A Serie A történetének 10 legidősebb futballistája – vajon fellép-e a dobogóra a sassuolói Pegolo?

1. Marco Ballotta 44 évesen és 38 naposan

A Lazio veteránja a Genoa ellen állt utoljára a kapuban, 2008. május 11-én, és ahogy azt illik, clean sheettel hozta le hosszú pályafutása utolsó mérkőzését. A rómaiak idegenben 2–0-ra verték meg a piros-kékeket (gólszerző Pandev és Rocchi), méltóképp elbúcsúztatva doyenjüket. És ha a 12. hely nem is nevezhető éppen dicsőségesnek, az aligha a szezonbeli 29 bajnokiján kilenc clean sheetet produkáló kesztyűsön múlt. Túl a 44-en ez azért príma teljesítmény. Már 1982-ben (!) Serie A-meccsen ülhetett a kispadon, amit olyannyira megkedvelhetett, hogy később is gyakorta elfoglalta. Védett is azért, a Serie A-ban 223 mérkőzésen, a másodosztályban 178 találkozón, de ha hozzátesszük, hogy 23 év alatt jött össze a 401 meccs, a szám éves átlagban mindjárt nem olyan magas. Ő sem volt az (180 centiméter), lehet, ezen is múlt, hogy az egyébként ragyogó képességei dacára nem lett válogatott, vagy olasz topcsapatból kirobbanthatatlan egyes. A Parmával kivívott KEK-győzelme 1993-ból azért emlékezetes, a második sikerénél viszont, amikor ugyanebben a sorozatban a Lazio a Mallorcát győzte le, Luca Marchegiani mögött a kispadon ült. Többnyire akkor is, amikor 2000-ben a „sasok” olasz bajnokságot nyertek, bár kilenc szerepléssel (és a hat kapott gól nélküli meccsel) ő is kivette a részét a Lazio második, mindeddig utolsó bajnoki címéből.

(Forrás: goalkeeper.com)

2. Gianluigi Buffon 43 évesen és 103 naposan

Minden idők egyik legkiválóbb és legismertebb kapusa 2021. május 12-én, a Sassuolo ellen védett utoljára az olasz élvonalban, stílusosan búcsúzva: megfogta Domenico Berardi tizenegyesét, így ő lett a legidősebb büntetőt hárító kapus a Serie A történetében. Ami az abszolút korrekordot illeti, meg kell elégednie a második hellyel, amúgy szinte mindig mindenben az első volt: világbajnok, kilencszeres olasz bajnok; a Juventusba igazolásakor az első kesztyűs lett, akiért 52 millió eurónak megfelelő 100 milliárd lírát fizettek ki; az első a Serie A-fellépések számát tekintve (Paolo Maldini 647-es rekordját átadva a múltnak állt meg 657-nél); az első kapus, aki négy különböző évtizedben is produkált clean sheetet a Bajnokok Ligájában – mind közül tán karrierje utolsója a legemlékezetesebb, amikor 2021 decemberében a Barcelona ellen húzta le a rolót úgy, hogy mind a hét kaput eltaláló katalán lövést védte, amit pláne különlegessé tesz, hogy mindahányszor Lionel Messi próbálkozott.

A sportos családból, diszkoszvető édesanyától és súlylökő édesapától származó Gianluigi 12 éves koráig jobbára középpályást játszott, ám az 1990-es vb nyitómeccsén Kamerun, és annak excentrikus kapusa, Thomas N’Kono olyan hatással volt rá, hogy posztot váltott. Mint azt az önéletrajzi könyvében elárulta, pszichológus segítségével, de gyógyszerek nélkül a depressziót is legyőzte, őt viszont Zlatan Ibrahimovic sem mindig tudta. „Amikor a Juventusban játszottam, épp elég nehéz volt az edzésen Cannavarón és Thuramon túljutni, de ha sikerült is, megjelent Buffon. Na, őt már tényleg szinte lehetetlen volt megverni. A legjobb kapus, akivel valaha szembekerültem” – mondta róla az egykori klubtárs, s merne valaki a svéd óriással vitatkozni?!

