A Real vezére, Lewandowskit helyettesítő csatár és egy mozgékony új igazolás: a La Liga őszi legjobbjai

Kylian Mbappé (Real Madrid)

Legyen bármekkora klasszisa is sportágának, az, hogy egy akkora klub, mint a Real Madrid, ennyire tőle függjön, több mint meglepő. Oké, lehet erre azt mondani, hogy Lionel Messi nélkül fele annyi címet sem gyűjtött volna be a Barcelona, hogy Erling Haaland góljai nélkül bajban lenne a Manchester City, ettől még azt gondolná az ember, az nem lehet, hogy a Real Madrid kis túlzással csak akkor tudjon győzni, ha Kylian Mbappé betalál. Ha elégszer betalál. Pedig nagyjából így nézett ki az ősz. A blancók első 17 bajnokiján épp 17-szer köszönt be a francia fenomén, azaz a csapat góljainak felét Mbappé rúgta. Egymaga. Miközben ennek a Madridnak van egy Vinícius Júniorja, Rodrygója, Jude Bellinghame, Arda Gülere. Hogy lehet, hogy ők négyen együtt csak 12 gólt szereztek? Aminek az a következménye, hogy a Real góltalan marad a Rayo Vallecano és a Celta Vigo ellen, és csak ikszel az Elchével és a Gironával. Mbappé produkcióját mindenesetre nem érheti panasz, a 17 mérkőzésen szerzett 17 gól igen pofás, a topligákból csak Harry Kane lőtt többet ugyanennyi idő alatt (18-at). Tovább dicsérve Mbappé teljesítményét, az első 16 játéknapon mindössze három olyan meccset találni, amelyiken ne jelentkezett volna góllal vagy gólpasszal. De olyannyira Mbappé-függő a Real, hogy a méltán híres Talavera elleni Király-kupa-meccsen is a francia duplája kellett a továbbjutáshoz (3–2).

A vezetőedző Xabi Alonsót a találkozót követő sajtótájékoztatón meg is kérdezték a csapat Mbappé-függőségéről:

„Ő döntötte el a mérkőzést – ismerte el a baszk mester. – 2:1 után fontos volt, hogy mi találjunk be, ezért is tartottuk a pályán. A számok valóban mellette szólnak, de Rodrygo is alaposan kivette a részét a győzelemből. Az kétségtelen, hogy másoknak is hasonlóan hatékonynak kellene lenniük. A helyzeteink az egész szezonban megvoltak, azokból többet kellett volna gólra váltani.”

Ahogy az Mbappénak rendre sikerült is. Nem is találni nála jobbat.

Ferran Torres (Barcelona)

Pótolni még a 37 éves Robert Lewandowskit sem könnyű – ez a feladat jutott azonban Ferran Torresnek Barcelonában, és ő még a vártnál is sokkal jobban megoldja ezt. Bár talán nem annyira meglepő ez, elvégre manchesteri időszakában akkori klubedzője, Pep Guardiola is elmondta róla, nagyon különleges érzéke van a góllövéshez, egy csatárnál mi más lenne a legfontosabb kritérium? A fizikuma ugyan nem vetekszik Lewandowskiéval, az, hogy baromira érzi a kaput, hogy mindig jó helyen van, hogy vonzza a labdát, egy szó mint száz, hogy hihetetlenül gólérzékeny, elvitathatatlan. A Manchester Cityben 21 évesen és 75 naposan a Newcastle-nek rúgott mesterhármasával Mario Balotelli és Raheem Sterling után a klubtörténet harmadik legfiatalabb triplázójává vált, a Barcelonában bajnokin ezen az őszön sikerült először egy meccsen hármat vágnia. A Betis bánta, Hansi Flick meg végérvényesen meggyőződhetett róla, Ferran Torresben érdemes bízni. Mint center.

Ha már egyszer úgyis anyagi gondok gyötrik a Barcát, és minden évben azzal küzd, hogyan tudná az újonnan érkezetteket regisztrálni, érdemes lenne tán a hosszú távú Lewandowski-pótlást házon belülről elrendezni, és a képzeletbeli kilences mezt odaadni Ferran Torresnek. Deklaráltan felvállalni, hogy ezentúl ő a Barcelona centere, és adni neki legalább egy fél szezont, amelyben folyamatosan ő a csatár, amikor nem kell azon agyalnia, mi lesz, ha épp nem talál be, hogy akkor valaki más kezd-e helyette legközelebb. Ha megkapja ezt a fajta bizalmat, bizonyosan él vele. Az idei évad is erről árulkodik: a 16. forduló után 11-szer volt eredményes, átlagban 93 percenként szerezte góljait. Ami csak hajszálnyival gyengébb mutató, mint Kylian Mbappéé…

Alberto Moleiro (Villarreal)

Ha már helyettesítés, azt bizony a Villarrealban is meg kellett oldani, méghozzá karmesteri szinten. A nyáron mások mellett Álex Baena is elhagyta a sárga tengeralattjárót, az Atléticóba szerződő tízes eligazolásával tíz gólpasszt és 95 helyzetteremtést kellett pótolni. Utóbbiban, vagyis a kialakított helyzetek számában Baena volt a legjobb a La Ligában. Ki legyen a megfelelő utód? –kérdezhették a Villarreal sportvezetői, bár aligha pánikolva. Nem szokásuk ugyanis mellényúlni. Ezúttal sem tettek így. Pedig nem egy már befutott nagy nevet, hanem - ahogy rájuk jellemző-, egy potenciális klasszist választottak, az élvonaltól búcsúzó Las Palmas támadó középpályását, Alberto Moleirót. Az akkor 21 éves irányító a gyengusz kanári-szigeteki klubban is rúgott azért hat gólt, összehozott magának és társainak 41 helyzetet, a Villarreal pedig meglátta benne a lehetőséget. Helyesen. Új klubjában máris van hat gólja, és hol van még a vége? Egyre markánsabban futballozik, apró termete korántsem hátrány, hanem inkább a mozgékonyságát segíti. Neki is köszönhetően furakodott be a három nagy közé a Villarreal, és ne csodálkozzunk azon, ha a technikás, kapura is veszélyes Moleiro egy nap majd valamelyik nevesebb klubban fog futballozni.

Borítókép: Getty Images/BBC