A Premier League ritkán megénekelt hősei: Gabriel Magalhaes, McTominay és Sarr

Gabriel Magalhaes (Arsenal FC)

Két remekül középre tett szögletével (két assziszt) és bombagóljával a London Stadiumba visszatérő, a meccsen hazai részről kifütyült, annak végén elismerő tapssal jutalmazott Declan Rice-ról szólt valamelyest a West Ham United–Arsenal derbi, a kivégzés apropóján mégis érdemes Gabriel Magalhaest (is) kiemelni, aki sokadjára bizonyult csapata egyik legjobbjának. De hogy az egyik legstabilabb embere, az biztos.

Akkor is, ha idén is elpasszolta egyszer-kétszer a labdát, ami talán az egyetlen gyengéje. A 88,2 százalékos passzhatékonysága persze nem rossz, ám vannak a középső védők közt olyanok, akik simán 90 százalék feletti pontossággal továbbítják a labdát (Micky van de Ven, Thiago Silva vagy Rúben Dias), persze korántsem mindegy, mennyi abból a progresszív, illetve a vonalakat átjátszó átadás. No de ha e téren lehetne is magabiztosabb a brazil, elképesztő fizikuma, testi ereje, gyorsasága, fejjátéka a legjobbak közül való, utóbbi képességét pedig az ellenfelek kapuja előtt is rendre kamatoztatja. Mind a négy idei gólját bólintotta, az Arsenal kiváló pontrúgás-variációit a gyakoroltak szerint végrehajtva. Ha pedig hozzátesszük, hogy a 22 bajnokiján két sárgát kapott mindössze, valamint írd és mondd 17 szabálytalanságot követett el, a fejlődés kézzelfogható.

Sokkal higgadtabban játszik, mint azelőtt, persze volt ideje megérni: azóta, hogy 2020 áprilisában Észak-Londonba igazolt, Bukayo Saka kivételével Gabriel szerepelt az Arsenalban a legtöbb mérkőzésen. Nagyon jól hat rá párja, William Saliba, aki aztán valóban a nyugalom szobra, ráadásul mindenfajta sallang nélkül futballozik. Míg Gabriel szerette túljátszani az egyes helyzeteket – elhitetni a játékvezetővel egy-egy szerelésekor, tisztázásakor, hogy vele márpedig csúnyán szabálytalankodtak, ilyenkor pedig látványosan, olykor nevetségesen eldobta magát –, francia csapattárs futballja nélkülöz mindenfajta sumákságot. Hogy erre, vagy valami másra gondolt-e Mikel Arteta, amikor arról beszélt, „Gabriel sok mindent megváltoztatott az életében, a mentalitását is”, nem tudni, jó irányba indult el mindenesetre.

150. londoni fellépését például újabb góllal ünnepelte meg, és ha azt a három és fél évet vizsgáljuk, amióta az Arsenal tagja, több gólt rögzített játékhelyzetből senki sem szerzett a Premier League-ben (épp a West Ham játékosát, James Ward-Prowse-t előzte meg 14. találatával). Az Arsenal idén a szögletek nagymestere (korábban is jó volt benne persze), 11 gólt szerzett ebből a játékhelyzetből, a második Everton kilencet, a Tottenham és a Luton Town egyaránt nyolcat. Kell ehhez a pontrúgás-guru Nicolas Jover kreativitása, de Gabriel mozdulatsora és pontos bólintása is. Bátran, félelmet nem ismerően futballozik, erre a tulajdonságára volt szüksége 2021 nyarán is, amikor baseballütővel felfegyverkezett két betörő igyekezett néhány személyes tárgyától megfosztani, meglovasítva például Mercedesét. Nem sikerült azonban nekik, mert még a garázsban visszaverte a támadókat. Ahogy a pályán is szokta, csak épp erőszak nélkül, de egészséges agresszivitással.

Scott McTominay (Manchester United)

Ha tippversenyre kérték volna a szezon előtt a Manchester United híveit, hogy ki lesz az a játékos, aki fontos góljaival a legtöbb pontot szállítja kedvenc csapatuknak, a döntő többség bizonyára Marcus Rashfordot nevezte volna meg; egy szűkebb közönség meglehet, Bruno Fernandest. De arra, hogy Scott McTominay lesz az, bizonyára alig néhányan voksoltak volna.

Márpedig idén a skót a megmentő, amely szerepben sokadszor tűnt fel. Ezúttal a Villa Parkban, ahol szűk negyedórával a becserélése után, a 86. percben szerzett győztes gólt. Az tényleg valamiféle fintora a futballnak, hogy Rashford helyett pályára lépve, bár McTominay láthatóan nagy ívben tesz arra, ki helyett érkezik, őt egyetlen cél vezérli, megnyerni csapatának a meccset. Elég jól sikerült ezt eddig megvalósítania.

