A római 22-es csapdája

A toszkánai Massában 1999. július 2-án született Nicolo Zaniolo, aki utánpótlás szinten megjárta a Genoa, a Fiorentina, a Virtus Entella és az Inter együttesét is. A firenzeiek 16 évesen eltanácsolták az akadémiáról, de ő a család segítségével alacsonyabb osztályból építkezve próbált meg betörni a profi labdarúgásba, a Ligur-tenger partján, a Genovához közel fekvő Chiavariban folytatta. A helyi klub, a Virtus Entella igazi gyémántot talált a személyében, Zaniolo vezérletével a harmadik helyen zártak a Primavera-bajnokságban, valamint a fiatalok kupájában is döntőig meneteltek a vezérletével. Ezután csapott le rá az Inter, ő pedig a milánóiak Primavera-csapatában folytatta a kiváló időszakát, s itt már bajnoki címet is szerzett. Azonban ahogy épp csak bekerült volna a felnőttfutballba, 2018 nyarán Radja Nainggolan Milánóba költözésének részeként ő Davide Santon társaságában az AS Romához csatlakozott.

Szeptemberben előbb bemutatkozott a Bajnokok Ligájában (a Real Madrid otthonában), majd néhány nappal később az olasz első osztályú bajnokságban is (a Frosinone ellen). Még ebben a BL-kiírásban a tavasz során ő lett a legfiatalabb olasz játékos, aki egy mérkőzésen két gólt is szerzett. Úgy tűnt, hogy potom áron jutott hozzá egy korszakos tehetséghez a fővárosi együttes. A már a válogatottban is bemutatkozó sztárpalánta az olasz futball új üdvöskéjének számított, ám az élet közbeszólt.

A második súlyos sérülés már egy év kihagyást hozott maga után, és az egy év kihagyás természetesen az ő karrierjében is olyan törést okozott, amivel nehezen tudott megbirkózni. A 2020-21-es idény teljes egészében kimaradt számára, majd a visszatérés után érezhető volt, hogy kissé bizonytalanul mozog a pályán, de fokozatosan egyre több bizalmat kapott José Mourinhótól. A portugál szakember nagyon hitt abban, hogy vissza tud majd találni ahhoz a formájához, amit a fővárosban korábban már láthattak tőle. Ez részben teljesült is, de miközben a sebessége és a vakmerősége szinte változatlan lett, az izomzatát igencsak megerősítette, hogy csökkentse a jövőbeli esetleges sérülések kockázatát, és sok mindenben megváltozott a játéka. Nem éppen az előnyére. Az összjátékban való szerepe, a hatékonysága erősen lecsökkent, és a sztárallűrjei is előjöttek. Rengeteg sárga lapot gyűjtött be a bíróval való vitatkozások miatt, meg mert olykor ész nélkül ment bele a párharcokba labda nélkül.

Azonban a sportszakmai visszaesés talán a kisebb problémát jelentette a klub életében a Zaniolóval való kapcsolatban. A 2019-ben öt évre kötött szerződés végéhez közeledve az AS Roma sportigazgatója, Tiago Pinto igencsak halogatta a hosszabbítási tárgyalásokat a játékost képviselő menedzserrel, mert szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a nagyra nőtt elvárások mellé teljesítmény is párosul. Mivel ez nem igazán volt látható, a játékosügynök, Claudio Vigorelli egyre türelmetlenebb lett, és vele együtt a válogatott szélső is.

Már 2022 nyarán volt arról szó, hogy ha Zaniolo menni akar, akkor a rómaiak nem gördítenek akadályt az útjába, de annak 50 millió euró az ára. A kissé magasra lőtt árcetli még az esetleges alkudozás lehetősége mellett is elriasztotta az érdeklődőket, így a játékos maradt és megpróbált a teljesítményével bizonyítani. Noha nem volt rossz ősze, de jónak sem lehetett nevezni, kiugrónak pedig semmiképp sem, mindeközben januárban Pinto ismét elhajtotta Vigorellit, hogy majd a nyáron jöjjön tárgyalni a hosszabbításról. Ez azonban egyre nagyobb frusztrációt okozott Zaniolo számára, és nem is tudott ezzel már igazán megbirkózni.  

Alig két héttel a januári átigazolási időszak vége előtt Zaniolo átigazolási listára került. Ezért a Fiorentina elleni bajnoki előtt – gyomorrontásra hivatkozva – beteget jelentett, majd a Spezia ellen már nem ilyen módszerhez folyamodott, hanem nemes egyszerűséggel megtagadta a játékot. Edzésre sem kívánt járni, mondván úgysem marad a klubnál. E lépése a szurkolóknál is kiverte a biztosítékot, megutálták Zaniolót, és – néhány molinóval felszerelkezve – a házához is elmentek, nem épp békés szándékkal. A rendőrök menekítették ki a játékost és a családját, ami már előrevetítette, nem lesz békés az elválás a felek között.

Mindeközben a klub továbbra is túlárazta, 35 millió eurót szeretett volna kapni érte kezdetben. A napok teltek és a pletykák is sorakoztak. A Tottenham Hotspur és az AC Milan kopogtatott először az ajtón a hiteles források szerint, ám mindkét fél kölcsönvételben, illetve teljesítményhez kötött véglegesítésben gondolkodott. Azonban Rómában már pontosan tudták, hogy mindenképpen szabadulni akarnak tőle, méghozzá azonnali hatállyal, semmit sem bízva arra, hogy majd a játékos jól teljesít-e vagy sem.

