A sport és a bulvár találkozása szükségszerűen rossz? – 30 for 30: Juiced

A tavalyi David Beckham-sorozat után azt fogalmaztuk meg, hogy talán az angol középpályás volt az első olyan labdarúgó, aki szoros kapcsolatot ápolt a bulvárral, s akinek a magánélete legalább annyira érdekelte a közönséget, mint a szép góljai. És bár könnyen lehet, hogy európai kontextusban igaz volt ez az állítás, az Egyesült Államokban ugyanabban az időben volt egy sportoló, aki még messzebbre ment.

Jose Canseco Kubában született (ikertestvére, Ozzie szintén profi baseballjátékos lett), ám a családnak nem volt mindig egyszerű az élete, hiszen Fidel Castro hatalomra jutásával édesapjuk elvesztette a munkáját. A família ezt követően került az Egyesült Államokba, Miamiban telepedtek le és kezdtek új életet (ahogy egyébként nagyon sokan, a floridai metropolisz jelentős kubai kisebbséggel rendelkezik).

Kezdetben semmilyen jel nem utalt arra, hogy Jose a liga meghatározó játékosa lesz. Az Oakland Athletics a draft 15. körében választotta ki, ám miután a Minor League-ben brillírozott, 1985-ben felkerült az MLB-be, szeptember 2-án a Baltimore Orioles ellen mutatkozott be.

Pályafutása első jelentős szakaszát az Athleticsnél töltötte, ez idő alatt négyszer is a liga All Star-csapatába választották, sőt 1989-ben World Seriest is nyert az együttessel. Az 1990-es években aztán több klubnál is megfordult, 2000-ben a New York Yankees színeiben is megnyerte a bajnokságot. Hiába volt fantasztikus játékos Canseco, nem csak emiatt beszéltek róla, személyisége vitáknak, szenvedélyes véleményeknek volt témája.

„Jose mindig is különleges figurája volt a sportágnak. Karakterét tekintve inkább volt egy WWE-sztár, egy színész, mint egy minden pillanatban komoly baseballjátékos”

– fogalmazott Pedro Gomez szakíró, aki személyesen is ismerte.

Mindeközben Cansecóban folyamatosan gyűlt a feszültség a baseball világával kapcsolatban. A podcast készítői szerint azt érezte, hogy a csapatok és szurkolók egészen addig szeretik, míg rekordokat dönt, de amint nem képes erre a teljesítményre, emberként már nem tisztelik. Persze a készítők ennek a másik oldalát is megmutatják, a kubai sztár pályán kívüli balhéi ugyanis nagy kockázatot jelentettek az egyesületeknek.

Amikor Canseco visszavonult, eldöntötte, nem marad csendben, könyvet ír az élményeiről, s arról, hogy miket tapasztalt a profi ligában. Kapcsolatba is került a Regan Books kiadóval, akik akkoriban a botránykönyvek megjelentetésére szakosodtak. Judith Regan, Canseco könyvének szerkesztője azzal fogadta az egykori kiváló játékost, hogy bár életében nem látott baseballmeccset, tudja, hogy randizott Madonnával, úgyhogy jól meglesznek.

Regan nagyon érezte, hogy mi kell ahhoz, hogy ez a könyv robbanjon: meg kellett nevezni a történetek szereplőit. Bár tudták, hogy ezzel jogi lépések mellett a népharag is vár rájuk, biztosak voltak abban, hogy mindenki el akarja majd olvasni a könyvet.

A sztárpletykák, a szaftos részletek mellett végül a szteroidok használata lett a könyv központi témája. Canseco maga is élt ezzel a szerrel, miután még fiatalabb korában ajánlotta neki egy testépítő. Ám pontosan tudta azt is, hogy ezt a teljesítményfokozót nagyon sok akkori sztár használta, olyanok is, akikről egyáltalán nem gondolta volna a baseballközösség. Pedig a könyv elkészítésében is szerepet vállaló Steve Kettmann szakíró szerint egyértelműek voltak a jelek:

„Figyeltem az 1990-es évek közepén a sportágat, s éreztem, hogy valami nincs rendben. Egyértelmű volt, hogy sokan éltek tiltott szerekkel. Szerettem volna felnyitni az emberek szemét, mert azt éreztem, hogy senki nem látja, amit én.”

A könyv pedig el is végezte ezt a feladatot. A baseball prominens szereplőinek kemény kérdésekre kellett válaszolniuk, s ez hozzájárult a sportág megtisztulásához. Ugyanakkor az alkotók azt a kérdést is felvetik, hogy ez volt-e a megfelelő módszer, nem öncélú-e egy ilyen botránykönyv megírása? Bármit is gondolunk erről, az biztos, hogy Canseco története a jelenből nézve is tanulságos a sport és a (bulvár)média összefonódásait vizsgálva.

Az adás itt hallgatható meg.

Kiemelt fotó: Getty Images