A sarkkutatók 1825-ben a Nagy-Medve-tavon feltalálták a jégkorongot

A sarkkutatók 1825-ben a Nagy-Medve-tavon feltalálták a jégkorongot

2023. márc. 26.

A természet viszontagságai néha sportágak feltalálásához vezetnek. A Sir John Franklin által irányított brit sarkkutató expedíció tagjai 1825–26 telén fél évre a Nagy-Medve-tó partján rekedtek – és nem unatkoztak...



Déline a civilizáció egyik utolsó bástyája Kanada északi részén, a sarkvidék közelében, a Nagy-Medve-tó partján. Mintegy félezer ember él azon a vidéken, többségük őslakos. Akkora területre szóródtak szét, hogy négyzetkilométerenként mindössze hét ember él e téli tanyavilágban, amelynek a nevét sem ismeri senki az országon kívül. Pedig az egyik legnépszerűbb csapatsport szülőhelye.


Ez a vidék Sir John Franklin brit kutató második sarkvidéki expedíciója alatt, 1825-ben vált sporttörténeti jelentőségűvé.


A Királyi Haditengerészet tagjainak feladata ekkor az északi partvidék egy részének felfedezése volt, és sikerrel jártak: egészen a mai Alaszka területéig 1000 kilométeres partszakaszt tudtak felvinni a térképre az európaiak által addig teljesen ismeretlen környezetben.




A kétéves expedíció első telét a Fort Franklinnek is nevezett Déline területén töltötték. Egészen májusig kellett várni a jég olvadására, és a tópart további hatékony bejárására. Mint ma már tudjuk, a világ nyolcadik legnagyobb tavának jegén próbálták elütni az időt – meg a korong ősét, így ezt tartják a jégkorongozás első dokumentált leírásának. Hivatalosan ekkor használták rá először a hoki kifejezést.


Mint Franklin a naplójába feljegyezte, az expedíció tagjai már addig is nagyon szerettek korcsolyázni, azt viszont nem tudjuk, az akkori jégkorongozáshoz mit húztak a lábukra.


A parancsnok leírása szerint október 20-án hívatlan vendég szakította félbe a mérkőzéssorozatot. Az Északnyugati Területek nevű hatalmas állam történelmével és hagyományaival foglalkozó Prince of Wales Northern Heritage Center honlapja így idézi Franklint:


„Meglátogatott minket az első nagyobb hóvihar, és 36 órán át megszakítás nélkül folytatódott.”


A parancsnok szerint a tájat ellepő hómennyiség legalább elegendő a téli utazási eszközök bevetésére. Néhány nappal később Roderick Muchison geológusnak írt levelében így fogalmazott: „Arra törekszünk, hogy megőrizzük a jókedvünket, az egészségünket és a lelkivilágunkat a különféle hasznos elfoglaltságokkal és szórakozási lehetőségekkel. Amíg le nem esett a hó, a jégen játszott hoki számított a reggeli sportágunknak.”


A nagy játszásnak végül az olvadással együtt a félelmetes mennyiségű szúnyog támadása vetett véget, de a tavasz amúgy is meghozta az időt a további térképezéshez.


Bár a Franklin csapata által játszott hoki már alighanem hasonlított a sportág mai változatára, nem Déline az egyetlen, amely a jégkorong bölcsőjének érzi magát. Holland festők már az 1600-as években megörökítettek a jégen kalapban, botokkal kolfozó urakat.


auto_alt(Forrás: pwnhc.ca)



1797 decemberében a befagyott Temzén figyeltek meg hasonló jelenséget, ekkor ráadásul korcsolya is volt már az illető lábán. Mindeközben Észak-Amerika folyóinak és tavainak jegén angol, skót, ír és holland katonák előszeretettel űzték saját népjátékaikat, többek között a bandyt (jéglabda) és a golfot. Sőt a helyi őslakók nyomában a lacrosse-t is kipróbálták. A jégkorong szülőhelyének tehát akár Déline tanyavilága, de akár fél Észak-Amerika tekinthető.


Néhány éve pedig két kanadai lovasrendőr, útban hazafelé egy iskolai ünnepségről, kipróbálta, milyen lehetett egyenruhában, a hivatalos megjelölt születési helyen hokizni egyet. Miután motoros szán és jávorszarvas nyomait felfedezték fel a Nagy Medve-tavon, elég vastagnak gondolták hozzá a jeget: „Lekaptuk a barna, magasszárú csizmánkat, felvettük a korcsolyánkat, a hokikesztyűnket és a botunkat” – mesélte egyikük a CBC-nek.


Még jó, hogy tisztességes kanadai lovasrendőr mindezt állandóan magával hordja, a felesége pedig elkészítheti a látványos videót.




Kiemelt fotó: Wikipedia

Szerző

Arday Attila

Arday Attila

Arday Attila

Geológusból lett újságíró és edző. Nagy szerelmese a téli és a nyári olimpiának, a labdajátékoknak, az atlétikának, a vívásnak, de a például a sífutásnak és a síugrásnak is. A legtöbbet a kisgyermekeitől tanul, hogy jobban bánjon a tanítványaival. Nagypapa korában szaxofonozni szeretne, addig is minél többet járni a Kárpátokat, a brit szigetvilágot, az Atlanti-óceán térségét, Amerikát.