A Reading az a klub, melynek a sofőrje elaludt a volánnál

Dai Yongge és nővére, Dai Xiu Li hat évvel ezelőtt fektetett be először a Londontól nyugatra fekvő, berkshire-i illetőségű Reading FC-be: megszerezték a klubot működtető gazdasági társaság 75 százalékos részét a korábbi thaiföldi tulajdonosoktól, Lady Sasima Srivikorntól, Sumrith Thanakarnjanasuth-tól és Narin Niruttinanontól. Az EFL nem állt Daiék útjába, jóváhagyta az üzletet. Két hét múlva, 2017. május 29-én a Reading döntőt játszott a rájátszásban, és a gól nélküli 120 perc után tizenegyesekkel maradt alul a Huddersfield Townnal szemben, így nem jutott fel a Premier League-be.

Az Aston Villa, a Wolverhampton Wanderers, a Southampton, a Birmingham City és a West Bromwich Albion mellett tehát a Reading is kínai tulajdonba került, ám ez a hullám összességében nem tartott sokáig az angol futballban – legnagyobb részben a kínai kormány politikájában bekövetkezett fordulat miatt. Az ázsiai nagyhatalom tőkései közül néhányan már eladták a részesedéseiket, mivel az állam már nem akarja azt, hogy a pénzek úgy áramoljanak ki az országból, mint korábban.

A Renhe Sports Managementnek azonban még mindig 97,96 százalékos részesedése van a Readingben, és nagyjából Dai egy személyben dönt a klubbal kapcsolatos legfontosabb kérdésekről. (Jelenleg az angol futball első három osztályában már csak egy-egy kínai tulajdonú klub van, az élvonalbeli Wolves és a második ligás West Brom mellett a harmadosztályú Reading. Érdekesség, hogy a Manchester City-t működtető gazdasági társaságban is van elenyésző, egy százaléknyi tulajdonrésze kínai befektetőknek.)

A vagyonát a hazájában bevásárlóközpontok építésével megalapozó, 55 éves üzletember működésére a kezdeti években nem lehetett panasz a szurkolók részéről. A klub évről évre igazolt új játékosokat, stabilan fenntartotta a bérkeretet a Championship legjobb csapatai szintjén, sőt a 2019-ben megnyitott edzőpálya a Premier League-es klubokéval egyenrangúnak számít a mai napig. Azaz a befektetések nagysága megfelelő volt a projekthez, ám közben bevételt nem igazán tudtak termelni, és ez egyre rosszabbá tette a gazdasági helyzetet. Amióta Dai a tulajdonos, azaz a 2017-18-as idény óta minden másodosztályú szezonban többet költöttek fizetésekre, mint amennyi bevételt a klub ki tudott termelni.

A Premier League-be való visszatérés reményét kergetve hosszú ideig tartottak fenn egy egészségtelen gazdálkodási modellt, a kifizetett bérek évekig jelentősen túlszárnyalták a bevételeket. Már a 2018-2019-es idényben több mint a duplája volt a személyi költség a klubhoz befolyó jövedelmeknek ez 226 % volt, majd a következő két évadban is a kétszeres arány fölött alakult (2018/19), 222 % (2019-20) és 243 % (2020-21) volt.

Ezzel jelentősen átlépték az EFL-szabályozások adta korlátokat is. A 2017-18-as és a 2020-21-es szezonok közötti időszakban a klub 57,8 millió fontos hiányt tudott felmutatni, és ez jócskán meghaladta a megengedett 39 millió fontot. Ez volt az oka az első hatpontos levonásnak (a 2021-2022-es idényben), amiről ma már tudjuk, hogy csak az első lépés volt egy hosszú úton.

Ezt az aránytalanságot végül a 2021-22-es szezonban kényszerből orvosolták ugyan, de csak részlegesen. Mert hiába keményített be az EFL átigazolási tilalommal és további költési korlátozásokkal, a klub 25,3 millió fontos bérköltsége mellett a 16,9 millió fontos bevétel még mindig mínuszt termelt. Aztán az előző, a 2022-23-as szezonban a gyenge teljesítmény miatt a bevételi oldal még tovább csökkent, miközben a kiadások lefaragása nem zajlott elég gyorsan. Az újabb hatpontos levonás pedig azt jelentette, hogy a Reading nem felfelé, hanem lefelé váltott osztályt, és idén nyáron – 21 év után –ismét a harmadosztályba nyert besorolást.

A problémák azonban közel sem oldódtak meg. Úgy tudni, Dai már egyetlen fontot sem akar költeni a klubra, és ezt annyira komolyan kell venni, hogy a játékosok fizetését sem ő utalja már, ha egyáltalán megkapják a juttatásaikat. A kínai üzletembert augusztusban 10 000 fontra büntette meg az EFL, illetve e mellé egypontos büntetést szabtak ki a béreknek az előző szezonban való késedelmes és nem teljes összegű kifizetése miatt. Ezután szabálysértési eljárás indult vele szemben, miután a fizetések teljes körű, időben való kifizetése ebben a szezonban sem valósult meg, ez szeptember közepén további három pontjába került a Readingnek.

A klub hétszázezer font körüli havi bérköltségét szeptember 29-én kellett volna átutalni a játékosok és a klub dolgozói számára, ám ez végül már csak külsős segítséggel jött létre. Már az augusztusi fizetési kötelezettség teljesítését is csak a két fanatikus Reading-szurkoló, James O’Malley és Mark Tongue vezette Select Car Leasing által nyújtott rövid távú kölcsönből tudta megoldani a klub. Ez a cég szponzorként is a gárda mellett van, a 24 ezer fős Madejski Stadion a nevét viseli jelenleg, illetve megjelenik a mezeken is.

