A román futball vesszőfutásának története

A román labdarúgás sosem látott sikert élt meg a Ceausescu-diktatúra utolsó évtizedében, amikor a Steaua Bucuresti a keleti blokk első csapataként megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, míg a Dinamo Bucuresti a BEK-ben és a KEK-ben is elődöntőig menetelt.

A rendszerváltás után az állami kézben tartott egyesületek alól pillanatok alatt kihúzták a talajt, a klubok kénytelenek voltak elengedni Nyugat-Európába az addig a hatalom által otthon tartott klasszisaikat. A legjobb csapatok számára legalább a játékoseladás bevételi forrás jelentett, azonban a többiek a túlélésért küzdöttek, ami egy másfél évtizedet is meghaladó fővárosi uralomhoz vezetett, miközben a nemzetközi kupákban súlytalanok voltak a román csapatok.

Sikerek, de milyen áron?

A Romániában zajló privatizáció nyertesei a kétséges módon megszerzett vagyonukat a 2000-es évektől kezdve előszeretettel kezdték beforgatni a helyi labdarúgásba. Egyesek a hatalom jelképének tekintették a futballt, mások így akarták tisztára mosni az illegális úton megszerzett pénzüket, de voltak olyanok is, akik tényleg a meggazdagodás lehetőségét látták a világ legnépszerűbb sportágában.

A minden korábbinál nagyobb verseny újabb és újabb politikai vagy alvilági háttérrel rendelkező egyéneket vonzott, ami révén egy kimondottan kompetitív versengés alakult ki, a román csapatok az európai hadszíntéren is megálltak a helyüket. A posztszocialista román klubfoci legnagyobb eredményeként a 2005–2006-os idényben bukaresti városi derbire került sor az UEFA-kupa negyeddöntőjében, amiből a Rapid Bucuresti ellenében a Steaua jött ki győztesen.

Ez azonban nem egy szép történet kezdete volt, hanem egy lufiszerű pillanatnyi jelenség. Az öldöklő harc mögött ugyanis nem volt valódi üzleti terv, hosszú távú koncepció. A 2000-es évek második felére a Rapid és Dinamo visszaesésével új riválisokat kapott a Steaua, azonban közülük egyedül a CFR Cluj van még talpon.

A román futball zűrzavaros évtizedeit mi sem festi le jobban, mint hogy 1990 óta kilenc klub nyert bajnokságot, de közülük csak kettő olyan van, amely elkerülte a megszűnést vagy a kiesést, kizárást. A kolozsvári klub is közel került hozzá, amikor a 2014–2015-ös szezonban majdnem kiesett, miután számos játékosának több havi bérrel tartozott, és a Román Labdarúgó-szövetség 24 pontos levonással büntette. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) azonban felülbírálta a döntést, így a CFR a következő szezont is a legmagasabb osztályban kezdhette.

A klubokat csődbe juttató, haszonleső szerencselovagok egyike Dumitru Bucsaru, aki rengeteg pénzt ölt a sokáig amatőr Unirea Urzicenibe, majd a Bajnokok Ligájába-kerülés után kiárusította a csapatot: a játékosok eladásából származó pénzt a nemzetközi bevételekkel együtt zsebre vágta, majd a 2011–2012-es idényre már nem is nyújtott be licenckérelmet. Hasonló történet játszódott le az Otelul Galatinál is, csak itt a tulajdonosnak a klub múltja miatt muszáj volt ügyeskedni, hogy elkerülje a népharagot, emiatt előbb kisemmizte az egyesületet anyagilag, majd eladta, hogy más irányítása alatt menjen tönkre a város szeretett csapata.

