A síp túloldalán: a futballtörténelem legmegosztóbb játékvezetői
A labdarúgás világában a játékvezetők gyakran a „szükséges rossz” szerepében tetszelegnek: ha jól végzik a dolgukat, észre sem vesszük őket, de egyetlen hibás döntéssel akár örök közellenséggé válhatnak. Vannak olyan bírók, akik nemcsak tévedéseik, hanem karakterük, stílusuk vagy éppen megalkuvást nem tűrő (néha érthetetlen) szigoruk miatt váltak a futballtörténelem legvitatottabb alakjaivá.
Byron Moreno
Az ecuadori játékvezető neve egybeforrt a 2002-es dél-koreai-japán közös rendezésű világbajnokság legnagyobb botrányával. Ő az az ember, akit egy egész nemzet, Olaszország, őszintén meggyűlölt, miután a Dél-Korea–Olaszország nyolcaddöntőn mutatott teljesítménye a mai napig összeesküvés-elméletek tárgya. Moreno érthetetlen módon kiállította Francesco Tottit egy olyan esetért, ami inkább tűnt szabálytalanságnak az olasz ellen, mint műesésnek, majd érvénytelenített egy teljesen szabályos olasz aranygólt. A hazai pályának kedvező ítéletek sora miatt sokan bundát kiáltottak.
Rideg, látszólag rezzenéstelen arcú bíró volt. Később hazájában is 20 meccses eltiltást kapott, miután egy bajnokin addig hosszabbított (13 percet), amíg a hazai csapat meg nem fordította a meccset. Pályafutása után nem sokkal kábítószer-csempészetért tartóztatták le az USA-ban, ami végleg romba döntötte maradék hitelességét is. Bár már 24 év eltelt a történtek óta, Olaszország sosem fog megbocsátani neki.
Mike Dean
A Premier League egyik legismertebb és legszórakoztatóbb, egyben talán legidegesítőbb figurája volt. Ő az a bíró, aki akkor is a figyelem középpontjában akart lenni, ha semmi nem történt. Dean egyszerűen imádta a drámát, kereste az alkalmat rá. Híres volt arról, hogy látványos, néha már-már táncos mozdulatokkal osztotta ki a lapokat, vagy éppen teátrálisan jelezte az előnyszabályt. A szurkolók gyakran vádolták azzal, hogy saját magát fontosabbnak tartja, mint a játékot.
Egy igazi színpadi ember. Egyszer lefilmezték, amint a lelátón őrjöngve szurkol nevelőegyesületének, a Tranmere Roversnek, ami tovább erősítette a képet, hogy benne egy showman lakozik. Ő volt az első bíró a PL-ben, aki elérte a 100 kiosztott piros lapot – ez a statisztika is jól mutatja, hogy nem félt a drasztikus döntésektől.
Charles Corver
A holland játékvezető egyetlen, de annál brutálisabb hiba miatt vonult be a történelembe az 1982-es világbajnokságon. Az NSZK–Franciaország elődöntőben a német kapus, Harald Schumacher brutálisan elütötte a gólhelyzetben kitörő Patrick Battistont. A francia játékos elvesztette az eszméletét, két foga kiesett, és csigolyasérülést szenvedett. Corver viszont nemhogy piros lapot nem adott, de még szabálytalanságot sem fújt – egészen elképesztő módon, kirúgással jöhettek a németek. Az eset után Corver rengeteg kritikát kapott, ami a közösségi média korában egész biztosan még több gyűlöletet eredményezett volna.
Összességében egy magabiztos fellépésű, tapasztalt bíró volt, de ez az eset örökre rányomta a bélyegét a megítélésére. Később azzal védekezett, hogy ő a labdát nézte, a partjelzője pedig nem jelzett semmit. Kétségtelenül a futballtörténelem egyik legnyilvánvalóbb mulasztása fűződik a nevéhez, ezért nem lehet kihagyni egy ilyen összeállításból.
