hatással van, a PL-ben mintha mi sem történt volna, úgy hajtották végre a több tízmilliós transzfereket.
A két évvel ezelőtti adatok szerint az alábbi klubok költötték a legtöbbet játékosigazolásokra, természetesen az élmezőnyben számos angol csapattal találkozhatunk:
Európa öt topbajnokságának bevételi rangsorát a Premier League csapatai már az elmúlt két évtizedben is folyamatosan uralták, de igazán a 2010-es években tudott kiemelkedni a többiektől, és az általános gazdasági előrejelzések szerint a 2020-as évtizedben a különbség további emelkedése várható:
KONKLÚZIÓ
Kétségtelen, hogy manapság a legtöbb labdarúgó számára már a Premier League jelenti karrierje nagy célját, és nem feltétlenül csak a magas színvonalú játék és a csodálatos angol stadionok miatt, hanem sokkal inkább a mesés fizetések okán. A PL-csapatok egymással folytatott versengése révén világszerte megemelték az árakat, a topcsapatok az elmúlt években egy-egy nyáron akár 500 millió euró környéki összegeket is hajlandóak elkölteni játékosokra. Bár az eddigi rekordösszegű átigazolást a Barcelonától a PSG-hez igazoló Neymar tartja 222 millió euróval, a kapusok közti világrekord (Kepa Arrizabalaga, Chelsea, 80 millió euró) és a hátvédek közti rekordérték (Virgil van Dijk, Liverpool, 84.5 millió euró) egyaránt a szigetországhoz köthető.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/futballtango
Képek:
https://e0.365dm.com/20/06/2048x1152/skysports-premier-league-restart_5015502.jpg
https://mobilemarketingmagazine.com/wp-content/uploads/Manchester_City_Premier_League_C.jpg
https://i.dailymail.co.uk/1s/2018/10/16/12/5089050-0-image-a-18_1539690068909.jpg
https://cdn.statcdn.com/Infographic/images/teaser/18972.jpeg
Szerző