A 2006-os UEFA-kupa-negyeddöntő a Rapid és a Steaua között (Forrás: Fanatik)

Botrány követett botrányt

Az eddigiek alapján aligha lep meg bárkit, hogy a román labdarúgás és a rendőrségi eljárások között szoros a kötelék. Már a kommunista időkben gyakoriak voltak a csalások, akkor főleg az ország ékköve, a Steaua volt a kedvezményezett fél. Ez a rendszer azonban az 1990-es években csak tovább erősödött, amikor is létrejött a Cooperativa nevű szerveződés, amit a Dumitru Dragomir, a Profi Labdarúgó Liga elnöke, Mircea Sandu, a Román Labdarúgó-szövetség irányítója és Jean Padureanu, az FC Gloria Bistrita tulajdonosa vezetett, és tagjait olyan neveken kellett szólítani, mint Keresztapa, Lord vagy éppen Corleone.

2003-ban egy televíziós műsorban vallott erről az FCM Bacau akkori tulajdonosa, Dumitru Sechelariu, aki elmondta, hogy valamilyen formában szinte mindenki része volt ennek a bűnténynek. Talán emiatt is, de senki ellen nem emeltek vádat ebben az ügyben, bár később Dragomir hét év fegyházbüntetést kapott adócsalásért, sikkasztásért és pénzmosásért. Hasonlóan járt Ioan Niculae is, aki az Astra Giurgiut futtatta fel, majd szüntette meg a működését, miután öt év börtönre ítélték.

Dumitru Dragomir (Forrás: The Romania Journal)

Az őrült família

Természetesen a Becali klán sem maradhat ki a felsorolásból. Ugyan hazánkban a magyarellenes kijelentései miatt George „Gigi” szerepel leggyakrabban a hírekben, de unokatestvérei, Victor és Ioan sem szentek, előbbit öt év és nyolc hónap, utóbbit hét év négy hónap börtönbüntetésre ítélték az esetüket tárgyaló bíró megvesztegetéséért. A testvérek egyébként a helyi játékoskereskedelem legfontosabb szereplői, az ügynökségükhöz tartoztak a román labdarúgás elmúlt 30 évének legpiacképesebb játékosai.

Gigi Becali botrányaihoz viszont egyik kuzinja sem érhet fel.

Az eredmények kezdetben mindenkit elhallgattattak, de Gigi egy időzített bomba volt. 2007-ben vesztegetési ügybe keveredett, amikor bizalmasait az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) 1,7 millió euró készpénzzel állította meg, amivel az Universitatea Clujt motiválták volna a CFR elleni sorsdöntő meccsre.

Több alkalommal is sikerült összerúgnia a port román katonai vezetéssel, egyfelől eladott nekik egy olyan területet, amit nem is az övé volt, másrészt túlzónak tartotta a honvédelmi minisztérium kezében lévő Ghencea Stadion bérletidíját. A minisztérium erre fel pereskedésbe fogott a Steaua név és a hozzá kapcsolódó jelképeket illetően, amely perben a bíróság az állami szervnek adott igazat.

Becali a 2010-es évek közepétől valami egészen elképesztő ámokfutásba kezdett. Egymás után ültette le a klub kispadjára a neves román labdarúgókat, akik a bábjaiként viselkednek, ő pedig nem is csinál ebből titkot:

„Én hozom a játékosokat a saját pénzemen, ezért jogom van eldönteni, hogy ki játszik és ki nem.”

Fennen hirdetett válogatási kritériumai közé tartozik, hogy nem igazol meleg futballistát, de tiltólistán vannak azok a játékosok is, akik felvették a koronavírus elleni oltást…

GIgi Becali a román labdarúgás egyik legbalhésabb alakja (Forrás: Szatmar.ro)

A legabszurdabb történet mégis Dinu Todoran kinevezése, akit a második csapat élére nézett ki, de amikor felhívta, az edző éppen egy templomban tartózkodott. Ez Becalit annyira lenyűgözte, hogy inkább az első csapat kispadjára ültette. Ezek az események is némi magyarázatot adnak arra, hogy miért nincs Romániának jelenleg egyetlen nemzetközi klasszisa sem, ugyanakkor legalább ennyire érthetetlen, hogy ebből a közegből korábban hogyan érkezett a világ labdarúgásába Gheorghe Hagi, Cosmin Contra, Adrian Ilie, Cristian Chivu vagy Adrian Mutu.

Kiemelt fotó: beIN SPORTS