3. Francesco Antonioli 42 évesen és 235 naposan

2012. május 6-án, a Cesena színeiben a Novara ellen szerepelt utoljára az olasz élvonalban, már mint háromszoros bajnok, kétszeres BEK-győztes. Igaz, a két diadalmas nemzetközi kupafinálé egyikében sem ülhetett le még csak a kispadra sem. 1988-ban igazolt a Milanba, 1994-ig tartozott a vörös-feketékhez, de közben kölcsönben a Cesena, a Modena és a Pisa is igénybe vette a szolgálatait. Érdemes is volt nekik, mert bár talán nem teljesítette be a tehetsége alapján jósolt szuper karriert, szép kis pályát futott be. Köszönhetően remek alapképességeinek, majd 190 centiméteres termetének, hosszú végtagjainak, jó reflexeinek. Ezeknek is köszönhetően védett ki élvonalbeli karrierjében 14 büntetőt, de ugyancsak dicséretes, hogy a 416 Serie A-meccséből 120-at kapott gól nélkül hozott le. Azok közül is alighanem az 1992. április 18-i, Inter elleni 1–0 a legemlékezetesebb, és nem feltétlenül azért, mert derbigyőzelmet ért, hanem mert az volt élete első fellépése az olasz első osztályban. Hát nem így kell bemutatkozni?

4. Gianluca Pegolo 41 évesen és 303 naposan

Dobogós lehet, ha még ebben a szezonban adnak neki egy meccset – vagy csak néhány percet – Sassuolóban, két bajnoki kínálkozik még erre. Minthogy azonban a bentmaradásért küzdenek a fekete-zöldek, Davide Ballardini edző bizonyára kitart az első számú Andrea Consigli mellett. Pedig a 43 éves Gianluca Pegolónak is akadtak szép időszakai. Alighanem a 2012-2013-as idényre emlékszik vissza a legszívesebben, akkor is, ha klubja, a Siena búcsúzott az élvonaltól. Pegola viszont 12 bajnokin nem kapott gólt, a Sassuolo át is igazolta. És ha jóval kevesebbszer lakatolta is le a kapuját a következő idényben (ötször), klubja legalább bennmaradt. 33 éves volt akkor, mondhatni csikó. 113 élvonalbeli bajnokija van amúgy, azokon 30 clean sheet, ez azért nem rossz, ez alapján akár kaphatott volna több esélyt a csapataitól. 2014 óta azonban csak csere, két szezonban egyetlen perc játékidő sem adatott meg neki. De jól tűri, bár titkon nyilván azt reméli, legalább a ráadásban a pályára vezénylik a maradék két körben, hogy beírhassa magát a Serie A történetébe. Mint minden idők harmadik legidősebb Serie A-labdarúgója.

5. Alberto Fontana 41 évesen és 297 naposan

Az ötödik helyen is kapus sorakozik, a karrierje legtöbb meccsét a Cesena, a Bari és az Atalanta mezében megvívó Alberto Fontana. Szülővárosa csapatában, a Cesenában debütált a Serie A-ban 1990. szeptember 9-én, az 1–0-s vereséggel végződő Sampdoria elleni bajnokin. Annál jobban fájhatott neki, hogy a szezon végén a csapata búcsúzott az élvonaltól. Két szezont maradt még, aztán a Bariba igazolt, a dél-olasz klubban két idényen át őrizhette a kaput. A másodikban 63 gólt kapott, klubja összesen 71-et, de így is bent maradt a Serie A-ban. Bariból újra északnak indult, az Atalantában 99 bajnokin védett, 73-szor a második vonalban. Most mi lesz? – kérdezhette volna akkortájt, nos, a Napoli és az Inter kispadjára vezetett az útja. A „Che sará?” kérdést névrokona, Jimmy Fontana is feltette a világslágerré váló dalában, de a két Fontana közt nincs rokonság. Ettől még a csapattársai ráakasztották Albertóra a Jimmy becenevet.

