A Premier League történetének legfiatalabb gólszerzője 33 évesen már sportigazgató

Kezdetek

Minden egy prestoni focitornával kezdődött. Jamest, az akkor hatéves hiperaktív kisfiút kiszúrta az Everton FC egyik játékosmegfigyelője, a család és a klub pedig megállapodott, hogy Vaughan kezdetben hetente kétszer az Everton akadémiáján edz. 13 éves koráig ingázott az akadémia és lakhelyei (Preston, majd Birmingham) között, majd a klub kollégiumába költözött.

Koraérettsége, fizikai adottságai révén mindig is jóval korosztálya előtt járt, már 15 éves korában az Everton tartalékcsapatánál tréningezett. A labdarúgás mellett atletizált, sprinterként regionális rekordokat döntött, de soha nem akart váltani. Szerette a futballt, a test a test elleni küzdelmet – valószínűleg ez annak köszönhető, hogy édesapja rögbizett.

„Nem volt bennem félelem. Mindig is benne akartam lenni az ütközésekben, a szerelésekben. Ez még a visszavonulásom előtti utolsó mérkőzésemen is látszódott” – nyilatkozta Vaughan az The Athleticnek.

Ugyan gyors ütemben történtek vele és körülötte az események, de jó mentalitásának, pozitív hozzáállásának köszönhetően mégsem ijedt meg a felnőttfutball világától. Így nem is volt meglepő, hogy David Moyes 2005 áprilisában, egy Crystal Palace elleni Premier League-mérkőzésen lehetőséget adott neki. Az akkor 16 éves és 271 napos Vaughan a találkozó 74. percében állt be Gary Naysmith helyére, és 13 perccel később, gólt szerzett, rekordot írt. Ő lett ugyanis a Premier League legfiatalabb gólszerzője.

A rekord azonban következményekkel járt: ismertséggel, nyomással, amit nem feltétlen bír el egy 16 éves fiú lelke.

„A gól hihetetlen érzés volt, de először nem fogtam fel, hogy bármilyen rekordot is megdöntöttem volna. Anyukám és apukám a helyszínen volt. Serdülőkoromtól kezdve minden mérkőzésemen ott voltak, a lefújás után azonban egyszerűen csak hazamentünk. Mindig emlékezni fogok arra, David Moyes miről beszélt. Azt mondta, kerüljem a nyilvánosságot a következő hetekben, mert az emberek zaklatni fognak. Csak jöjjek edzésre, aztán menjek haza. Szó szerint vettem, amit mondott” – mesélte Vaughan, aki a The Athleticnek adott interjújában önismeretről is tanúbizonyságot tett.

Mint mondta, nem kezelte megfelelően a dolgokat. Magába fordult, sok időt töltött a négy fal között. Nem akart sehová menni. Megpróbálta azokat a helyzeteket elkerülni, ahol esetleg felismerhetik.

Bár Vaughan a pályán kívül hajlandó volt pontosan azt tenni, amit Moyes mondott, más helyzetekben már gyakran került vele összetűzésbe. „Ugyanaz a hozzáállás, ami miatt a csapatba kerültem, az sok összetűzésig, vitáig is vezetett. A harciasság a természetemhez tartozott. Akik most találkoznak velem, már meglepődnek” – fogalmazott.

Végállomás: Tranmere Rovers

Vaughan egy rövid, de fényes merseyside-i időszak után „túrára” indult. Átigazolások és kölcsönszerződések kíséretében összesen 13 klubban (Derby County, Leicester City, Crystal Palace, Norwich City, Huddersfield Town, Birmingham City, Bury FC, Sunderland AFC,  Wigan Athletic, Portsmouth FC, Bradford City) fordult meg, végül, az utolsó állomása a Tranmere Rovers lett.

„Nem sokan tudják, de édesanyám Wirralból származik, a nagyapám pedig Tranmere-szurkoló volt. Gyerekkoromban a Tranmere ellen lőttem egy mesterhármast, a meccs végén a nagyapámnak adtam a mérkőzéslabdát.”

Hosszas kalandozás végén talált otthonra (Forrás: Liverpool Echo)

Mivel Vaughan bevallása szerint nem szeret semmit sem félig-meddig csinálni, pályafutását pedig számos sérülés tarkította (bal térdét hatszor, jobb térdét ötször műtötték), ezért 2021 nyarán úgy döntött, befejezi pályafutását. Utolsó szezonjában (2020–2021) 29 bajnokin lépett pályára és 18 góllal és két gólpasszal zárt. Olyan lendülettel fejezte be karrierjét, ahogyan azt elkezdte.

A 33 szakember a Unique Sports Management keretein belül scout-, a Manchester City’s Etihad Campuson pedig sportigazgatói képzésben vett részt.

„Nagy örömünkre szolgál, hogy James elfogadta a sportigazgatói szerepkör. Tudja, hogy mi tesz valakit Tranmere-játékossá, és azt is, miként akarunk futballozni. Kinevezése egy újabb lépés klubunk átszervezésében, amely a négy évvel ezelőtti, az akadémiai rendszerből való kilépéssel kezdődött” – nyilatkozott a kinevezés idején Mark Palios, a Tranmere klubelnöke.

Vaughan egykori Everton-játékosként, a Rovers jelenlegi sportigazgatójaként számos, a liverpooli klubnál pallérozódó fiatalnak kínálhat segítséget, kitörési lehetőség, akár csak egy következő lépést. Ez pedig olyan üzlet, ami mindkét fél szempontjából előnyös lehet...

Kiemelt fotó: Wirral Globe