A rotterdami csatárok „álma” és a legújabb „teremtménye”
A labdarúgás a mai modern felfogásban már megköveteli, hogy egy edzői stáb kellően nagy létszámú legyen, mindenféle specialistával kiegészülve. A holland másodosztályban szereplő Excelsior Rotterdam vezetőedzője, Marinus Dijkhuizen tipikusan az a szakember, akinek egy topcsapat csatárai mellett is lehetne munkája, mert elképesztő javulást tud előidézni ismeretlen játékosok esetében is. Erre már több példa is volt az évek során, de talán a most futó szezon felfedezettje, Thijs Dallinga a legkiemelkedőbb, ahogy a 21 éves támadó meghódítja az Eerste Divisie-t.
Az Excelsior Rotterdam a város harmadik számú együttese, amely a Sparta, de főleg a Feyenoord árnyékában megbújva igyekszik időszakosan jelen lenni a holland élvonalban is. Legutóbb a 2018-19-es idényben voltak az első osztály tagjai, azóta viszont a csapat inkább az Eerste Divisie középmezőnyében húzza meg magát. 2020 januárjában második alkalommal is kinevezték Marinus Dijkhuizen vezetőedzőt, aki az előző évtized közepén feljuttatta a csapatot az Eredivisie-be. A klubot korábban videóelemzőként, majd segédedzőként is szolgáló holland szakember a scouting világában is otthonosan mozog. Ebből is adódik, hogy nem csak a labdarúgóinak a kielemzésében aktív, de remekül tudja a támadójátékosok legnagyobb erősségét „kidomborítani”, hiszen ő maga is csatár volt egykoron.
Amikor 2014 januárjában megkapta az állást először, akkor a gárda a másodosztály középmezőnyébe tartozott. A legjobb támadójuk a 22 forduló alatt 13 találatig jutó Lars Veldwijk volt, ami bár nem számított rossz eredménynek, de kiemelkedőnek sem. A hórihorgas center felé rengeteg beadás jött, de állandóan két védővel kellett megküzdenie a labdáért, ami egy nem túl előnyös küzdelmet eredményezett. Dijkhuizen a videoelemzéseknek köszönhetően a visszalépésekre és a második hullámban való érkezésre fektette a hangsúlyt a center részéről. Megcserélte a szélen játszókat és tükörszélsőként kezdte használni őket, akiktől a rengeteg beadás helyett azt kérte, hogy vállalják fel az egy-az-egy elleni szituációkat és törjenek kapura, aztán vagy lőjenek kapura, vagy a labdákat a szélre kitevő Veldwijk legyen a célpont. A következő 16 meccsen 17 alkalommal volt eredményes a dél-afrikai támadó, amivel ő lett a gólkirály a második vonalban, miközben a rotterdamiak pedig a harmadik helyig meneteltek. A rájátszás négy mérkőzése alatt további négy gólt jegyzett, s az együttes fel is jutott.

A majd kétméteres center távozása nem jött épp jól a csapatnak, az élvonalba jutás mellett azonban Dijkhuizen más fronton is megvillantotta a szaktudását. Beajánlotta a vezetőségnek Tom van Weert nevét, aki közel egy évet hagyott ki keresztszalag-szakadás miatt, viszont előtte egy kiváló támadó volt és remekül alkalmazták őt a Den Bosch csapatánál a reaktív stílust szerető edzők. Miután az Eredivisie-ben várható volt, hogy védekezésre lesz ítélve a meccsek többségén az Excelsior, így nekik pont egy ilyen támadóra volt szükségük. A sebességét egész jól visszanyerő center remekelt az egy az egy elleni párharcokban, és a helyezkedésén is nagyon sokat tudtak javítani az edzővel való elemzések. A szezont 13 találattal zárta, melyeket elég jól elosztott a jobb és a bal lába közt, de fejjelt is eredményes tudott lenni.