Antonio Mateu Lahoz
A spanyol játékvezetőt, akit általában nagy egyetértésben utáltak a különböző rivális csapatok szimpatizánsai, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. Lahoz imádott beszélgetni a labdarúgókkal. Percekig magyarázott a játékosoknak, viccelődött velük, vagy éppen kioktatta őket. Ez a stílus sokakat irritált, mert úgy érezték, feleslegesen akasztja meg a játékot. A 2022-es világbajnokság Hollandia–Argentína negyeddöntőjén rekordot döntött: 18 sárga lapot osztott ki, teljesen elveszítve az irányítást a mérkőzés alakulása felett. Rendkívül extrovertált, olykor arrogánsnak tűnő személyiség. Lionel Messi a vb-negyeddöntő után nyíltan kritizálta, kijelentve, hogy a FIFA nem küldhetne ilyen bírót egy ilyen fontos meccsre. Lahoz számára a játékvezetés nem munka volt, hanem egy önálló előadás.
Spanyolországban a "Mateu-show" fogalommá vált: imádta, ha a kamera őt mutatja, miközben teátrális mozdulatokkal, az arcát a játékoséhoz egészen közel tolva magyarázta a szabálykönyv rejtelmeit. Bár szakmailag magasan jegyezték (vezetett Bajnokok Ligája-döntőt is 2021-ben), a tekintélyelvű stílusa miatt a legnagyobb sztárok – Pep Guardiolától kezdve az említett Messiig – rendszeresen összetűzésbe keveredtek vele. Visszavonulásakor egy olyan űrt hagyott maga után, amit azóta sem tud (vagy nem akar) senki betölteni a spanyol bírói karban: a „főhős bíró” karakterét, de a szurkolók többségének egy cseppet sem hiányzik.
Howard Webb
Az egykori rendőr ugyancsak hasonlóan megosztó személyiség volt. Webb nagy határozottsággal kezelte a legforróbb helyzeteket is a Premier League-ben és a nemzetközi porondon. 2010-ben történelmi tettet hajtott végre, amikor ugyanabban az évben vezethette a Bajnokok Ligája döntőjét (Internazionale–Bayern München) és a világbajnoki finálét (Spanyolország–Hollandia). Bár utóbbi mérkőzés a durva belépők miatt rendkívül nehéz feladat elé állította, Webb képes volt kézben tartani az indulatokat.
Ugyanakkor karrierje során rengeteg kritikát kapott a drukkerektől (különösen a Liverpool-szurkolóktól), amiért sokan úgy vélték, döntéseivel a Manchester Unitedet segíti. Emlékezetes eset volt, amikor Ryan Babel, a Liverpool játékosa, egy olyan fotót posztolt Twitteren, amin Webb Manchester United-mezben feszít. Emiatt Babelt meg is büntették, de a kép örökre ráégett a bíróra. Bár a számok sosem támasztották alá a részrehajlást, Webb később elismerte, hogy valóban vétett olyan hibákat, amelyek az MU-t segítették.
Visszavonulása után Webb nem távolodott el a futballtól: a Premier League játékvezetői testületének (PGMOL) szakmai vezetője, ahol ironikus módon pont a bírói döntések átláthatóságáért és a VAR-hibák minimalizálásáért dolgozik. Karrierje jól példázza, hogy még a legfelkészültebb profik sem menekülhetnek a szurkolói skatulyák elől.
A fenti nevek listája jól mutatja, hogy a játékvezetés sosem csupán a szabálykönyv száraz alkalmazásáról szólt. Legyen szó Moreno tragikomikus ámokfutásáról, Dean öncélú showműsoráról vagy Lahoz kioktatásairól, ezek a karakterek rávilágítanak a sportág egyik legnagyobb dilemmájára: vágyunk-e a tökéletes, gépies pontosságra, vagy a futball szerves részét képezi a bírói szubjektivitás és az ezzel járó dráma?
Szerző