Akik góljaikkal a legtöbb pontot szállították csapatuknak ebben a PL-idényben

Csak a 12. lenne a Manchester United a skót 12 pontot érő góljai nélkül, ezzel a terméssel, mint látható, McTominay az első a Premier League-ben. Októberi varázslata talán a vasárnapinál is látványosabbra sikeredett, akkor ugye a 90 perc letelte után duplázva nyerte meg a meccset a Unitednek a Brentford ellen. December elején a Chelsea ellen ugyancsak parádézott, akkor is a duplájával nyert csapata az Old Traffordon.

Az Aston Villa ellen a neki jutó bő negyedórányi játékidőben hatszor ért labdához, egyszer célozta meg a kaput, ebből lett három pont. A skót válogatottban tavaly mutatta meg, mennyire gólérzékeny, 2023-ban a két Ciprus elleni, valamint a spanyolok és a grúzok elleni Eb-selejtezőn (tehát négy találkozón) hintett hat gólt, addig sosem tapasztalt gólfesztivált produkálva. Meglehet, az hozta meg az önbizalmát, azóta legalábbis sokkal hatékonyabb, és sokkal magabiztosabb a kapu előtt. Remek tempóérzékkel érkezik meg a tizenhatoson belülre, pontosabban céloz, de a gólok mellett rendkívüli energikusságot, egészséges agresszivitást kölcsönöz a csapatnak, ez – amitől a társak is úgy érezhetik, semmi sincs veszve, érdemes még egy elszánt hajrának nekifeszülni – legalább annyit ér, mint a nagyszerű befejezései.

„Sokaknak lehet a példaképe” – dicsérte hősét Erik ten Hag. – „Bármikor kész ezzel az energiával beszállni. A hétköznapokon is ugyanez a lelkesedés jellemzi, akkor is, ha az egymás közti játékban az ellenfél egyik emberét kell alakítania. A legjobbját nyújtja akkor is, ha 90 percen át van rá szükség, de akkor is, ha egy percre áll be. Mindig játékra kész. Örülök, hogy van egy ilyen futballistám.”

A holland tréner szavait igazolja, hogy McTominay a negyedik gólját szerezte csereként, és ahogy a presszingben kincs az ilyen intenzív típus, elszántsága a kapu előtt is kamatozik.

Pape Matar Sarr (Tottenham Hotspur)

A Spurs középpályásáról nagyjából ugyanez elmondható. Ő nem ötéves kora óta hordja jelenlegi klubja címerét, mint a skót, mégis hasonló lelkesedéssel veti bele magát a küzdelembe, teszi bele szívét-lelkét futballjába. Neki is az egyik legfőbb erénye a fizikuma, az elképesztő munkabírása, valamint, hogy nagyszerű érzékkel fut be az üres területekbe.

Így tett a Brighton ellen is, amely csapat az amúgy kiváló egy az egy elleni védekezésével – előfordult, hogy a vendégektől a James Maddisonra állított középső védő, Jan Paul van Hecke nagyon elöl tartózkodott – eléggé szabadon hagyta a pálya középső részét, ezekbe a területekbe pedig olykor ragyogóan mozdult be a szenegáli. A Brighton főként az első félidőben meg is zavarta a Spursöt; ha valamiben, a saját védőharmadban elveszített labdák számában muszáj lesz fejlődnie Ange Postecoglou csapatának, amelyik persze sosem fogja feladni rövid passzos harcmodorát.

De hogy mennyire működött a Brighton elképzelése az első félidőben, azt jelzi, hogy a Tottenham a 18, minimum tíz passzt jegyző akciójából csak ötször tudott eljutni az ellenfél tizenhatosán belülre. Hanem a második félidőben az ember-ember elleni védekezést többször is átjátszva sokkal veszélyesebben futballozott, az egyenlítő gól előtt Sarr megint csak jól futotta meg az üres területet. Gól lett a jutalma.

Kiváló idei teljesítményének pedig szerződéshosszabbítás: ahogy Destiny Udogie-val, a szenegálival is 2030-ig hosszabbított a Spurs, a még mindig csak 21 esztendős, jócskán fejlődőképes Sarr hosszú ideig lehet a londoni középpálya motorja. Technikai előképzettsége sem rossz, minthogy ugyanannak a dakari akadémiának, a Génération Footnak a neveltje, mint Sadio Mané. Utóbbi elég szép karriert futott be, Sarr hasonlót remél.

„Az a futballista, aki igencsak sok problémát tud okozni az ellenfeleknek”

– mondta róla Ange Postecoglou még a nyáron, a Manchester Unitednek lőtt gólja után.

Hát még azóta mennyit, még inkább elsajátítva az ausztrál futballjának alapelveit.