A 2015 nyarán történő távozása után Dijkhuizen próbálkozott Angliában, majd szintén a holland másodosztályban, de maradandót nem tudott alkotni. 2018-ban elfogadta az Utrecht FC videoelemzői állását, ami mellett Dick Advocaat, John van den Brom és Jean-Paul de Jong szakmai stábját is erősítette segítőként.
A Rotterdamba való visszatérése után először Elías Már Ómarsson teljesítményén láthattuk Dijkhuizen hozzáadott értékét. Az izlandi center az új edzővel való közös munka megkezdését követően öt meccsen hat gólt szerzett és két asszisztot is kiosztott. Ha a koronavírus miatt nem áll le a labdarúgás Hollandiában, talán még jobb is lehetett volna ez a mutató. Az előző idényben aztán folytatódott a termelés, hiszen 16 fordulót követően 17 találatot jegyzett, s vezette a góllövőlistát. A télen aztán több ajánlatot is kapott, ami miatt kicsit fejébe szállt a dicsőség. Mivel a klub nem akarta eladni, összevesztek. A tavasszal összesen ötször vette be az ellenfelek kapuját, a helyi hírek szerint megromlott a viszonya azzal a szakemberrel, aki nagy hatást gyakorolt a teljesítményére, majd a nyáron el is igazolt.

Az idei szezonra kellett egy új támadó és az ő közbenjárásával került képbe Thijs Dallinga, aki az emmeni akadémia után az FC Groningen csapatánál próbálkozott. A csatár az elmúlt két szezonban – minden sorozatot figyelembe véve, tehát az U19-es meccseket is – kevesebb mint 700 játékpercet kapott, s öt gól szerzett. A nem túl veretes ajánlólevele „ellenére” Dijkhuizen meglátott benne valamit és „szörnyet teremtett”. A 21 éves center atletikus képességei és az újdonsült taktikai felkészültsége olyan fegyver, amivel a védelmek nem tudnak mit kezdeni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 16 bajnokin már 20 alkalommal talált be, ráadásul három assziszt is került a neve mellé.
A sebessége kiemelkedő, de mindemellett olyan „rugókkal” és ütemérzékkel rendelkezik a 180 centis játékos, hogy a nála fél fejjel magasabb védőkkel is felveszi a harcot a levegőben. A mozgékonysága akár a visszalépések, akár a szélre való kimozgások terén olyan problémát okoz a bekkeknek, hogy nem tudják lekövetni. Márpedig, ha egyedül hagyják és időt adnak neki, akkor többnyire a jó döntést hozza meg – és nem csak a büntetőterületen belül. Nem vállalkozik túl sok párharcra, viszont a cselezés így is jól áll neki, mert a kevés alkalommal nagyon hatékony tud lenni. Sokkal inkább bízik a passzjátékában, amiben a kombinatív, rövid átadásokkal és a megfelelő területekbe való bemozgásokkal meg tudja teremteni magának a lehetőségeket, de közben meccsenként csaknem egy helyzetet kialakít a társaknak is.
A kapura lövési mutatói pedig igazán eszeveszettek. Az 59 kísérletéből 37 eltalálta a kaput, húsz alkalommal be is talált, mindemellett csak négy lövését sikerült leblokkolni. Huszonöt olyan próbálkozása volt, amit 0,25 xG vagy annál magasabb értékkel párosítottak, ami csaknem a kísérleteinek a felét lefedi. Ebből is következik, hogy 0,24 xG/Sh a kísérleteinek a minőségi értéke, ami toronymagasan a legjobb a ligában. Ez pontosan annak köszönhető, hogy nem a mennyiség, hanem a magas minőség jellemzi, amikor a kaput célba kívánja venni.

Hogy Dallinga meddig marad Rotterdamban, azt egyelőre nehéz lenne megmondani, mert már hallani a híreket, hogy a télen lesz élvonalbeli megkeresése, de az Excelsior jelenleg vezeti a tabellát, így talán a nyárig maradhat is. Viszont azt is érdemes lesz figyelemmel kísérni a jövőben, hogy ki lehet a következő csatár, akiből Dijkhuizen szenzációs teljesítményt tud kihozni, mert szinte biztosra vehetjük, hogy képes lesz rá újfent, hogy egy a semmiből érkezett támadóból gólkirály-jelöltet faragjon.
Borítókép forrás: Getty Images