A Puskás-díj amputált lábú nyertese: „Örülök, hogy a fiam büszke rám”
Nemcsak sporttörténelmi, hanem társadalmi jelentőségű is volt a február 27-én megrendezett párizsi FIFA-gála: az év legszebb góljáért járó, 14. alkalommal odaítélt Puskás Ferenc-díjat ugyanis először kapta meg egy parasportoló, méghozzá az amputált lábú Marcin Oleksy. A lengyel sportember – aki egy baleset miatt veszített el a bal lábát – elmondta, sokat köszönhet annak, hogy a családja és a sporttársai a legkilátástalanabb helyzetben sem engedték el a kezét.
Az 1987. április 11-én született, kapus poszton szereplő Oleksy 23 éves volt, amikor úgy döntött, szögre akasztja a kesztyűt, mert a munkájára szeretne inkább koncentrálni. Döntését szomorúan fogadta egykori klubja, a lengyel negyedik ligában szereplő Korona Kozuchów, amellyel egyébként nem szakított meg minden szálat: a fiatal kapusok képzésében továbbra is segített.
„Nagyon tehetséges kapus volt. Minden bizonnyal meglett volna a lehetősége, hogy magasabb osztályban játsszon, és ezt minden udvariasság nélkül mondom. Meccseket nyertünk meg a nagyszerű védéseinek köszönhetően, nagyon erős pontja volt a csapatunknak” – mondta az akkori edző, Andrzej Sawicki.
A pályán és az öltözőben is vezér volt
A kozuchówiak bíztak benne, hogy Oleksy – aki az együttes egyik mókamesterének is számított – meggondolja magát, és visszatér a kapu elé, de egy 2010. november 20-án történt baleset után végleg szertefoszlottak ezek a remények. Aznap egy kisteherautó 81 éves sofőrje belehajtott egy útépítésen dolgozó brigádba, amelynek Oleksy is tagja volt, és a gázolást követően azonnal kórházba szállították. Az egykori kapus a vizsgálatok után lesújtó hírt kapott az orvosoktól: közölték vele, hogy amputálni kell a bal lábát.
„Hihetetlen, hogy ilyen szörnyűség történt egy fiatal sráccal, aki előtt ott állt az egész élet. Nem fogjuk magára hagyni ebben a nehéz helyzetben” – reagált az egykori játékosát ért megrázkódtatásra Sawicki. A Korona Kozuchów valóban meg is tett mindent, hogy támogassa korábbi játékosát, például jótékonysági teremlabdarúgó-tornát is szervezett.
Oleksy a balesetet követően egy darabig kerekesszékhez kötve élte az életét, ami pedig a futballt illeti, nem akart végleg búcsút mondani szeretett sportágának, főleg, mert arról álmodozott, hogy egy nap a kisfiával fogja rúgni a bőrt.
„Amikor elkezdtünk focizni a fiammal, úgy éreztem, vissza kell térnem a pályára” – emlékezett vissza a sorsfordító napra.
A kapuból a támadósorba
2019-ben aztán lehetőséget kapott arra, hogy – kilenc év után – újra csapatban is futballozhasson, az amputált futballisták lengyel élvonalbeli bajnokságában (PZU Amp Futbol Ekstraklasa) szereplő Warta Poznan játékosa lett. Oleksy – akire itt már nem kapusként, hanem csatárként számítottak – eleinte megilletődötten mozgott új együttese edzésein, mondván, számára ez még igencsak szokatlan, miközben a társai pedig már igencsak tapasztaltak – de hamar megszokta az új körülményeket.
Sőt, két évvel azután, hogy igazolta a poznani csapat, a szezon felfedezettjének választották, nem meglepő tehát, hogy az amputált futballisták lengyel válogatottját irányító szakmai stáb is felfigyelt a teljesítményére, és kulcsjátékosként számított rá. Nagyot fordult tehát a világ Oleksyvel, amiért rendkívül hálás.
