A saját utánpótlásában talált klasszikus hatost a Bayern München

A német-szerb kettős állampolgárságú Aleksandar Pavlovic a Münchenhez közeli Fürstenfeldbruckben kezdte a futballt, de már hétévesen a Bayern Münchenhez került. A bajor sztárklub utánpótlásában nőtt fel, sohasem játszott más színekben. Mindig a saját korosztályában nevelkedett, idősebbek között nem szerepeltették, a Bayern München II-ben sohasem lépett pályára. A jelenlegi szezon elején a Bayern U19-es keretének volt a tagja, onnan hívta fel Tuchel az első csapathoz.

Ez azt jelenti, hogy Pavlovicnak egyetlen játékperce sem volt a felnőttfutballban, mielőtt október végén, 18 és fél évesen – az SV Darmstadt ellen – bemutatkozott a Bundesligában. Nem akármilyen ugrás volt ez: az ifjúsági együttesből átkerülni Európa egyik legjobbja csapatába – ez rendkívül ritka, másrészt az ekkora lépések nem szoktak jól elsülni. Számtalan olyan példát tudnánk említeni, amikor egy európai élcsapatban elkezdtek játszatni egy fiatalt, aki még nem volt elég jó és érett ehhez a szinthez, így visszább kellett lépni egy kisebb célokért küzdő vagy nem topligás együtteshez. Pavlovic esetében egyelőre úgy tűnik, hogy erről szó sincs, hiszen kimagasló teljesítményt nyújt.

Egy hatost követelt Tuchel, miközben végig ott volt Pavlovic

Már az előző szezonban is az volt a Bayern egyik legnagyobb problémája, hogy nincsen igazi labdaszerző, hatos poszton bevethető játékosa. Ezt a szerepkört Joshua Kimmich töltötte be, aki egészen elképesztő mutatókat hozott támadásban, de védekezésben már nem voltak ilyen jók a statisztikái, mert egyedül nem képes hatalmas területeket levédekezni. Sokszor elvileg duplahatosban játszottak a müncheniek, de a másik kezdőnek, Leon Goretzkának sem a védekezés az erőssége. Konrad Laimert 2023 nyarán ugyan megszerezték az RB Leipzigtől, de ő inkább Goretzka alternatívája, szintén nyolcas.

Tuchel az átigazolási időszakban többször nyilatkozta, hogy szüksége van egy ütköző középpályásra. Mivel akkor még sportigazgatója sem volt a Bayernnek, így a vezetőedző javaslatai alapján próbáltak igazolni. Tuchel legutóbb a Chelsea-nél dolgozott, ezért az angol piacról szeretett volna játékost hozni, így került képbe a Fulham hatosa, a labdaszerzések terén a Premier League egyik legjobbja, Joao Palhinha. Az akkor 28 éves középpályásért képes lett volna 68 millió eurót kifizetni a Bayern, ami egészen abszurd összegnek tűnt a portugál életkora és a támadásban mutatott szűkös eszközkészlete miatt. Palhinha már az orvosi vizsgálaton is átesett Münchenben, de a Fulham nem írta alá a megállapodást, mert hat óra volt hátra az átigazolási időszakból és nem tudott már senkit sem szerződtetni a helyére.

Pavlovic beépülésével Kimmich a liverpooli Alexander-Arnoldhoz hasonló szerepkört kapott

Ennek következményeként továbbra is Kimmich játszott hatost, pedig Tuchel az ősszel is elmondta, hogy számára nem ez a legideálisabb pozíció. Az első két alkalommal már eldőlt mérkőzésen kapott lehetőséget csereként Pavlovic, de november közepén az 1. FC Heidenheim ellen kezdőként léphetett pályára, majd december közepén két bajnokit is végigjátszott, január végétől pedig alapembernek tekinthető. Ezzel egyidejűleg Kimmich jobbhátvéd lett, a szélről irányítja a bajorok támadásait, a liverpooli Trent Alexander-Arnoldhoz hasonlóan. A progresszív passzok és a mélységi helyzetkialakítások tekintetében Kimmich és az angol játékos is csapataik legjobbjai közé tartoznak.

Pavlovic egy klasszikus hatos, amit korához képest kimagasló színvonalon hoz, sok esetben a komoly rutinnal rendelkezőket is felülmúlja. A Bayern támadásépítéseihez rengeteget tesz hozzá azzal a labdabiztos játékkal, amit képes nyújtani minden mérkőzésen, de meg kell jegyezni, hogy a közölt adatok 900 percre vonatkoznak, ami a labdarúgásban nagyon kis mintának számít. 

