A remeklő újonc és a különleges vezetősége – RKS Radomiak Radom
A lengyel élvonalban története során másodszor szereplő RKS Radomiak Radom berúgta az Ekstraklasa ajtaját: a bennmaradásért folytatott harc helyett inkább a dobogót célozta meg. Azonban az újonc nem várt teljesítménye csak az egyik ok, amiért idén érdemes róluk szót ejteni.
Radom Lengyelország 14. legnagyobb városa, amely az ország középső részén, a Mleczna folyó partján található. A mintegy 200 000 főt számláló városban a futball nagyon népszerű, ám ezt a helyi klubok nem igazán tudták meghálálni korábban. Az 1910-ben alapított Radomskie Towarzystwo Sportowe – a ma élvonalban szereplő klub hivatalos elődje – a második világháború előtti időkben sok nehézségen ment át, többször nem is volt labdarúgócsapata. 1945-ben a KS Bata Radom és a Szkolnym Klubem Sportowym Radom egyesüléséből létrejött a Klub Sportowy Radomiak, amely valamivel több mint két évtizeden át a frissen megalakult másod-, majd harmadosztályban szerepelt, de ezek csak egy-egy évnyi sikerek voltak, a huzamosabb kerületi és vajdasági ligás vitézkedés mellett.
MEGSZÜLETÉS ÉS EGY KIEMELKEDŐ SIKER
A ma ismert klub 1967-ben a már említett KS Radomiak és a városi rivális Radomskie Kolo Sportowe fúziójának köszönhető. A város vezetősége nem akart két klubnak is támogatást adni, mondván, hogy külön-külön képtelenek nagyobb sikert elérni, így tanácsukra – és mert megvonták volna a támogatást – megszületett az RKS Radomiak Radom.
Noha a pénzügyi helyzet így stabilizálódott, ám a várt előrelépés elmaradt. A kezdeti évek nem hoztak átütő eredményt, de aztán 1977-ben sikerült kivívni a másodosztályú feljutást és egy időre meg is váltották a helyüket azon a szinten. A középmezőnyt először 1983-ban tudták egy bronzérmes pozícióra cserélni, majd egy évvel később már a történelmi élvonalba jutás is összejött, mikor a II. csoport élén végeztek.
CSÚCSTÓL A CSŐDIG
A megerősített együttes remek rajtot vett két győzelemmel, de aztán a léggömbszerű álom kipukkant. A szezon végére a 15. helyen találták magukat a radomiak, így az élvonalbeli szereplés véget is ért. Kevesen hitték volna, hogy majd 40 évet kell várni a visszatérésre. A negatív spirálba kerülő klub nem tudta lassítani a visszaesést: fokozatosan egyre rosszabbul szerepelt a másodosztályban, majd 1989-ben kiesett a harmadik ligába. A hullámvasutazás pedig még csak ezután vette kezdetét. Egy rövid idejű visszatérés a második vonalba, majd két egymást követő szezonban is kiesés, amivel máris negyedosztályú volt a klub, s ez így ment egészen 2008-ig, mikor utolérte a vég.
A komoly tartozások miatt csődeljárás alá vonták az egyesületet, amely részvénytársaságként tért vissza. A csapat játékengedélyt kapott az átszervezés folyamán IV. Ligának elnevezett ötödosztályban való szereplésre. Az azonnali feljutás szép eredmény volt, de a harmadik vonalnál magasabbra nem tudott lépni a város irányítása alatt álló klub, mígnem 2015-ben eljött a változás ideje.
A TÖRTÉNELMI TETTEK
Egy négyfős, helyi kötődésű konzorcium vette át a klub irányítását, ezzel pedig új korszak kezdődött Radomban. Az elnöki posztra Slawomir Stempniewski került, rajta kívül a klub társtulajdonosainak csoportját Piotr Nowocien, Pawel Redestowicz és Grzegorz Gilewski alkotja. Ezt azért is érdemes tisztázni, mert Stempniewski 1986 és 2006 közt labdarúgó-játékvezető volt, majd a lengyel játékvezetői tanács elnöke, később pedig egy futballmagazin szakértője. Gilewski az első három hivatásos bíró egyike volt Lengyelországban, UEFA-játékvezetőként is szerepelt.
„Nagy kihívás ez számomra, de aki ismer, az tudja, hogy nem félek a kihívásoktól. A tulajdonostársak úgy döntöttek, hogy az én elnöki kinevezésem az optimális megoldás. Nagy izgalommal próbálom majd megalkotni egy modern klub szerkezetét, amely méltó egy olyan városhoz, ahol értékelnék a jó futballt. Jó pár éve kötődőm Radomhoz, ezt a helyiek már tudják. A két tulajdonostárs új lehetőségeket keresett, új dolgokat akartak megvalósítani, növelni a klubban rejlő lehetőséget. Ezt fedeztük fel mi is Grzegorzzsal, így csatlakoztunk. Meggyőződésem, hogy a potenciál akkora, hogy megfelelő emberekkel egy nagyszerű Radomiakot hozunk létre” – mondta Slawomir Stempniewski, a Radomiak igazgatóságának új elnöke.
