A PSG építkezése egy ideális világban

Kapusok

A QSI (Qatar Sport Investments) hatalomátvételekor a sportigazgatói székbe kerülő Leonardo sikeresen rabolta le a Serie A-t, így került Párizsba Salvatore Sirigu is, aki 2011 és 2015 között kirobbanthatatlannak számított a csapatból. A bajnoki cím begyűjtését követő Ligue 1-találkozók egy részén is fontosnak tartotta a pályára lépést, és amikor végre más is lehetőséget kapott az rendszerint a veterán, Nicolas Douchez volt.

A Sirigu utáni időszakban a párizsiak nem bíztak semmit a véletlenre, rendszerint két klasszis kapus is szerepelt keretükben. A 2018–19-es szezon óta minden évben legalább három hálóőr osztozott a bajnoki találkozókon. Talán pont az állandóság hiánya miatt többször is kapushibák okozták a Bajnokok Ligájából való kiesésüket.

Az akadémia az elmúlt évtizedben több tehetséget kinevelt ezen a poszton is, akik más és más utat választottak. Alphonse Areola a számtalan sikeres kölcsönjáték után megkapta a lehetőséget a bizonyításra és a védések terén nem is vallott szégyent, (+4,9-os PSxG-GA, 2017 és 2019 között), de a beadások kezelésében nem tudott javulni, így amikor a párizsiaknak lehetőségük nyílt leigazolni Keylor Navast, azonnal akcióba lendültek. Areola idén végleg búcsút intve a francia fővárosnak a West Ham Unitednél próbálja újraépíteni magát.

Mike Maignan még annyi lehetőséget sem kapott, mint sorstársa. Tétmérkőzés nélkül hagyta el a PSG-t, hogy a Lille-nél a Vincent Enyeama mögött eltöltött inasévek után váljon egy lábbal ügyes, a levegőben is magabiztos klasszissá. Bár a 2018–19-es idény végén választották a liga legjobb kapusának, de a legkimagaslóbb teljesítménnyel két évvel később rukkolt elő, amivel sikerült elhappolni a bajnoki címet volt klubja orra elől. A sors furcsa fintora, hogy Maignan az AC Milanba igazolva könnyen feledtette a Párizsba szerződött Gianluigi Donnarummát, akinek a legemlékezetesebb momentuma az új állomáshelyén egy BL-búcsút jelentő hiba volt.

Hátvédek

Presnel Kimpembe az egyetlen játékos, aki meghatározóvá tudott válni a rendszeres nagy bevásárlások közepette. A hozzá hasonlóan ballábas és alacsonyabb termetű Stanley Nsokit még Thomas Tuchel, mint balhátvéd próbálgatta, majd a több játéklehetőség reményében Nizzába költözött. A két Ligue 1-idénye során megmutatta, hogy ütemérzékének köszönhetően erős a fejpárbajokban és ugyan nem passzol kiemelkedően, de kiválóan hozza ki a labdát a védelemből. Nsoki most a TSG Hoffenheim játékosa.

Tanguy Nianzoura Tuchel számított volna, mint Thiago Silva lehetséges utódjára, de mások tapasztalatai is arra ösztökélték a játékost, hogy jobban dönt, ha Párizstól távol teszi meg pályafutása következő lépcsőfokát. A Bayern Münchennél komoly posztriválisok mellett két év alatt kevesebb, mint 700 percet kapott a Bundesligában.

Dan-Axel Zagadou elsőként döntött a PSG-akadémisták közül a németországi kaland mellett, de hiába a kiemelkedő labdás játék és a levegőben tanúsított határozottság, ha bármikor benne van a hiba és a rengeteg sérülés miatt hosszú távon nem lehet rá számítani. A még mindig csak 23 éves labdarúgó jelenleg szabadügynök.

Középpályások

Az elmúlt években egymást követték a klasszikus védekező középpályások szerződtetései, az egyre inkább fejnehézzé váló gárdában a kulcsmeccseken akár két-három olyan játékos is feltűnhetett a pálya centrumában, akitől nem várható progresszív megmozdulás. Eközben Boubakary Soumaré személyében a Lille OSC újabb csiszolatlan gyémántot happolt el a legnagyobb francia klubtól. Soumaré a belga határ mentén eltöltött négy éve során megmutatta, hogy remek arányban képes a labda megszerzésére és annak a támadóharmadba juttatására. Tavaly, mint Wilfred Ndidi lehetséges utódja érkezett a Leicester Cityhez, de nem tudta felvenni a Premier League tempóját és jelenleg a Franciaországba való visszatérésen dolgozik.

