A skót futball atyja ott halt meg, ahol leginkább élt

Az egyik nagy tét: a világbajnokság

Tekintélyes irodalma van az 1985. szeptember 10-én játszott Wales–Skócia vb-selejtezőnek, amelyet tragédia nélkül is élet-halál meccsként élt volna át a két kelta eredetű nemzet. A selejtező utolsó csoportkörében a kezdés előtt mindkét fél Spanyolország előtt állt jobb gólkülönbséggel, de a spanyolok az akkor még szerény tudású izlandiakat fogadták. A csoportgyőztes jegyet válthatott a mexikói világbajnokságra, a csoportmásodikra Ausztrália elleni pótselejtező várt.

A másik nagy tét: európai szereplés a tragikus BEK-döntő után

1985 tragikus év volt a világ labdarúgásában, a tavaszi szezont a Heysel-stadionban történt, 39 halálos áldozatot követelő katasztrófa zárta, miután a BEK-döntőn a Liverpool drukkerei megtámadták a Juventus-szurkolókat. Az angol csapatokat kizárták Európából, a Margaret Thatcher vezette brit kormány hadjáratot indított a huliganizmus ellen, aggodalommal tekintettek a felek az őszi walesi–skót elé, nehogy az UEFA tiltása az Egyesült Királyság többi országára is érvényes legyen.

Jock Stein skót szövetségi kapitány maga is beszélt a félelmeiről, miközben olyan szinten készült a csatára, hogy a szívelégtelenségére szedett vízhajtóit is elhagyta, nehogy a mellékhatások megzavarják. Bejelentette, hogy továbbjutás esetén az 1986-os világbajnokság után elköszön a kapitányságtól, amelyet ekkor már hét éve látott el. Stein már az 1982-es vb-re is rendkívül ütős csapattal jutott ki, 1985. szeptember 10-én viszont sérülés vagy eltiltás miatt nélkülöznie kellett a Liverpool FC nagy skót trióját, Graeme Sounesst, Kenny Dalglish-t és Alan Hansent, továbbá az FC Barcelona támadóját, Steve Archibaldot.

KEK-győztesek csatája, Fergusonnal a kispadon

A két fél összeállítása híven tükrözte a brit labdarúgás egyik fénykorát: Wales védelme az akkori KEK-győztes Evertonra épült, Skócia gerincét az 1983-as KEK-győztes aberdeeniek, Alex Ferguson tanítványai alkották. Ferguson Jock Stein segítőjeként ült a skót kispadon, mentoraként tekintett a kapitányra. Neville Southall, az Everton walesi kapuscsillaga a bemelegítésnél arra panaszkodott Steinnek, hogy a skót drukkerek nem adják vissza a lelátóra kirepülő labdákat, a kapitány így maga ment ki a pályára, hogy visszakérje őket.

Aztán elkezdődött: szívet tépő, hol félelmetes, hol ámulatba ejtő hangulatban minden idők egyik nagy walesi duója Mark Hughes és Ian Rush elkezdte rohamozni a skót kaput. Gyorsan eredménye lett.

„Nekünk a világbajnokság sem kell...”

A végén ugyan Skócia ünnepelt, de csak nagyon kevesen tudták, hogy közben elveszítette történelme talán legnagyobb trénerét. A hajrá perceiben, a továbbjutást érő egyenlítés után lett rosszul Stein a kispadon, rendőrök és Dalglish kíséretében vitték az öltözőfolyosón az orvosi szobába. A pálya szélén Ferguson mondta el a játékosoknak a hírt, ami hamar elterjedt a szurkolók között is. A szövetségi kapitány még félóráig az eszméleténél volt, egy injekció hatására azt mondta: „Doki, jobban vagyok”. Majd megállt Skócia legnagyobb szíve.

Megoszthatnak minket a fenti képsorok, kegyeletsértők-e a fenti felvételek, amelyeken utoljára látjuk a már hordágyra tett edző tekintetét. Egy rosszul lévő ember filmezése komoly etikai kérdéseket vet fel, ugyanakkor szegényebbek lennénk most, ha nem maradtak volna elérhetőek ezek a képsorok, amelyeken még élettel teli szemeket láthatunk. (Engedtessék meg néhány személyes gondolat. Amikor a meccs másnapján, 13 évesen, három héttel nagyapám elveszítése után a Híradó utáni sporthírekben láttam e felvételeket, valahol megfogalmazódott bennem: ennél szebb halála nemigen lehet egy vérbeli edzőnek. Évtizedekkel később, újra látva e pillanatokat ugyanez az élmény jár át.) Skócia ünnepe gyászba fordult, a drámai közösségi élményt így foglalta össze egy drukker:

„Nekünk a világbajnokság sem kell, csak kapjuk vissza Big Jockot.”

Skócia legendás edzőnégyese

Két hónappal később, a november végi, december eleji ausztrálok elleni pótselejtezőn Ferguson vezetésével, Skócia 2-0-s összesítéssel kiharcolta a vb-részvételt.

Sir Matt Busby, Bill Shankly, Stein és Ferguson alkotják a skót négyeket, edzői tudásuk, elhivatottságuk nélkül az egész brit labdarúgás jóval szerényebb eredményeket mutathatna fel. Shankly 15 éven át irányította a Liverpoolt, három bajnoki cím mellett UEFA-kupa-győzelemre vezette, ő teremtette meg az 1970–1980-as évek világverő Liverpooljának alapjait. Sir Mattnek és Sir Alexnek a Manchester United a BEK-, illetve BL-diadalait köszönheti. Stein viszont egy rövid leedsi kitérőt leszámítva egész pályafutását a hazája labdarúgásának szentelte. Amikor 1967-ben a Celticet BEK-győzelemhez segítette, először foglalta el brit együttes az európai trónt. Amikor átvette Busbytól a BBC Sport az Év csapata díjat, azt kívánta: a Busby-féle Manchester United legyen a következő, amelynek sikerül hazavinnie a legrangosabb trófeát. Így is történt 1968-ban.