Az első évek az akadémiai rendszer teljes átszervezéséről és az oda befektetett pénzekről szóltak, miközben a felnőttcsapat szinte nem is igazán változott. A klub költségvetése szűkös volt akkor is, de a városban akadtak néhányan, akik támogatásukat fejezték ki az új projekt irányába.
A harmadosztályban a félprofi együttes nem tudott igazán fejlődni, de aztán szépen átterelődött Stempniewski figyelme ide is az ifjúságról és egy újabb, de kisebb befektetés árán megteremtették a profi körülményeket. 2018-ban aztán már minden készen állt, hogy a csapat eredmények terén is visszahozza az invesztált költségeket, ehhez pedig kellett egy olyan edző, akit a projekt élére lehetett állítani.
Dariusz Banasik az a fajta szakember volt akkoriban, aki nem félt bevállalni a lehetetlen küldetéseket. Többször is átvette olyan együttes irányítását, amelyről látszódott, hogy nincs valós esély a vezetőség elvárásainak teljesítésére, azaz a bennmaradásra. Ez a fajta eltökéltség és hozzáállás azonban nagyon imponált a radomi klub vezetőjének. Nem a gyenge eredményeket látta benne, hanem azt az edzőt, aki megfelelő motivátor, kellőképpen felkészült taktikus és remekül tudja a fiatalok útját is terelgetni.
A kinevezés a legjobb időben történt, mikor az utánpótlás már elkezdte az első tehetségeit kitermelni, akiket be lehetett építeni a csapatba. Az eredmény nem is maradt el, rögtön Banasik első idényében bajnoki címet ünnepelhettek. A sikerek fellelkesítették a helyi nagyobb cégeket, és újabb szponzorációknak köszönhetően sikerült ismét egy kisebb tőkeinjekciót véghez vinni, ami a keret megerősítését szolgálta.
A másodosztályban a koronavírussal tarkított szezonban a negyedik helyen zártak, majd a hátunk mögött hagyott 2020–2021-es idényben már nem volt olyan csapat, amely megállíthatta volna a feljutásra törő Radomiakot. Banasik összerakta a legstabilabb lábakon álló védelmet, amely megalapozta a sikereiket, mindemellett képes volt a korábbi kontrajátékot egy labdabirtoklósabb stílusra váltani, amely végül bajnoki aranyérmet jelentett a klub számára.
A JELENBEN SEM ADJÁK ALÁBB
Ahogy 1984-ben, úgy most is azt várták a legtöbben, hogy csak átutazik az Ekstraklasa mezőnyén a radomi együttes, de az újonc játékosai nagyon nem így gondolták. Az átigazolási időszakban a lehetőségekhez mérten igyekeztek bevásárolni, megfigyelve a liga korábbi trendjeit. Ahogy más csapatoknak beváltak a brazilok, úgy ők is ebbe az irányba indultak, plusz egy-két portugál játékost is szerződtettek, hogy igazi kis közösség alakuljon ki, ami egységessé kovácsolhatja a frissen érkezőket. Hat brazil és négy portugál légiósa van most a keretnek, akik közül csak a veterán csatár, Leandro nem friss szerzemény, viszont ő már egy évtizede a csapat tagja.
Továbbra is a stabil védekezés a Radomiak Radom legfőbb ismérve, amihez idén ismét a kontrajáték párosul, méghozzá megfelelő hatékonysággal. A kivételesen jól sikerült ősz – amikor még az újdonság erejével hatott Banasik 4-2-2-2-es hadrendje – megalapozta, hogy a kiesés fenyegetettsége rájuk nem lesz érvényes. A tavasz egyelőre visszafogottabb, már három vereséget is szenvedett a csapat, de még mindig a tabella ötödik helyén találjuk, ami igen előkelő egy újonctól. Sokat elmond, hogy miközben az előző idényben a Warta Poznan újoncként ötödik lett 43 ponttal, a Radomiak tíz fordulóval a szezon vége előtt 39 ponttal áll, ami azért finoman szólva is egy más szintet képvisel. Ehhez hasonló teljesítményt újoncként legutóbb a Górnik Zabrze produkált 2018-ban, mikor végül a felsőházi mérkőzésekkel együtt 37 találkozón 60 pontig jutott, a radomi gárda pedig idén pont ennek a vonalán mozog a maga 1,625 pont/meccs mutatójával.
Szerző
