„A sportban tanultak is hozzásegítettek ahhoz, hogy vészhelyzetben életben maradjak” – 30 for 30: Out of the Woods

Bár az élsportot gyakran vádolják azzal, hogy öncélú, zárt világ, ez nem egészen igaz. Gondolhatunk itt arra is, hogy azok az értékek, amelyek a sportpályán meghatároznak minket, azok az élet bármely más területén is segíthetnek a boldogulásban; az alázat, a munka tisztelete, a kitartás és a célok kitűzése a civil életünkben is hasznos lehet.

Mostani történetünkben erőteljesen megjelennek ezek az értékek is, ám ebben az esetben a főhőst még több mindenben segítette az, hogy korábban magas szinten sportolt: Kari Swenson azért élt túl egy súlyos bűncselekményt, mert sílövőként megtanulta, hogyan lassítsa le az életfunkcióit, és miként maradjon nyugodt a legnagyobb stressz idején is.

A kezdetek

Kari Swenson a sport közelében nőtt fel, édesapja több egyetemen is volt a testnevelési tanszék vezetője, a családban nagy hagyománya volt a rendszeres testmozgásnak. Ennek köszönhetően fiatalon ismerkedett meg a síeléssel, majd a biatlon lett az ő igazi sportága, ami akkoriban Amerikában szinte teljesen ismeretlen volt. A fiatal lányt lenyűgözte e sportág kettőssége: a biatlon nagyon dinamikus, de közben hihetetlen nyugalmat és koncentrációt igényel, a versenyzőknek folyamatosan kontrollálniuk kell a gondolataikat.

Swenson tagja volt 1984-ben annak az amerikai biatlonváltónak (rajta kívül Holly Beatie és Julie Newman volt még a csapatban), amely óriási meglepetést okozott a sportág első női világbajnokságán, a franciaországi Chamonix-ban. A kitűnő sportoló egyéniben az ötödik helyen ért célba, a váltóval viszont óriási meglepetésre bronzérmet szerzett.

„Akkoriban talán még mi sem értettük igazán, mekkora eredményt értünk el. És érdekes volt az a kettősség is, hogy hiába arattunk óriási sikert, az Egyesült Államokban szinte senki nem figyelt ránk, míg Európában óriási elismerést és nagyon nagy szeretetet kaptunk.”

Érdekes egyébként, hogy a csapat eredményeit akkor ismerték el igazán, amikor 2017-ben egy másik amerikai versenyző, Susan Dunklee egyéniben világbajnoki ezüstérmet szerzett. Az amerikai sportközeg ekkoriban értékelte át, milyen eredményt ért el annak idején tulajdonképpen úttörőként a korábban említett váltó.

Grizzly-lesen támadták meg, de nem a medvék

Manapság a különböző streaming-szolgáltatókon nagy népszerűségnek örvendenek a true crime-tartalmak, amelyek valós bűnesetek sokszor erősen dramatizált, igencsak hatásvadász feldolgozásai. Valami ilyesmi jellemző a 30 for 30 podcastjére is, ám az alkotók az egyszerű tények mellett az adott helyszínen abban a korban jellemző társadalmi és kulturális miliőre is nagy hangsúlyt fektettek.

Swanson egy montanai ranchen vállalt munkát 1984-ban, mégpedig azért, mert a közeli fenyvesekben remekül tudott edzeni a napi tevékenységei mellett. Egy júliusi napon a helyiek azt mondták neki, hogy lehet látni a grizzly medvéket, a sportoló pedig szerette volna megnézni a fenséges állatokat. Ám az erdőben borzalmak vártak rá. Két olyan férfi rabolta el őt, akik egy ideje már a társadalomból kivonulva, a saját szabályaik szerint éltek. Ahogy az a Nemzeti Sportnak a témát feldolgozó 2019-es, bővebb terjedelmű cikkében is olvasható, az idősebb bűnöző, Don Nichols a fiának, Dannek szeretett volna feleséget keríteni, és a későbbi elmondások szerint már régóta figyelte az akkor 34 éves sportolónőt.

Swenson majdnem egy teljes napig volt fogságban, elrablása idején egyszer meg is lőtték, amikor egy sikítással akarta jelezni az érte induló mentőcsapatnak, hogy hol van. 

A golyó a mellkasát találta el, a tüdején is áthaladt. Saját bevallása szerint a sportolónő azért tudta túlélni az esetet, mert sportolóként megtanulta kontrollálni a légzését és a mozgását, sőt később ahhoz is kellett a lélekjelenléte, hogy miután elrablói magára hagyták, vegyen némi folyadékot magához, és megvárja, mire a segítségére sietnek. A barátja, Alan Goldstein és Jim Schwalbe, a ranch egyik munkása a mentőcsapattól elszakadva egyébként hamarabb rátalált, Goldsteint azonban az emberrablók meggyilkolták.

A két lövéstől megijedve Nicholsék elmenekültek a helyszínről, Swensont nem sokkal később megmentették. A bűnözőket végül 1984 decemberében fogták el, Dant 10, Dont 85 évnyi börtönre ítélte a bíróság.

Swenson még visszatért a versenyzéshez, 1986-ban a negyedik helyen végzett a híres holmenkolleni viadalon, ám rendszeres fájdalmai voltak, érezte, hogy nem tud már olyan szinten versenyezni, mint korábban. Mindenesetre a norvégiai versenyen a harmadik helyen végzett sportolótársa felhívta maga mellé a dobogóra, mert azt gondolta, a történtek után az amerikai lány is megérdemli az elismerést.

A sportoló egyébként később állatorvosként helyezkedett el, és azóta is gyakran beszél a vele történt esetről, mert szerinte ez része a továbblépésnek.

„Szerencsére sikerült feldolgozni a történteket. Ez elsősorban az időnek és a szakemberekkel végzett munkának köszönhető. A meditáció is rengeteget segít, főleg a pihenésben és abban, hogy meg tudjak küzdeni a depresszióval”

– fogalmaz maga az érintett.

Swenson egyébként sokáig szomorú volt, úgy érezte, hogy az elrablásának a médiavisszhangja nem tükrözte igazán a valós helyzetet, pedig 1987-ben tévéfilm is készült az esetről. Épp ezért a 30 for 30 témával foglalkozó podcast-adásának az is egy fontos célja volt, hogy végre ő maga mesélhesse el a történetét. És ez sikerült is.

Ide kattintva meghallgatható a podcast vagy elolvasható a teljes leirat is, angol nyelven

Kiemelt fotó: ESPN