A roppant kemény Porto közel volt a szenzációhoz Londonban
Csak tizenegyespárharc után jutott tovább a Bajnokok Ligájában az Arsenal FC az FC Portóval szemben. A jóval esélyesebb angolok az első félidőben ledolgozták hátrányukat, amit az odavágón szedtek össze, de ezt követően nem tudtak olyan fölényt kialakítani, mint amit megszokhattunk tőlük ebben az idényben. Megnéztük, hogy Sérgio Conceicao milyen taktikával fogta ki a szelet Mikel Artetáék vitorlájából.
A két csapat első mérkőzésén – amely rendkívül eseménytelen volt – az FC Porto akarata érvényesült, a portugálok öt szűken helyezkedő középpályással lezárták a pálya középső területeit, a szélső védőik pedig remekül védekeztek egy az egyben Bukayo Sakáékkal szemben. Alig tudott helyzetet kidolgozni az Arsenal, a hazaiak pedig Galeno 94. percben szerzett góljával előnyt harcoltak ki.
Ebből adódóan azt lehetett várni, hogy a londoni visszavágón a hátrányban lévő és a Premier League-ben gyakran óriási fölényben futballozó, a támadóharmadban is labdát járató Arsenal a kapuja elé szegezi a Portót, de ez nagyon sokáig nem így történt. Az Arsenal 3-1-3-3-as felállásban támadott, ahogy az elmúlt hetekben megszokhattuk, Jakub Kiwior húzódott be harmadik belső védőnek a támadásépítés során, ezúttal Jorginho volt az egyesüli hatos, előtte pedig a felhúzódó Ben White, Martin Ödegaard, Declan Rice hármas mozgott. A támadósorba a sérült Gabriel Martinelli helyére a bal szélre Leandro Trossard került.
A mérkőzés elején rendre arra játszott az Arsenal, hogy a támadóharmadban Trossard verje meg az emberét a szélen, akár Rice segítségével is, és érkezzenek tőle a beadások az alapvonal közeléből, de igazán nagy helyzet ebből nem alakult ki, csupán lehetőségek. Az Arsenal gólja egy hosszan felpasszolt – egyébként pontatlan – labdából indult, a portóiak éppen Ödegaard-hoz továbbították rossz mozdulattal, aki utána szépen játszotta meg Trossard-t.
A Portótól példát vehetnek a Premier League-klubjai
A Porto védekezése a visszavágón is kiválóan működött. Sérgio Conceicao csapata a 4-5-1-es és 4-2-3-1-es felállást váltogatta a mérkőzésen, attól függően, hogy a támadó középpályások mennyire támadtak le éppen magasan. Emellett a portugálok rendkívül agresszívak voltak, a portói mérkőzéshez hasonlóan nagyon sok szabálytalansággal próbálták tördelni a játékot, egyetlen idei Premier League-meccsén sem szenvedett el annyi faultot az Arsenal, mint a Porto elleni meccseken. A portugálok védekezése nem volt intenzív, sokkal inkább a saját térfelükön való mozgásokat szervezték meg remekül, nem hagytak réseket a védelemi falukon.
Az Arsenal az egész mérkőzésen egy az egyben védekezett. Minden játékosnak megvolt a maga embere és őt követte végig. Alapvetően a 4-4-2-es alakzatból indultak a londoniak, de ahogyan mozogtak a vendégjátékosok, mindig őket követték. Ebből a szempontból a legtöbb munkát talán Rice végezte, mert ő mindig a Porto visszalépő hatosával tartott, aki általában Alan Varela volt. Az elöl lévő Kai Havertznek és Ödegaard-nak pedig azért volt nehéz dolga, mert a két belső védő, Pepe (legidősebb mezőnyjátékos volt, aki BL-kieséses meccsen játszott) és Otávio rendkívül szélesen helyezkedtek.
Sérgio Conceicao remekül felkészült az ellenfélből. A portugál edző azt találta ki, hogy az Arsenal kiváló presszingjét úgy próbálják semlegesíteni, hogy a két belső védő a szélek felé mozog, ezért nem tudják szűkíteni a teret a hazaiak, és nem is fogják odáig elkísérni a védőket a hazai támadók. Ennek a hátránya, hogy nem tudnak forgatni Pepéék, de ezt úgy oldották meg, hogy általában felívelték előre a labdát Evanílsonék felé, a középpályások pedig arra koncentráltak, hogy a második labdákat megszerezzék a csatár közelében. Ez a taktika arra mindenképpen jó volt, hogy a vendégek a 16-osuk előterében nem vesztettek labdát, és az Arsenal támadóit kicsalogatták, így nem tudtak létszámfölény kialakítani a hazaiak az Evanílson felől érkező lecsorgó labdáknál. A Portónak nem volt sok helyzete ezúttal sem, ahhoz azért még jobb minőségű játékosokra lett volna szükség, de az ellenfél térfelén meg tudta tartani a labdát. A portugálok egy-egy védelmi kihagyást kihasználva (William Saliba a tőle megszokottnál többet hibázott) lövésekig is eljutottak, vagy éppen átmenetből volt lehetőségük.
Arteta végig a támadójáték erősítése érdekében cserélt
Mindkét edző sokáig várt a cserékkel, Gabriel Jesus beállása után rögtön volt két helyzete az Arsenalnak, amiből az egyiket a brazilnak köszönheti, aki Jorginhót váltotta, tehát egyértelműen a második gól megszerzése szándékával cserélt Mikel Arteta. Havertzet vonta vissza bal oldali nyolcasnak, Rice pedig a hatos feladatát vette át. A hosszabbításban is az Arsenal irányított, de fölénye meddő volt, igazán nagy helyzeteket nem tudott kialakítani.
A ráadás második félidejére Arteta még támadóbbá formálta csapatát azzal, hogy a védekezésben sokszor bizonytalan, de a játékszervezésben és progresszív passzokban egészen remek Olekszandr Zincsenkót hozta be Kiwior helyére. Ben White jött vissza harmadik belső védőnek a jobb oldalra, ahol a szezon elején és az előző idényben szerepelt. Ezzel Ödegaard szerepe is változott, mert onnantól kevesebbet mozgott be a centrális zónákba, a jobb oldali félterületben vette fel a labdákat, ahol több ideje volt szervezni. Eddie Nketiah érkezésével pedig Gabriel Jesus húzódott ki balra, ahol már kevésbé volt veszélyes, mint a beállását követően a rendes játékidő végén.
A tizenegyespárbaj sokszor a szerencsén múlik, ezúttal inkább David Rayán, aki két jól helyezett lövést védett ki a kapu bal sarkához vetődve, az Arsenal játékosai pedig nagy erővel, jó helyre céloztak, így továbbjutottak a legjobb nyolc közé. A londoni klub 14 év után jutott be ismét a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe. Figyelemre méltó, hogy a PL-egyik legjobb csapata, az Arsenal egy éven belül kétszer is döntetlenre végzett 210 percet követően portugál csapatok ellen, egy éve pórul járt a tizenegyesekkel, most azonban örülhetett, de ez a portugál klubok erejét is mutatja.
Kiemelt fotó: Alamy
Szerző
