A sérülések meghiúsították Giuseppe Rossi csillogását
Az olaszok egykori nagy reménysége, Giuseppe „Pepito” Rossi az elmúlt hétvégén bejelentette, hogy 36 esztendősen felhagy az aktív játékkal. Az egykori nagy reménység többször is megpróbálta a visszatérést, azonban a problémás térde már soha nem lett a régi. Visszatekintünk a legemlékezetesebb időszakaira és a szomorú sérüléseire.
Az Egyesült Államokban született olasz hatalmas reménységnek indult, már fiatalon a Manchester Unitedben szerepelt. Később a Villarrealban töltött emlékezetes éveket, de az angol és a spanyol élvonal mellett hazájában ugyancsak kipróbálta magát. Legutóbb az olasz másodosztályban szerepelt, miután egy sokadik újrakezdés alkalmával az MLS-ben is feltűnt.
A Manchester United utánpótlásában biztató időszakot töltött, hiszen egymást követő két idényben őt választották a klub legjobb fiatal játékosának. Az első csapatban viszont mindössze 14 mérkőzésen kapott lehetőséget, ezalatt négy gólt szerzett, valamennyit a 2005–2006-os idényben. Ezt követően kölcsönben megfordult a Newcastle Unitedben és a Parmában is, az olaszoknál mutatta meg oroszlánkörmeit, fél szezon alatt kilenc gólig jutott.
Rossi 2007-ben szerződött a Villarrealhoz, ahol karrierje legszebb éveit töltötte, ugyanakkor az első súlyos sérüléseit is Spanyolországban szenvedte el. Az 1982-es világbajnok névrokon, Paolo Rossi beceneve (Pablito) után Pepitónak nevezett támadó kezdetben Manuel Pellegrini, majd Ernesto Valverde irányítása alatt is a csapat első számú gólfelelőse volt.
2011 októberében viszont egy Real Madrid elleni találkozón térdszalagszakadást szenvedett és elkezdődött a végeláthatatlan kálváriája a sérülésekkel. Rossi hat hónappal később a visszatérése után újból megsérült és ismét kiesett tíz hónapra. 2013 januárjáig minden sorozatot figyelme véve 192 mérkőzésen 82 gólt szerzett a spanyol csapat színeiben, akkor a klub történetének legeredményesebb játékosa volt, Gerard Moreno az elmúlt szezonban taszította le a trónról.
Az újrakezdés reményében Olaszországba igazolt és a Fiorentina szolgálatába állt. Miután 2010-ben elvesztette az édesapját, a születése évére utalva gyakran viselte csapatainál a 49-es számú mezt. A hányattatott időszakot maga mögött hagyva csaknem két év után szerzett újra gólt. Egész pályafutása egyik legemlékezetesebb mérkőzésén 14 perc alatt ért el mesterhármast a Juventus ellen, miközben csapata hátrányból fordítva aratott 4–2-es győzelmet. A következő idényben 16 találatával vezette a Serie A góllövőlistáját, amikor januárban ismét elszakadtak a szalagok a problémás jobb térdében, így újabb hosszú kihagyásra kényszerült. A visszatérése után megint megsérült, majd a 2015–2016-os idényben a Levante, a 2016–2017-esben a Celta Vigo játékosa volt Spanyolországban kölcsönben – a két szezonban együttesen tíz találatig jutott.
Rossinak a Fiorentinánál lejárt szerződése után fél évig nem volt csapata, ekkor írt alá a Genoához, ahol egyetlen gólt szerzett a tavasszal. Ráadásul a Grifoni játékosaként pozitív doppingtesztet produkált a Benevento elleni bajnokit követően: szervezetében dorzolamidot találtak. Végül négyhónapos huzavona után bizonyítani tudta ártatlanságát, felmentették.
2020-ban először játszhatott szülőhazájában, az MLS-ben szereplő Real Salt Lake színeiben hét meccs jutott neki. Az elmúlt két szezonban az olasz másodosztályú SPAL-ban tűnt fel. A ferraraiaknál 19 pályára lépés alatt háromszor tudott eredményes lenni, de az elmúlt idényben mindössze öt meccsen lépett pályára.
Rossi az olasz válogatottban a 2008-as olimpián és a 2009-es Konföderációs Kupán szerepelt, előbbin a torna aranycipőse volt hat találatával. Ugyanakkor sérülései és formahanyatlásai miatt egyetlen Európa- vagy világbajnokságon sem léphetett pályára. Az olasz válogatottban (2008–2014) 30 fellépés alatt hétszer volt eredményes.
Pepito kifejezetten robbanékony, technikás támadó volt fénykorában, számtalan alkalommal tudta őrületbe kergetni cseleivel vagy éppen a sebességével az ellenfél védőit. A Villarrealban és a Fiorentinában is meg tudta mutatni valós képességeit, azonban a sorozatos sérülései végül meghiúsították, hogy kiemelkedő karriert fusson be.
Az utóbbi csaknem egy évtizedben már csak küzdött a térdével, ennek ellenére újból és újból megpróbált játszani. Tiszta lehet a lelkiismerete, számtalan újrakezdést bevállalt, nem lehet azt mondani, hogy könnyen feladta volna. Be kellett látnia, hogy sajnos képtelen már versenyszerűen futballozni. Az elmúlt két évben egyre többször láthattuk őt televíziós szakértőként, ahol vélhetően a továbbiakban is el fog helyezkedni.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
https://www.facebook.com/azzurri.hu
Kiemelt kép: Alamy
Szerző
