A Rayo és Inigo Pérez a Barca és a Real Madrid rémálma
Ha van a spanyol ligában olyan csapat, amelyik ellen utálnak az ellenfelek játszani, az a Rayo Vallecano. Pedig a vallecasiak edzője, Inigo Pérez igazán szerethető figura. Persze ha épp nem meccselni kell ellene. De hogy miért tudja elrontani a nagyok játékát a kis költségvetésű madridi klub, és hogy mit gondol a futballról és szakmájáról annak egyre szélesebb körben elismert edzője, azt mindjárt bővebben is kifejtjük.
Az életben előfordul, hogy ami miatt elsőre sajnálkozunk, csapásnak vagy istenverésének gondoljuk, utóbb áldásnak bizonyul. Meglehet, valami ilyesmi történt a Rayo Vallecano egyre többre taksált vezetőedzőjével, Inigo Pérez Sotóval is.
A fiatal tréner 2022-ben a Rayo Vallecanóban csatlakozott korábbi bilbaói csapattársa, Andoni Iraola edzői stábjához. Egy év múltán a madridiakkal remeklő, a kiscsapatot az intenzív letámadásra alapuló támadófutballal a bajnoki tabella 11. helyére navigáló vezetőedzőt a Bournemouth hívta Angliába, Inigo Pérez pedig Iraolával tartott – jóllehet a Rayo már akkor megtette volna vezetőedzőjének. Pérez azonban jobbnak látta még tanulni, egy olyan környezetben ráadásul, amelyre világéletében vágyott. „A Premier League volt nekem az álmom, és asszisztensedzőként is rettenetesen nagy kihívásnak gondoltam” – árulta el a The Athleticnek.
Angliában nem engedték dolgozni
Angliában azonban elég szigorú kritériumoknak kell megfelelni a munkavállalási engedélyhez, és mert Péreznek nem volt UEFA Pro licence, ahogy a területen szerzett kétéves szakmai tapasztalata sem, a szigetországi hatóságok utóbb megtagadták tőle a munkavállalást. Pedig rendes kis ügyvédi csapat igyekezett meggyőzni a hivatalnokokat, hogy a spanyol szövetségnél elvégzett edzői tanfolyama megfelel az UEFA képesítésének, már csak azért is, mert kétszer annyi elméleti és gyakorlati órán vett részt így, mint amit a pro licences tanfolyam nyújtott volna, mindhiába. A testület hivatalos indoklásában az állt: „A bizottság nincs meggyőződve arról, hogy Mr. Pérez Soto rendelkezik a legmagasabb képesítéssel, és hogy Anglia legmagasabb szintjén jelentős mértékben hozzá tudna járulni a sportág fejlődéséhez.”
Az elmúlt két év eredményei ismeretében elég vicces, ugye?
Bielsa szívesen látta volna, de ő Iraolát választotta
Azokban a hónapokban mindenesetre, amíg a soha meg nem érkező papírjaira várt, a hétköznapokon a csapattal dolgozhatott, igaz, nem hordhatta az AFC Bournemouth címerrel ellátott felszerelését, és nem vehetett részt semmilyen nyilvános klubeseményen, a csapat meccsein sem. Pérez nem csinált belőle presztízskérdést, alázatosan tette a dolgát. Azzal a szerénységgel, ami gyerekkora óta a sajátja.
Már akkor is valami végtelen kedvesség jellemezte, és az őt jól ismerők úgy tartják, nála illedelmesebb, jólelkűbb, rendesebb embert keresve sem lehetne találni. Az őszinteség ugyancsak dicséretes jellemvonása, hogy mennyire az, az a játékoskarrierje befejezésekor megírt, szokatlanul bátran kitárulkozó nyílt levélből is kiderült.
34 évesen, a 2021–2022-es idény végén, szülővárosa csapata, a CA Osasuna színeiben búcsúzott el hálás köszönettel a játéktól, a felnőttfutballban eltöltött 16 esztendő után. 2009-ben az Athletic Bilbaóban mutatkozott be a spanyol élvonalban – ki más, mint a Rayo ellen –, és bár a rá is nagyon nagy hatást gyakorló Marcelo Bielsánál előbb elvesztette a helyét, később beverekedte magát a csapatba, edző és játékos pedig igencsak egymásra talált. Hasonlóan hatott rá Ernesto Valverde, a legtöbbet azonban a jelenleg a Mallorcát trenírozó Jagoba Arrasatéval dolgozott együtt, aki a Numancia után vitte magával az Osasunába is.
Inigo Pérez 87 élvonalbeli mérkőzésen ölthette végül magára az Athletic és az Osasuna mezét, amikor befejezte az aktív futballt, Iraola hívta a Rayóba, Bielsa ugyancsak szívesen látta volna, de az Osasuna sem akarta egykönnyen elengedni. Iraola és a Premier League nyert, a sors, vagy Anglia szigorú bürokratái azonban nem akarták, hogy a két baszk tréner Bournemouth-ban reményteljes edzőpárost alkosson. Így aztán amikor 2024 februárjában a Rayo a jól kezdő, az utolsó 14 mérkőzéséből azonban csak egyet megnyerő Francisco Rodríguezt a kieséstől tartva menesztette, a vezetők már csak a játékosok nyomására is Inigo Pérez felé fordultak. Ő pedig ezúttal nem tudott már ellenállni.