„Az Amp Futbol egy második életet adott nekem, és nemcsak a foci miatt. Ez a sport mindig is a szenvedélyem volt, és boldogsággal töltött el. Most már nemcsak újra játszhatok, hanem a lengyel válogatottban is szerepelhetek, ahogy arról mindig is álmodtam” – nyilatkozta nemrég.
A lengyel nemzeti csapattal részt vett a tavaly megrendezett világbajnokságon, a 13. helyen végeztek, és Oleksy egyáltalán nem volt elégedett, úgy gondolja, szerepelhettek volna sikeresebben is a tornán. „A mi csapatunk esélyesnek számított, emiatt éreztünk is némi nyomást magunkon” – nyilatkozta. Hozzátette, a jövő évi Európa-bajnokságon mindent megtesznek azért, hogy a válogatott elfeledtesse a kudarcot.
A sérültek és az épek számára is példát mutat
Mindeközben arra is nagy hangsúlyt fektetett, hogy klubcsapatával a lehető legjobban szerepeljen: a bajnokikon eddig 11 gólt szerzett és nyolc gólpasszt jegyzett. A legemlékezetesebb, szemet gyönyörködtető találata pedig a világhírnévig repítette: 2022. november 6-án csapata a Stal Rzeszów együttesét fogadta, a 6. percben pedig Oleksy a mankójára támaszkodva akrobatikus mozdulattal talált kapuba. (Kevés szó esik róla, de jegyezzük meg, hősünk két góllal és két gólpasszal zárta a 4–0-ra megnyert összecsapást.)
A káprázatos gólt felterjesztették az év legszebb találatáért járó Puskás Ferenc-díjra is, a jelölés a lengyel sajtó szerint túlmutat a futballon, ugyanis társadalmi szemléletformáló hatása is van, és inspirálja az akadályozottsággal élőket.
„Oleksy megmutathatja a világnak: a fogyatékosság nem akadálya annak, hogy valaki kiemelkedő dolgokat érjen el az életben” – írták a lapok.
A lengyel parasportoló csodagólja először az internetes szavazásra bocsátott 11 találat egyikeként szállt versenybe, majd a voksolás eredményeképpen bekerült egy szűkített, háromfős listára a brazil Richarlison és a francia Dimitri Payet góljai mellé. Ahogy teltek a napok a jelölés után, Oleksyben tudatosult, mit is ért el valójában
„A tény, hogy ilyen sztárok mellé kerültem, hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor arra is rájöttem, hogy tényleg valami igazán szépet alkottam, így most egyszerűen végtelenül élvezem ezt a helyzetet” – nyilatkozta.
A siker receptje: a család szeretete és a kemény munka
A FIFA február 27-én megrendezett párizsi gáláján aztán kiderült: egy szakmai testület döntése értelmében ő nyerte el a legismertebb magyar futballistáról elnevezett díjat, amelyet egy női és egy férfi labdarúgó-legenda, Carli Lloyd és Alessandro Del Piero adott át neki.
Marcin Oleksy a Puskás-díjjal (Forrás: sportingnews.com)A sporttörténelmi sikere kapcsán adott interjúban elmondta, különösen annak örül, hogy a fia, aki élete legnehezebb időszakában is arra ösztönözte, ne intsen búcsút a futballnak, büszke rá – és nemcsak a hihetetlen találata okán, hanem az út miatt is, ami odáig vezetett.
„Napi nyolc órát dolgozom, mellette hetente kétszer-háromszor elmegyek egy majdnem kétórás edzésre, és hétvégén is gyakran vagyok távol az otthonomtól. Úgy gondolom, hogy minden, amit elértem, a kemény munka eredménye. Remélem, még van néhány évem a futballpályán, amely során sok örömet tudok majd szerezni a szurkolóknak és a családomnak – mondta a díjazott. – A gyerekeim iskolába járnak, a fiamnak gyakran mondják a barátai, hogy hallottak a sikereimről, és ez nagy örömmel tölti el. Ez az, ami miatt leginkább érdemes áldozatokat hozni.”
Kiemelt kép: Sports Illustrated