A sikerkapitány visszatért és ismét történelmet írhat

Matjaz Kek Mariborban látta meg a napvilágot, ahol előbb az NK Zeleznicar Mariborban, majd a város legismertebb csapatában, az NK Mariborban is futballozott. Ezután az osztrák másodosztályú SV Spittalhoz igazolt, majd hét évet eltöltött a Grazer AK-nál is, mielőtt visszatért volna szülővárosa együttesébe. Ugyan jugoszláv válogatott nem volt, de Szlovénia kiválása után egy évvel, 1992 nyarán egy barátságos mérkőzésen szerepelhetett az akkor megalapított nemzeti csapatban. A második maribori időszaka alatt emelkedett fel a klub, melynek első négy bajnoki címében szerepet vállalt, majd 1999-ben, 38 esztendősen visszavonult.

Magától értetődő módon maradt az NK Maribor kötelékén belül és előbb segédedzőként, majd vezetőedzőként dolgozott a sikerekért. Ekkor folytatódott a sikerszéria és zsinórban nyerték a bajnoki címeket, majd jött egy megtorpanás és ez előrevetítette azt, hogy véget fog érni a közös munka. 2006-ban a szlovén U15-ös válogatott élére került, majd ment velük tovább még egy évet, aztán 2007 elején eléggé váratlanul a felnőtt nemzeti csapat kispadját is megkapta, miután a gárda Branko Oblak vezérletével pocsékul indította az Európa-bajnoki selejtezőket. Változást ő sem tudott azonban eszközölni, mert ez volt az az átmeneti időszak, amikor kereste magát a válogatott Zlatko Zahovic és Miran Pavlin visszavonulását követően, Milenko Acimovic és Aleksander Knavs pályafutásának utolsó éveiben.

A hétcsapatos csoport hatodik helyén zártak, de annak köszönhetően, hogy a nemrég kinevezett szakember korábban az utánpótlásban dolgozott, rábízták a korszakváltást. Az nem volt épp kedvező helyzet, hogy egy erős csoportba kerültek a vb-selejtezőkön, ám a jól megszervezett védelem és a rengeteget futó középpálya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szembetűnően jó eredményt érjenek el. Noha az ötödik kalapból sorsolták őket, végül a szlovákok mögött a második helyen zártak – megelőzve a cseheket és a lengyeleket –, és végül az Oroszország elleni pótselejtezőn idegenben lőtt góllal jutottak ki a 2010-es vébére.

Nyolc évvel voltunk a történelmi, 2002-es vb-szereplés után, és bármilyen váratlan is volt, az újak felülmúlták a nagy reményű elődök teljesítményét. A 2002-es csapat nem szerzett pontot a világbajnokságon, 2010-ben azonban Kek irányításával rögtön az első mérkőzését megnyerte a szlovén együttes Algéria ellen. Ezután jött egy döntetlen az Egyesült Államokkal szemben, majd az Anglia elleni vereség végül azt jelentette, hogy az álom véget ér, ám így is mesébe illő történetet írtak.

Azonban ezután kiderült, hogy a sikeres szereplésnek ára van, mert hiába nem lett ez világmegváltó csapat, az elvárás a szövetség részéről megnőtt Kekkel szemben, s miután az Eb-re nem tudtak kijutni, így nem volt maradása. 2011 októberében távozott, majd még decemberben kinevezte őt a szaúdi Al-Ittihad, aztán februárra már ismét szabadúszó edző volt, így visszatérhetett a televíziós szakkommentátori állásába, amit a szövetségi kapitányi munka mellett is aktívan csinált.

Egy év pihenő után tért vissza az edzősködéshez, amikor is elfogadta a HNK Rijeka ajánlatát. A horvát együttes történetének legjobb vezetőedzője lett öt esztendő alatt, megszakította a Dinamo Zagreb 2006 óta tartó uralmát és a fiumei klub egyetlen bajnoki címét szerezte meg a 2016-2017-es idényben. Emellett kétszer elhódította a Horvát Kupát (2013-14 és 2016-17), illetve egyszer a horvát Szuperkupát is (2014). Mindezek ellenére, amikor 2018 őszén gyengén indult a szezon, akkor a vezetőség a megfáradt kapcsolatra hivatkozva leváltotta őt.