(Forrás: Transfermarkt)

6. Roberto Colombo 41 évesen és 234 naposan

Mint a Cagliari harmadik számú kapusa fejezte be a több, mint húsz évet felölelő felnőtt karrierjét, de 2017. április 15-én, hat fordulóval a szezon vége, illetve saját maga visszavonulása előtt még egyszer, három év szünet után a kapuba állhatott – a Chievo elleni bajnoki utolsó percében, hogy a gyepen búcsúzhasson el a klubtól és a futballtól. Szép gesztus, amelynek hála a hatodik helyre ugrott előre a legkorosabb labdarúgók listáján. Pedig nem is igazán nevezhetjük Serie A-kapusnak, a sorozatban összesen kilencszer állhatott oda a gólvonal elé. A másodosztályban 35-ször, szóval bár hosszú pályát tudhatott maga mögött, annál kevesebb meccset. (A harmadosztályban 130-szor védett azért.) De hát amikor elfogadta a Bologna, a Napoli, majd a Cagliari ajánlatát, pontosan tudta, hogy legfeljebb a kispadra szerződik. 

7. Zlatan Ibrahimovic 41 évesen és 166 naposan

Ennyi volt, amikor utoljára futballmezt húzott, milanosként, az Udinese elleni 3–1-es vereséggel végződő meccsen, a piros-feketék egyetlen találatának felelőseként. Azzal mondjuk minden idők legidősebb olasz élvonalbeli gólszerzője lett, és alighanem kitolta volna még néhány héttel a rekordot, ha nem sérül meg előbb a hajlítója, majd a vádlija. A szezon végén – 2023-at írtunk – be is jelentette a visszavonulását. Csodálatos karrierjéből csak az Aranylabda hiányzik – 26 éves koráig lett volna esélye megszerezni, azután, a Messi, Cristiano Ronaldo érában már jóval kevesebb –, a BL-győzelem, valamint egy kieséses szakaszbeli bravúr a svéd válogatottal. Amúgy nyert két holland, öt olasz, egy spanyol és négy francia bajnoki címet, számos hazai kupát, rúgott 156 gólt a Serie A-ban (és adott 68 gólpasszt), 113-at a Ligue 1-ban (44 assziszttal kiegészítve), egyéni elismerései közül pedig nyilván becsben tartja a Puskás-díjat, mert mégiscsak az angolok elleni, jó 25 méterről beollózott góljáért kapta. Zseni volt a pályán, a különleges megmozdulások és gólok mestere, azon kívül egy paraszt. (Már elnézést.) Neki mondjuk az is piszok jól állt; az arroganciáját, a hihetetlenül nagyképű dumáját is csak szeretni lehetett. Aranyköpéseinek a sora szinte végeláthatatlan.

8. Dino Zoff 41 évesen és 76 naposan

Az azért érdekes, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb kapusát 14 éves korában az alacsony termete miatt a Milan és a Juventus is eltanácsolta, öt évvel később azonban – miután a legenda szerint a nagymamája tanácsára napi nyolc tojást tolt be – 33 centivel magasabban bemutatkozott a Serie A-ban, az Udinese színeiben, 1961. szeptember 24-én. A baljóslatú 5–2-es Fiorentina elleni vereség, és a majd fél tucat bekapott gól sem szegte azonban a kedvét, ahogy az sem, hogy abban az idényben csak négyszer léphetett pályára, csapata pedig kiesett. Olyannyira nem, hogy a következő idényben az északiak kezdő kapusaként mindjárt feljutáshoz segítette az övéit. A Mantova-Nápoly útvonalon jutott el aztán a Juventusig. 11 szezonon át szolgálta a „zebrákat”, sorozatban 330 bajnokin! De sokáig rekordnak számított a 903 kapott gól nélküli bajnoki perce (a milánói Sebastiano Rossi és Gianluigi Buffon döntötte aztán meg), valamint az egymást követő kilenc clean sheetje (Buffon egy tízes szériával múlta aztán felül). 1983. május 15-én védett utoljára olasz bajnokin, világ- és Európa-bajnok futballistaként búcsúzott.

