A riói paralimpia egyik ikonja lett a karok nélkül versenyző asztaliteniszező

Miután az egyiptomi férfi egy vonatbalesetben következtében elvesztette a karjait, három évig nem hagyta el az otthonát. Egy idő után azonban felismerte, hogy nem tud sport nélkül élni, ezért eleinte focizni próbált, ami túl veszélyesnek bizonyult számára, mert nem tudta megvédeni a testi épségét, amikor elesett, így áttért az asztaliteniszre. Ahhoz, hogy az általa kiszemelt új sportágat művelni tudja, rendkívüli kitartásra és türelemre volt szüksége. Évek kellettek hozzá, hogy kifejlessze és begyakorolja azt a technikát, amellyel a korlátait lebonthatja: megtanulta, hogy kell a labdát a lábujjaival felpöccintenie, és az ütőt a szájában tartania.

Ezt a módszert olyan sikeresen alkalmazta, hogy kijutott a 2016-os riói paralimpiára is – egyetlen, karok nélküli asztalteniszezőként.

„Boldog vagyok, hogy Egyiptomot képviselhetem a paralimpián. Nem tudom kifejezni, mit érez a szívem”

– nyilatkozta az indulási jog megszerzése után.

A fogyatékossággal élők legnagyobb presztízsű versengésén ellenfelei között volt a kategória világranglistájának akkori negyedik helyezettje, David Wetherill is. „Éreztem a nyomást, kissé izgatott voltam” – mesélte a mérkőzés előtti lelkiállapotáról a brit parasportoló. – „De amikor látsz olyan embereket, mint Ibrahim, akik megmutatják, mire képesek, más perspektívába kerülnek a dolgok és nem vagy többé ideges”.

Annak ellenére, hogy a találkozót Wetherill nyerte meg, a mérkőzés utáni nyilatkozatában kiemelte, hogy Hamadtut tartja a jobb képességű parasportolónak kettejük közül. „Nyertem, de úgy gondolom, hogy ellenfelem sokkal ügyesebb volt, mint én” – mondta Wetherill.

Maga Hamadtu pedig úgy vélte, hogy valójában nem vesztett aznap, mert a tudását és a tapasztalatát bővítette. Az egyiptomi parasportoló a második mérkőzésén is alulmaradt ellenfelével, a német Thomas Rauval szemben, mégis boldogan utazott haza. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy esetében fokozottan érvényes az olimpiai eszme egyik alappillére, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Edzője elmondta, hogy a parasportoló tulajdonképpen új kategóriát képviselt a seregszemlén, így az összevetés egyik ellenfelével szemben sem állta meg a helyét – nem rendezhettek számára minden tekintetben korrekt mérkőzéseket. „Ő az egyetlen, aki a száját használja” – mondta a szakvezető. – „Ha legalább öt, hat, hét ilyen parasportoló indulna, akkor már új kategóriát nyithatnánk.”

Az unikális versenyző a 2016-os játékok egyik ikonja lett, a róla szóló videókat azóta is milliók nézik az interneten, így sok sorstársának mutat példát és ad reményt. Miután pedig hazatért Rióból Egyiptomba, a hozzá hasonlóan karok nélkül élő gyerekekkel foglalkozott, hogy átadja mindazt, amit a nem mindennapi életútja során megtapasztalt.

Kiemelt kép: iNews