Az fbref.com adatai szerint 90,9 százalékos pontossággal passzol, ennél a Bundesligában alig akad jobb hatékonysággal futballozó középpályás. Egészen kiváló a közepesen hosszú (13 és 27 méter közötti) passzok pontosságában, mert azt 94,5 százalékos sikerrel hajtja végre, ez szinte utánozhatatlan. Ha hosszabb ideig ezt akár csak megközelítőleg tartani tudja, az már világklasszis szint.

A Manchester City játékának origója, Rodri az eddigi hét idényéből csak kétszer ért el ennél magasabb értéket, Declan Rice (Arsenal) is csak egyszer. Ezek a passzok természetesen nem csak előre irányulnak, hanem sokszor forgatást jelentenek, azt az oldalt játssza meg, amelyik éppen szellősebb. Remekül emeli ki sűrű területből is a labdát egy lényegesen üresebb zónába, ahonnan sokkal könnyebben tudják a társak folytatni az akciót.

Nemcsak labdabiztos, de progresszív is

Kimmich stílusával szemben – aki 86 százalékos pontossággal passzol – Pavlovic képes egy kis szünetet is belevinni a játékba, tartani a labdát, megnyugtatni a labdajáratással a társakat, nemcsak a kulcspasszt és a progresszív átadás lehetőségét keresi. A passzai 11 százaléka progresszív, ez meccsenként 8,5 ilyen továbbítást jelent – ami szintén extra, kisebb csoda, hogy alig van eladott labdája – de ez alapvetően abból fakad, hogy a Bayern nagyon sokat birtokolja a labdát, így rengeteg passza van Pavlovicnak.

Természetesen, ha bejön Kimmich forintos labdája, abból könnyen lehet nagy helyzete a Bayernnek, de ha eladja, akkor rögtön jön a gyors ellentámadás, a Bundesligában ez különösen nagy divat. A futball örök igazsága, hogy ha gyorsan megy előre a labda, akkor gyorsan is jön vissza, és a rendezetlen védelemre szaladhat rá ilyenkor az ellenfél. Arra a fokú presszing rezisztenciára, amivel rendelkezik Pavlovic, nagy szüksége van csapatának, utoljára Thiago Alcantarától láthattuk ezt a Bayernben.

Pavlovic feladata nem az utolsó passzok kiosztása, hanem a labda felvétele a védőktől, amit hátulról érkező nyomás alatt is nagyon magabiztosan old meg. El kell juttatnia a labdát a támadóharmadba, a vonalak közé, vagy a szélekre oly módon, hogy a kiválóan cselező, egy az egyező támadó középpályások könnyen tudják bontani az ellenfél védelmét. Ilyen játékosokkal tele van a Bayern kerete, ebben nagyon jó Jamal Musiala, Leroy Sané, Kingsley Coman és az egyelőre parkolópályán lévő Bryan Zaragoza is.

Pavlovicnak védekezésben talán még a támadásnál is fontosabb szerepe van. Önmagában a védekező statisztikái nem mondanak el sokat a játékáról, mert a bajorok a meccseik jelentős részében támadnak, az ellenfél kevés akciót vezet, ezért lényegesen kevesebb alkalma van arra, hogy valamely védekező számát növelje. Ennek ellenére is átlag feletti a szerelések és labdaszerzések terén is a Bundesliga védekező középpályásai között. Amit látunk tőle a pályán védekező fázisban, az nagyszerű. Remekül szűkíti a területet az ellenfelei számára, tereli őket a testtartásával és a mozgásával abba az irányba, amerre több csapattársa is helyezkedik, így könnyebb lesz számukra a labdaszerzés. Egészen nagy területeket is képes lefedni, ha a mellette játszó hatos vagy éppen a nyolcasok fent maradnak lényegesen magasabban.

A hatos poszt tipikusan olyan, hogy az ott szereplők sokkal később válnak éretté a topfutballra, mint a szélsők vagy a támadók. Rodri 22 éves volt, mire lejátszotta első teljes szezonját topligában, és azt még nem egy sztárcsapatban, hanem a Villarrealban tette. 

Az Arsenal mostani kiválósága, Rice ugyan már 19 évesen alapember volt a West Ham Unitedben, de a sztárklubok csak 23 évesen kezdtek iránta érdeklődni, míg Aurélien Tchouaméni 22 évesen került a Real Madridhoz. Pavlovic pályafutásában már messze előrébb tart, mint az említett játékosok ugyanabban a korban.

A német és a szerb válogatott közül a Nationalelfet választotta, ami sportszakmai alapon érthető, hiszen jóval nagyobb sikerekre számíthat. Már 20 éves kora előtt behívót is kapott Julian Nagelsmanntól, azonban mandulagyulladása egyelőre megakadályozta a bemutatkozását.

Kiemelt fotó: Getty Images