9. Alessandro Costacurta 41 évesen és 25 naposan

Végre egy mezőnyjátékos, lélegezhetnek fel a kapusfóbiában szenvedők, és „végre egy one-club-man”, tehetik hozzá a futballromantikusok. Costacurta a Milanban nőtt fel, és egyetlen szezonnyi monzai kölcsönjátékot leszámítva egész életében ott futballozott. Mindkét Sacchi-féle győztes BEK-döntőben a kezdőcsapatban kapott helyett – 1989-ben 4–0 a Steaua ellen, egy évvel később 1–0 a Benficával szemben, azaz zéró kapott gól –, és lett az egyetemes futball egyik legkiválóbb védelmének tartott Mauro Tassotti, Franco Baresi, Costacurta, Paolo Maldini négyes tagja. Nyert aztán még másik három Bajnokok Ligáját, valamint hét scudettót, az egész karrierjében rendkívül intelligensen futballozott, mintha azonban mégsem jegyezték volna egyénileg elég előkelő helyen. Van is valami abban, hogy a The Telegraph a minden idők legalulértékeltebb játékosait lajstromozó listáján a második helyre tette, mert tényleg mindig a háttérbe szorult Baresi, Maldini, később pedig Nesta vagy a rövid ideig válogatottbeli társ Fabio Cannavaro mögött. Pedig utóbbi azt találta egyszer mondani, Costacurta volt a legjobb, akivel valaha együtt futballozott. 662 milánói fellépéssel fejezte be a karrierjét, 458-szor lépett pályára a Serie A-ban. Utoljára 2007. május 19-én, az Udinese ellen, tizenegyesgóllal búcsúzva a Milantól, a San Sirótól, szurkolóitól. Ha valaki, ő megérdemelte a gesztust. 

(Forrás: Sempre Milan)

10. Pietro Vierchowod 41 évesen és 10 naposan

A Cár becenevet tekintélyt parancsoló termete és közbelépései, a félelmetes fizikai adottságai, no meg ukrán származása miatt kapta. Édesapja a szovjet Vörös hadseregben szolgált, és lett aztán hadifogoly, de a II. világháborút követően nem tért már haza a Szovjetunióba. Kérlelhetetlensége fiára is átragadt, aki persze futballozni is nagyon tudott – amire legalábbis egy védőnek szüksége lehetett, azokat az erényeket ő bírta. Gyorsasága, fizikai ereje, keménysége, fejjátéka pláne az átlag fölé emelte. A Comóban kezdte profi karrierjét, első klubsikerét a Romával aratta, amikor az egyetlen fővárosi idényében olasz bajnok lett (1983), a Sampdoriában vált azonban legendás futballistává. Az 1991-es scudettóhoz legalább annyira kellett ő, mint a Vialli, Mancini csatárduó, nagy fájdalmára nem sikerült BEK-győzelemmel feltenni a koronát a csapat teljesítményére. Neki személyesen azért összejött a BL-siker, 37 évesen a Juventusszal – megérdemelte. 562 Serie A-meccsel a lábában vonult vissza, utoljára 2000. április 16-án, a Piacenza színeiben a Perugia ellen szerepelt. Edzői karrierje – mint az rövid kispesti időszakából is kiderülhetett – nem sikerült olyan veretesre, de minden nagy játékosból nem lehet nagy edző. Vierchowod márpedig nagy játékos volt.

Kiemelt fotó: Soy Calcio X