„A célokat mindig magasra kell tűzni. A terv az, hogy kvalifikáljuk magunkat a nagy versenyekre, de a meccsek majd megmutatják, hogy ez mennyire reális. Nem látom értelmét, hogy a csoport negyedik helyét tűzzük ki célul. A játék fejlődése és a játékmód a rendelkezésre álló egyéniségektől függ. Van egy elképzelésem, hogy mit szeretnék, és remélem, nem leszek egy bizonyos futballrendszer rabja, mert a labdarúgás dinamikusan fejlődik, amihez mindig alkalmazkodnunk kell. Ma más a helyzet, mint nyolc évvel ezelőtt volt. Tény, hogy a válogatott keret összességében fiatal és meglehetősen tapasztalatlan, másrészt viszont éppen ezért kell, hogy a válogatott szereplés motiváló és kihívásokkal teli legyen a játékosok számára.”

Azonban a körülmények ezúttal sem segítették a munkáját. Még az érkezése előtt a Nemzetek Ligájában a C-divízió egyik kiemelt csapataként nyeretlenül zárták a sorozatot, így az Eb-selejtezőkön eléggé lehetetlen helyzetben voltak. Nem volt erős csoportjuk, ám annyira mégsem örülhettek, mert a lengyelek és az osztrákok a várakozásoknak megfelelően elvitték az első két helyet, és miközben Észak-Macedónia és Izrael pótselejtezőn vehetett részt az NL-szereplése jóvoltából, Szlovénia ekkor már elbúcsúzott az álmaitól.

A katari világbajnokság selejtezői során tovább folytatódott a szenvedés, mert miközben a védelem kezdett alakulni, s hozni egy elfogadható színvonalat, addig a támadóegység, melynek modern elvek mentén való segítése amúgy sem Kek legnagyobb erőssége, nem tudta hozni a kellő minőséget. Buktak el pontot odahaza Málta ellen, valamint Ciprus otthonából is nulla ponttal távoztak, ami ebben a csoportban nem fért bele.

Azonban ezúttal a bizalom nem tört meg, mert a Nemzetek Ligájában veretlenül léptek előre, és várt rájuk az újabb kiírás, ahol már az Eb-selejtezők alakulására is hatással lehettek. Noha nem ez volt a legjobb szereplésük, de összességében a rangsor kilencedik helyét csípték el, ami adott némi reményt arra, hogy ha nem sikerül kvalifikálni egyenes ágon a selejtezős csoportból, akkor is még belekerülhetnek a pótselejtezős mezőnybe.

Csakhogy megjelent a színen egy bizonyos Benjamin Sesko, aki olyan minőséget hozott a támadószekcióba, ami a védekezésre alapuló játék mellett is tud gólokban jelentkezni az átmenetek során. Ismét arról beszélhetünk, hogy van a válogatottnak egy gerince, a kapuban Jan Oblakkal, a védelemben Jaka Bijollal, elöl pedig a lipcsei sztárjelölttel, Seskóval. Ez pedig visszahozta azokat az időket, amikor Kek vezetésével sikerült meglepniük a mezőnyt, és nincs ez most sem másképp, mert Szlovénia ugyan még nem jutott ki a 2024-es kontinensviadalra, ám már csak egy karnyújtásnyira van ettől.

Ha sikerrel járnak, akkor a millenniumi torna után másodszor vehetnének részt Európa-bajnokságon, ráadásul ezúttal nem is pótselejtezőn keresztül, hanem egyenes ági kijutással, és még az is lehetséges, hogy csoportelsőként. Nyolc kört követően hat kapott góllal állnak, ami jól mutatja a Kek által megszabott irányelvet, de ezúttal van 17 lőtt góljuk is – ebből mondjuk hatot San Marino ellen hoztak össze.

Matjaz Kek azonban továbbra is szerény, és csak arról hajlandó beszélni, hogy novemberben még van két mérkőzésük, amiken koncentrálni kell és jól teljesíteni, mert még nem jutottak ki az Eb-re. A hozzáállása példás és példaértékű ilyen tekintetben, és ez érződik a csapatán is, amelynek tagjai nagyon alázatosan és motiváltan lépnek pályára meccsről meccsre. Úgy tűnik, a szövetség megalapozta a tökéletes párosítást, s látva, hogy a csapat magja még évekig együtt maradhat, így a reményeik valóban nagyok lehetnek a jövőre nézve.

Kiemelt kép: Alamy