A két kolléga mókázása a BBC Sport kamerái előtt

A 6-3 hatása

Stein, akit a fenti fantasztikus társaságban is nyugodtan nevezhetünk az ország legnagyobb hatású edzőjének, zsinórban kilencszer vezette bajnoki címre a Celticet, amelynek mezében játékosként is lehúzott egy szűk évtizedet. A klub kivezényelte a játékosait az 1953-as angol–magyarra, Steint pedig az évszázad mérkőzésén lenyűgözte a magyarok futballja. Közben szembesült azzal, mennyire kevés, amit hazájában művelnek. Egy évvel később, 32 esztendősen ünnepelte egyetlen ligaválogatottságát, néhány év múlva pedig bokasérülés miatt kellett visszavonulnia.

Pofozógépekből sikercsapatok

Edzőként mindjárt megkapta a Celtic tartalékjait, a nekik kiírt kupában pedig 8-2-es összesítéssel múlták felül a Rangerst. Tucatnyi fiatallal kezdett foglalkozni 1957-ben, többen felnőttként is a tanítványai maradtak. Bár kezdetben nem kecsegtették a klubnál azzal, hogy protestánsként megkapja a menedzseri tisztségét, nyolc évvel később mégis kinevezték.

Addigra a Dunfermline Athletic és a Hibernian edzőjeként már hihetetlen eredménysort mutatott fel. Előbbi négyhónapos (!) nyeretlenségi sorozat után találta meg Steint, és mindjárt hat győzelmet aratott vele sorozatban. Egy évvel később a Skót Kupa megismételt döntőjében 2-0-ra múlta felül a Dunfermline a Celticet, majd negyeddöntőig jutott a KEK-ben.

Szűk esztendőket élt meg a Hibernian is, mielőtt szerződtette volna: tehetségesnek tartott középpályásai, Pat Quinn és Willie Hamilton alig mutattak valamit a pályán, Hamilton az alkohol és a szerencsejátékok rabja lett. Az új edzővel viszont életük formájába kerültek, a csapat pedig tíz év után először nyert serleget, a Nyári Kupát.

A legjobb védekezés a letámadás

1965-ben mindössze a negyedik menedzser volt a Celtic 1897 óta tartó története során, hiszen elődei közül Willie Maley 43, Jimmy McGrory 20 évig látta el a feladatot. Stein első teljes szezonja végén elődöntőt játszhattak futballistái a KEK-ben. Aztán eljött 1966 ősze, amely előtt magabiztosan kijelentette:

„Mindent meg tudunk nyerni.”

Szilveszterig veretlen maradt a társaság, amely az idény első Old Firmjén kezdésként öt perc alatt elintézte a Rangerst (2-0). Tavasszal a bajnoki címről döntő városi derbin a kék-fehéreknek győzniük kellett volna, Stein pedig úgy döntött, a legjobb védekezés a támadás, a letámadás. Minden idők egyik legnagyobb párbaja alakult ki ebből, 2-2-vel a Celtic lett az aranyérmes. Ekkor már a Skót Kupa is a vitrinben virított, hamarosan pedig a BEK-serleg is odakerült.

Egy vérbeli glasgow-i banda nagy triplája

Az FC Zürichet 5-0-s, a Nantes-ot 6-2-es, a Vojvodinát 2-1-es, a Dukla Prahát 3-1-es összesítéssel ejtették ki Skócia büszkeségei, a lisszaboni fináléban a címvédő Inter következett. Magával ragadó hangulatban, ehhez méltó támadójátékkal sikerült fordítani Tommy Gemmel és Thomas Chalmers találatával, Sandro Mazzola korai tizenegyese után. A gólok és az ünneplés megörökített pillanatai is önmagukért beszélnek.

Nagy-Britannia történetének első BEK-győzelmét egy olyan csapat aratta, amelynek valamennyi tagja Glasgow-ban vagy a környékén született. Jock Stein és a Celtic egyben az első csapat lett, amely a nagy triplázást összehozta, Shankly pedig közölte a kollégájával:

„Te már halhatatlan lettél.”

A stílus- és iskolateremtő

Stein úttörő munkájának részeként, elődeivel ellentétben, maga is felvette a tréningruhát, hogy aktívan vegyen részt az edzéseken. Ő ismerte fel, hogy bármilyen egészséges és hasznos a pálya körüli futás, lényegesen hatékonyabbá válik a felkészülés labdával. Stílust teremtett és irányt szabott a Celticnél, korát megelőzve értette meg a játék mentális, pszichológiai összetevőjét, megvalósította a személy-központú menedzselést.

Játékosai és segédedzői egész sora lépett a nyomdokaiba menedzserként: Billy McNeill, Kenny Dalglish, Graham Souness, Alex McLeish, Gordon Strachan, illetve Jim McLean, Walter Smith, Craig Brown és nem utolsósorban Sir Alex Ferguson. Jock Steint, a szénbányászból lett futballistát az egész skót futball atyjaként tisztelhetjük.

Kiemelt kép: Celtic FC