Yacine Adli a szenvedő Girondins Bordeaux-ot választotta a kispadozás helyett, miután a Neymar és Kylian Mbappé által fémjelzett támadósorba nem volt esélye bekerülni, nyolcasnak pedig túl offenzív volt abban a környezetben. Az elmúlt évet már az AC Milan kölcsönjátékosaként töltötte Bordeaux-ban, ahol bedobták a duplaszűrőbe, olykor a szélre helyezték ki, de leggyakoribb pozíciója a tízes volt. Egy összeomló, utolsó helyezett csapatnál produkált kiemelkedő számokat a kreatív mutatók alapján. Az öt topligában a középpályások között a lövéshez vezető akciók tekintetében a felső egy százalékhoz tartozott, a 90 percre vetített várható gólpassz mutatója a felső két százalékban volt. Az egyetlen gyenge pontja a hektikussága, de bőven van ideje stabilizálni a teljesítményét.

Támadók

Christopher Nkunku a PSG-nél és Julian Nagelsmann kezei alatt Lipcsében is egy jolly jokerként üzemelt, akivel az éppen tátongó lyukat tömik be. Játszott a két szélen, dupla hatosban és szárnyvédőt is. Jesse Marsch pocsékul sikerült regnálása döntötte el, hogy a támadóharmadban a helye. A dupla tízes egyikeként és egy kétcsatáros játékban, mint az elmozgó center is lubickol. A tavalyi szezonja válogatott behívót ért, és Nkunku idén sem vett vissza a tempóból.

Moussa Diaby egy balul sikerült olasz kölcsön után eltöltött egy évet perememberként a tízszeres francia bajnoknál, ami elég volt egy ajánlathoz Németországból. A Bayer Leverkusennél Peter Bosz egy egyszerű vonalszélsőként számolt vele, de Gerardo Seoane irányításával már komplett játékossá fejlődött, aki, ha kell, befelé tör, amikor pedig arra van szüksége a csapatnak, a mélységet adja. A 13 gól, tíz assziszt egy idényben a francia szövetségi kapitány, Didier Deschamps figyelmét sem kerülte el.

Kingsley Coman az összes eddigi név közül a legtöbb gondot okozta a párizsiaknak. 2014 nyarán ingyen távozott a Juventushoz, majd 2020 augusztusában a klub történeténetek legfontosabb találkozóján fejesével ő törte össze a PSG BL-álmait. A szélső Münchenben otthonra lelt és bíznak benne, pedig hat év alatt egyszer sem tudta megközelíteni a 2000 játékpercet.

Odsonne Édouard azon kevés játékosok egyike, akiket sikerült komoly összegért elpasszolni, miközben a felnőttcsapatnál egy pillanatig nem vették számításba. A Celtic FC érintésével a Premier League-ben kötött ki. Az angol bajnokságban már nem olyan termékeny, mint a skótban volt, de rendkívül keményen dolgozik a labda ellen, ami a francia topklub egyik támadójáról sem mondható el.

Konklúzió

Az említett játékosoknak csak egy része lehetne kulcsszereplő a Ligue 1 címvédőjénél, de ők sem kaphatták meg az esélyt, mert a QSI-projekt nem az eredményekről szólt, hanem a katari világbajnokság promotálásáról, amihez befutott sztárok, a legnagyobb nevek kellenek, nem ügyes tinédzserek. A vb közeledtével egyre többször merült fel a kérdés, hogy hogyan tovább?

Luis Campos szerepvállalása is azt vetítette elő, hogy a nagy nevek helyét átveszi a koncepciózus építkezés, ami során érkezett Vitinha, Renato Sanches vagy éppen Nordi Mukiele. A következő lépés a helyi fiatalok bizalmának a visszaszerzése lesz, vagy újabb tehetségek csúsznak ki a markukból.

Kiemelt kép: Getty Images