„Megpróbálta, de nem sikerült neki” – mondja Nick Houlton, a nyáron létrehozott Sell Before We Dai nevű kampánycsoport egyik vezéralakja, amely már többször is teniszlabdás tüntetéssel jelezte az elégedetlenségét. – „Ilyen rosszul még soha nem vezettek minket. Szörnyű ez az egész. Senki nem kap válaszokat a tulajdonostól, és ez az, ami igazán aggasztó. Támogatjuk a játékosokat, a stábot, de Dai Yongge-t már nem tudjuk támogatni.”

Számos forrás szerint több csoport is tárgyalt már Dai képviselőivel, de mindeddig nem sikerült megegyezniük a Reading fő tulajdonrészének megvásárlásáról. Úgy vélik, hogy a kínai üzletember 70-80 millió font körüli összegre becsüli a klubot magát, és még ott van a stadion, illetve a várostól délre fekvő Bearwoodban található korszerű edzőközpont, amelyet bármilyen felvásárlásnak magában kellene foglalnia. Az aréna értékét az előző adásvételből becsülhetjük meg, 2017-ben 24,5 millió fontért adták el a szintén Dai tulajdonában lévő Prestige Fortune Asia Limited holdingvállalatnak. E három tétel együttes értéke már olyan jellegű kiadás egy vevőnek, amelyből bármely országban – Anglián kívül – élvonalbeli csapathoz lehet jutni, és nem egy, a harmadosztályban, a League One-ban kiesés ellen harcoló klubot kellene talpra állítani.

„A legrosszabb dolog a Reading jelenlegi helyzetében az, hogy semmi jele a reménynek” – mondja Paul Mann, az Elm Park Royals podcast házgazdája. – „Márpedig ha a remény is alábbhagy, és nincs egy igazi cél, illetve a pontlevonásokra, a ki nem fizetett bérekre gondolsz, nos, ez igazán fájdalmas. Nagyon nehéz elképzelni, hogyan fogunk ebből kilábalni. Bárcsak a tulajdonos észhez térne, és úgy döntene, hogy eladja a klubot.”

Miután a következő időszakban egészen biztosan nem lesz bevétele a Readingnek a futballisták játékjogának értékesítéséből, más bevételi forrás után kell nézniük, vagy épp a költségeket kell jelentősen csökkenteniük, ez pedig leépítéssel járhat a klub munkavállalói körében. Egyébként az első ilyen lépés is megvolt már a nyáron, a női csapatot visszafokozták amatőr státuszba, hogy ezzel is spóroljanak némi pénzt.

A helyi hírek szerint szeretnének egyezségre jutni az EFL-lel, hogy a januári átigazolási időszakig kapjanak haladékot, amikor a labdarúgók játékjogának – jó eséllyel értéken aluli – eladása révén tudnának termelni némi bevételt, és azzal kiegyenesítenék a már csak minimálisan, de még mindig nem teljesen fedezett kiadási oldalt.

E közben nem lehet könnyű a szakmai munkát elvégezni a csapattal, és ezt legutóbb Paul Ince tapasztalhatta meg. A korábbi válogatott futballista 2022 februárjában vette át a gondban lévő együttest, majd remek hajrával bent is tartotta a másodosztályban, így a nyáron véglegesítették. És ő az átigazolási tilalom miatt megfiatalított keret ide, a pénzügyi nehézségek oda, az előző szezonban kifejezetten biztatóan indult a Readinggel (az első hét hazai mérkőzésből ötöt megnyertek), ám tavasszal egy nyolcmeccses nyeretlenségi széria után áprilisban elbocsátották, és az U21-es gárda vezetőedzőjével, Noel Hunttal fejezték be a kieséssel zárult szezont.

Az idén nyáron kinevezett spanyol edző, Rubén Sellés tudta, hová érkezik, és nagyjából fel is készült arra, hogy mi vár majd rá a berkshire-i klubnál, ám azzal aligha számolt, hogy egy-egy sajtótájékoztatón nem csak a szakmai munkáról, hanem a játékosok béreinek rendezéséről is kell majd beszélnie. Természetesen kiállt a játékosok mellett, hogy igenis meg kell kapniuk a bérüket, és amellett is, hogy a klubnak nem a személyzet elbocsájtásával kell kilábalnia a nehéz helyzetből. A spanyol szakember a körülményekhez képest nem végez rossz munkát, egy megfiatalított kerettel próbál a motiválatlanság közepette eredményeket hozni.

Azonban a klub valódi harca nem a pályán zajlik. Ugyanis ott bármi történik, ha továbbra sem lesznek időben rendezve a fizetések, akkor nem csak elmennek majd a játékosok, de jönnek az újabb pontlevonások is, és ezeket már biztosan nem lehet pótolni a zöld gyepen.

„Szörnyű, hogy ilyen helyzetben vagyunk. A tulajdonos az, aki felelős a klub működtetéséért, az emberek időben történő kifizetéséért, és ő nem teszi ezt meg. Mi vagyunk az a klub, amelynek a sofőrje elaludt a volánnál”

– fejtette ki a véleményét a klub egyik névtelenségét kérő munkatársa.

CIKKAJÁNLÓ:

Eléggé hasonlít a Reading jelenlegi helyzete arra, amely a szintén erősen túlköltekező Derby County-t is „kisöpörte” a másodosztályból a 2021-2022-es szezonban. A „kosok” azonban a harmadosztályban stabilizálni tudták a működést egy új tulajdonossal, sőt rájátszást érő helyen végeztek, ám a visszajutás idén májusban nem sikerült.

Jéghegynek ütközött a Derby County, és most még vihar is közeleg

Kiemelt kép: Getty Images