„Azt akarjuk, hogy az ellenfél egy pillanatra se érezze magát kényelemesen”
Spanyolországba hazatérve mindjárt berúgta az ajtót. Senki sem számított rá, elvégre első meccsén csapata a tabellát utcahosszal vezető Real Madridot fogadta. Az a Rayo, amelyik az azt megelőző nyolc mérkőzéséből hatszor kikapott. Erre a tejfelesszájú, 36 éves, csapatot életében először irányító Inigo Pérez az edzőként az 1324. meccsét megvívó maestro, Carlo Ancelottival szemben hozott egy ikszet. Amivel nem csak saját hírnevének ágyazott meg, hanem megmentette a ligát a teljes egyhangúságtól. A két elveszített madridi ponttal az FC Barcelona nyolc pontra „megközelítette” a Realt, ami után az AS azt írta, „Újra éledezik a liga’. A vallecasi iksz ellenére a Madrid persze simán behúzta a bajnoki címet, de lett egy minimális izgalom, a Rayo meg elhitte, képes lehet bentmaradni. Bentmaradt, majd az azt követő, Inigo Pérez első teljes idényében egészen a nyolcadik helyig repült, és európai kupaszereplő lett.
A rendkívül intenzív játékkal, a magasra feltolt védekezéssel, az agresszív presszinggel, azzal, hogy az a csapat lett spanyol ligában, amelyik az egyik legkevesebb átadást engedélyezi ellenfelének azelőtt, hogy megkezdené a letámadást.
„Az a felfogásunk, hogy minél előbb szerezzük vissza a labdát, és abból nagyon gyorsan támadást vezessünk – mondta Pérez. – Azt akarjuk, hogy az ellenfél egy pillanatra se érezze magát kényelemesen. Azt szeretem, ha magasan letámadunk, direkten játszunk, szeretek egyfajta kontrollált káoszt teremteni, amiből kialakulhatnak helyzetek. A legkiválóbb edzők, Hansi Flick a Barcelonában, Vincent Kompany a Bayernben, Luis Enrique Párizsban is ilyen futballra törekszik, csak épp nekik minőségibb a játékoskeretük. Ha az én Rayóm, vagy Andoni Bournemouth-a tíz helyzetet teremt a letámadással, abból egyszer talán be is talál, de ha Flick vagy a Realban Xabi Alonso meg tudja győzni a fiait az energikus letámadás jelentőségéről, hét labdaszerzésből kétszer-háromszor gólt szereznek csapataik. Nem is kell klasszikus tízes a csapatba, elég, ha hibázik a rivális, és ők már büntetnek is.”
Mert mint ahogy azt Jürgen Klopp is hangsúlyozta egykor, a legjobb karmester a visszatámadás. Ha egyből vissza tudod szerezni a labdát, a rendezetlen védelemmel szemben kiváló esély nyílik a gólszerzésre. Ennek is köszönhetően a Rayo idén a hatodik legmagasabb xG-t produkálja. Ahhoz persze, hogy működjön ez a fajta futball, be kell tudni állítani a játékosaidat a sorba, meggyőzni őket arról, kifizetődik a meccsekbe és edzésekbe fektetett meló.
„Meg kell velük értetni, miért kérjük ezt tőlük. Fontos, hogy az eligazításokon, a mágnestáblánál, a videós elemzésekben világosan el tudd magyarázni ennek mibenlétét. Olyan edzésgyakorlatokat kell kreálni, amelyekben egyértelműen átmegy az üzenet. Fontos az ismétlés. Akkor fogják persze magukénak érezni ezt a futballt, ha azt látják, működik; ha gólokat szerzünk, meccseket nyerünk általa.”
Pérez és a Rayo Vallecano elég határozott futballfelfogása nem azt jelenti persze, hogy lemond az alkalmazkodásról. Nagyon is készül az ellenfelekre, mint azt a tréner elmondta, ha a Real Madridra hangolnak, sok új, speciális edzésgyakorlatot végeznek el, ha a Barca következik, még többet.
A Real Madrid az utóbbi három fellépéséből egyet sem nyert meg a Rayo vendégeként
A Rayo persze egy új kihívással is szembe találta magát az idén: a kettős terhelés (Konferencia-liga) közepette igyekszik ismételten kivívni a nemzetközi kupaindulást. Az a klub, amelyik a 2024–2025-ös idényben az ötödik legalacsonyabb fizetési kerettel működött. Amíg a Real Madrid 761 millió eurót, a Barcelona pedig 351 milliót költhetett bérekre, a Rayo 47 milliót. S ha ennek dacára is sikerül valamelyik gigászt elkapni, az nyilván ünnep Vallecasban. Volt is mit ünnepelni: a Real Madrid az utóbbi három fellépéséből egyet sem nyert meg a Rayo vendégeként, és az idén a Barcelonától is csak egy döntetlenre futotta.
Nem csoda, ha Inigo Pérez ázsiója egyre magasabbra szökik. Egy kis klubbal tör borsot a nagyok orra alá, ő pedig ezt roppant mód élvezi. „A logisztikát és a szervezeti felépítést tekintve jócskán javulhatunk még. Ám mert így olyan területeken is döntési helyzetben vagyok, ami más kluboknál nem tartozna a feladataim közé, a Rayo a legjobb hely arra, hogy fejlődjek.”
Azaz ha két éve még bosszantotta is, hogy nem lehet hivatalosan is Andoni Iraola asszisztense, ma már aligha bánja. Mert azzal, hogy Angliában nem engedték dolgozni, a pályaedzői helyett egy felettébb ígéretes vezetőedzői karrier kezd kibontakozni.
Borítókép: Florencia Tan Jun/Getty Images
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