Ez a két csapat szimpatikus volt Zaniolo számára is lehetséges következő állomáshelyként, csakhogy a fővárosi klub ezeket az ajánlatokat élből elutasította. Ekkortájt futott be az AFC Bournemouth ajánlata, amely elindította a lavinát. A Premier League újonca rövid úton megállapodásra jutott a rómaiakkal, és kész volt 30 millió eurót kifizetni Zaniolo játékjogáért. A rómaiak számára jól hangzó plusz bónuszokról, illetve egyfajta továbbértékesítési jutalékról is volt szó, valamint évi 4,5 millió eurós fizetést kínáltak, ami ki is elégítette volna az immár 23 éves labdarúgó igényeit. Csakhogy erről a lehetőségről meg a játékos nem akart hallani, mondván ő nem egy kiesés ellen küzdő együttesbe akar igazolni, hiszen ennél sokkal magasabb polcra taksálja magát.

Az angoloké tűnt az egyetlen lehetőségnek az átigazolási piac zárásához közeledve, és bár a menedzsere ekkor már nagyon is támogatta, hogy fogadja el az ajánlatot, Zaniolo nem akart kötélnek állni. A környezetében lévők unszolására január 31-én jelezte az addigra már köztudottan visszavont ajánlat kapcsán – az angol együttes eddigre már kölcsönvette Hamed Traorét a Sassuolótól –, hogy mégiscsak szívesen elfogadná azt. Ennek a kijelentésének a mozgatórugói között lehetett az is, hogy ő is minden áron menekült volna már a nem épp barátságos helyzetéből, no meg persze azt is, hogy egy esetleges jövőbeli jogi eljárás során megmutassa, a klub lehetetlenítette el a távozását, ő bizony igent mondott, tehát nem rajta múlott ez az üzlet.

Végül kifutottak a határidőből és a Zaniolo még mindig a klub játékosa volt. A csapatnál nem kértek már belőle, a szurkolók nyíltan támadták és nem kívánták látni a városba sem, így nem sok jövőkép maradt előtte. Úgy tűnt, hogy fél éves dekkolás vár rá a lelátón vagy épp az otthonában. Ekkor aztán jött egy bocsánatkérő üzenet, majd egy orvosi igazolás, hogy mentálisan nincs a legjobb állapotban, így edzésre sem menne. Ez már csak azért sem tűnt reális forgatókönyvnek, mert ekkorra már a szurkolói „látogatások” miatt nem tartózkodott a fővárosban, és érezhető volt, hogy olyannyira elfajultak a dolgok, hogy ha egy-két fanatikus rajongó találkozna vele, annak nem lenne jó vége. Egyre inkább reális opció volt, hogy beperlik az AS Romát. A klubnál attól tarthattak, hogy ha a tavasz során nem játszik egy percet sem, akkor az értéke még tovább csökken és a szerződésének utolsó évébe lépve még kevesebb pénzt kaphatnak majd érte, vagy akár – a legrosszabb forgatókönyv szerint – szerződésbontásig jutnak a bíróságon és akkor semmi pénzt nem látnak majd belőle.

Ekkor futott be két török sztárcsapat érdeklődése, a Süper Lig átigazolási piaca ugyanis csak február 8-án zárt, és a Galatasaray, majd a Fenerbahce is bejelentkezett Zaniolóért. Pinto hajthatatlanul azonnali eladást akart, így inkább csak előbbi klub jöhetett szóba, amellyel a játékos gyorsan meg is tudott egyezni. A további napok már csak a két klub közti részletek egyeztetésével teltek, majd a záró napon nagy nehézségek árán létrejött az ügylet.

Zaniolo 2027-ig írt alá a listavezető Galatához, ahol évi 3,5 millió eurót keres majd. A hírek szerint kerül a szerződésbe egy 35 millió eurós kivásárlási ár is, ami a nyáron lép életbe, majd a következő két év során 28-30 millió euróra csökkenhet. A rómaiak 16,5 millió eurós áron tudták értékesíteni – ennek 15%-a az Interé –, mindemellett további 13 millió eurónyi, többnyire pályára lépéshez és teljesítményhez kötött bónuszt is megkaphatnak, valamint 20% továbbadásból származó jutalék került bele a szerződésbe. Pinto továbbá kiharcolta, hogy az olaszoknak elővásárlási joguk van Yusuf Demirre és Efe Akmanra is.

Noha a török ligát a földrengések miatt átmenetileg megszakították, Zaniolo immár a Galatasaray játékosa. A közte és az AS Roma közti ügyet sportszakmai szempontból lezártnak tekinthetjük, de még közel sem biztos, hogy a két fél között minden kapcsolat megszűnik, mert az olasz lapok szerint a pereskedés lehetősége továbbra is benne van a levegőben – mindkét oldalról. Könnyen lehet, hogy a következő hetek, hónapok során szolgáltatnak majd témát a sajtónak, de annak már nem lesz köze a pályán történtekhez.